Gyakran hangoztatjuk, hogy Európában vannak a világ legszigorúbb állatjóléti előírásai, itt a haszonállatokat 1998 óta védik uniós rendeletek. Azóta is újabb és újabb jogszabályok születtek, melyek a termelők számára a minimálisan elvárt a tartásmódot előírják. Ám egy dolog az előírás és másik a betartatása. Az elmúlt 20 évben ugyanis csak egyetlen egyszer tartott helyszíni ellenőrzést - nagyon szűk röben - az Európai Számvevőszék. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nemzeti hatóságoknak is csak az agrártámogatásokban részesülők 1 százalékát kötelező személyesen ellenőriznük, és hogy ilyenkor sem biztos, hogy független ellenőr érkezik, akkor kétséges, hogy bármikor is megbüntethetnek-e valakit.
Szemérmes büntetés
Apropó büntetés: a szóba jöhető szankció is nevetségesen alacsony: a korábban megítélt agrártámogatás 1-5 százalékát vonják meg, plusz állatvédelmi bírságot fizettethetnek a vétkessel. Maga az állatvédelmi bírság sem túl elrettentő: az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény alapján alapösszege tizenötezer forint, amit az állattartó telep nagysága és az érintett állatok aránya alapján jellemzően legfeljebb hatszoros szorzóval lehet alkalmazni. Kifejezetten állatkínzásért 150 ezer forintos bírságot kaphat az illető. A pócsmegyeri csontsovány lovak esetben "Az állat helytelen takarmányozása által annak egészségét veszélyeztette" kategória állhat fenn, ami 75 ezer foriontos büntetést vonhat maga után.
Csontsovány lovakra találtak egy tanyán, bilincsben vitték el a gazdát
Továbbá az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok szándékos és ismételt megsértésekor az állattartót - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az érintett állatfaj tartásától 2-8 évre eltilthatják. Erre már írtunk egy németországi példát. A hazájában egyszer már eltiltott illető ugyanis folyamatosan azzal kísérletzik, hogy Magyarországon hozzon létre gigaméretű tojótyúktartó telepet.
Megakadályozták a botrányos tojásbáró magyarországi terjeszkedését
A Btk. 244. § alapjánpedig, ha az állatkínzás az állatnak különös szenvedést vagy maradandó egészségkárosodást okoz, akkor az illető három évig terjedő szabadságvesztésre is itélhető. Ez már valami. Magyarországon eddig csak kutya- és macskabántalmazókkal kapcsolatban hoztak elmarasztaló ítéletet, haszonállatokkal való kegyetlenkedés vagy nincs nálunk, vagy senkit nem érdekel annyira, hogy megtegye a feljelentést.
Változó idők
Hozzá kell tennünk: a rossz bánásmód kifizetten káros a gazdaság jövedelmezőségére, hiszen az ilyen állatok rosszul termelnek. A szocializmus bújtatott munkanélkülisége idején rengeteg alulképzett állatgondozó lelte örömét a nép tulajdonának rongálásában, értsd: szórakozott az állatok kínzásával. E sorok írója két hónapig azért volt "vegetáriánus", mert a szeme láttára verték össze vasdoronggal a korosbításra kerülő disznókat, azaz akkor, amikor egyik korcsoportból a másikba kerültek és az épületváltást végre kellett hajtaniuk. A véres hátak, szétvert pofák és sánta lábak ideje a rendszerváltással lényegében véget ért.
Ma már nem arról beszélünk, hogy szabad-e három méteres távolságból a kutricába hajintani a frissen herélt kismalacot - hogy csak úgy nyekken -, hanem arról, hogy szabad-e érzéstelenítés nélkül ivartalanítani, és egyáltalán muszáj-e?
Az élelmiszer-biztonság elismerten összefügg a tenyésztett állatok jólétével, mivel az állatjólét terén fennálló hiányosságok növelhetik a betegségek iránti fogékonyságot és a halandóságot, és befolyásolják a hús minőségét. Fontos, hogy az állatok a gazdaságban, a szállítás során és a vágás előtt jó bánásmódban részesüljenek, mivel a stresszes, sérült állatokból származó húsnak alacsonyabb az értéke - szögezi le az Európai Számvevőszék tavalyi állatjóléttel foglalkozó jelentésében, amelyet 2018. októberében fogadtak el.
A beszámoló ugyanakkor igazolja azt a korábbi gyanúnkat, hogy az egyes tagállamokban nagyon másképp értelmezik az állatjólétet, és ennél is durvább eltéréseket találni az ellenőrzésben és a szankcionálás gyakorlatában. Pedig csak öt országgal foglalkoztak az ellenőrök: Németországgal, Franciaországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal és Romániával. A vizsgálat 2017. szeptember és 2018. június között zajlott, és a támogatási pénzek felhasználását ellenőrizték a 2012-től 2018 elejéig tartó időszakra vonatkozóan, a vidékfejlesztési pénzek tekintetében pedig a 2014-ben megkezdődött pénzügyi ciklust elemezték.
Ennyit költünk el állatjólét címén
Az állattartók akkor kapnak agrártámogatásokat, ha megfelelnek bizonyos tartási előírásoknak (férőhely, ivóvíz minősége, fényviszonyok). A kötelező előírásokon felül többletvállalásokat is tehetnek a gazdák, amiért külön állatjóléti támogatásban részesülnek. A sertés- és baromfitartók alapvetően akkor jutnak uniós forrásokhoz, ha vidékfejlesztési pénzekre pályáznak. Ilyenkor a pályázók nyerési esélyeit növelheti, ha az épületfejlesztés során a korábbinál jobb tartási körülményeket vállalnak. Nincs ez azonban mindenhol így. A futó pénzügyi ciklusban tíz tagállam nem integrálta a vidékfejlesztési programjába az állatjólétet.
Ha a két ország baromfiiparának szárnyalására gondolunk, akkor nem árt, ha mostantól ez is az eszünkbe jut. A magyar kormány viszont nemcsak a vidékfejlesztési kiírásokban preferálja a többletvállalásokat, hanem saját költségvetéséből is támogatja azokat.
Tehát minden állam maga dönti el, hogy mennyi extra pénzt áldoz az állatjólét növelésére, és azt is, hogy a minimálisan elvárt egy százalékos ellenőrzési hányadnál mennyivel többet hajt végre. De nemcsak ebben vannak óriási különbségek. Lássuk az Európai Számvevőszék legfontosabb megállapításait!
Ezek a legkényesebb pontok
- A Számvevőszék nem talált elég bizonyítékot arra, hogy a tagállamok kockázatelemzésalapján tervezik meg a hatósági ellenőrzéseket, például a halálozási arányok vagy a tej minősége alapján. Németország, Lengyelország és Románia nem tudta megmondani, hogy mi alapján jelölik ki az ellenőrizendő piaci szereplőket. Jellemző az is, hogy a kisebb gazdaságokban nincsnek ellenőrzések, holott Romániában ezekben a kisüzemekben tartják a sertésállomány 45%-át. Továbbá egyik vizsgált tagállam sem vezetett be központi panasznyilvántartást a polgári bejentésekre.
- Általános, hogy az ellenőrök valamilyen kapcsolatban állnak az ellenőrzött céggel. Olaszországban viszont pozitív példát talált a Számvevőszék a hatósági ellenőrök összeférhetetlenségére: egy három szinten működő rotációs programot vezetettek be (területi rotáció, funkcionális rotáció és a funkciók elkülönítése), és óvintézkedéseket tettek a visszaélést bejelentő személyek védelmére.
- Hiányoznak az ellenőrzés alapfeltételei. Franciaországban 2000 óta követelmény, hogy az állatszállítások során az ammónia legnagyobb megengedett koncentrációja 20 ppm legyen, amit csak műszerrel lehet ellenőrizni. Ehhez képest a hatóságok még 2018-ban sem rendelkeztek elegendő műszerrel, így a telepek ammóniakoncentrációját sem képesek ellenőrizni.
- A vizsgálat megállapította, hog a szabálysértések szankcionálása túlságosan megengedő, és a büntetés nem arányos a szabálytalansággal. A leggyakrabban alkalmazott támogatás-csökkentési arány 3% volt, kivéve Olaszországot, ahol a szabálytalanságok több mint 70%-a csak figyelmeztetést vont maga után. Romániában pedig azok a gazdaságok, ahol az ellenőrzött tételeknak "csak" a 30%-a szabálytalan, teljes mértékben megfelelőnek minősülnek. Sőt: még jóvá sem hagyták az állatvédelmi szankciók alkalmazásához szükséges jogszabályi változtatásokat!
- A Bizottságnak fogalma sincs arról, hogy a vidékfejlesztési pillérben kiosztott pénzek miképpen hasznosultak. A jelentés bevallja: a meglévő mutatók nem teszik lehetővé a 2007 és 2020 között az állatjóléti kifizetésekre elkülönített 2,5 milliárd euró összegű vidékfejlesztési támogatás hatásának értékelését.
Mi a megoldás?
A Számvevőszék a tapasztalatai alapján ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottságnak a hatékonyabb ellenőrzés és a jogszabályok betartatása érdekében. Ajánlásainak a 2021 után kezdődő új pénzügyi ciklusban már biztosan lesz valamilyen hatása. A növekvő szigorból Magyarország csak profitálhatna, hiszen ezen a téren messze felülmúljuk a legtöbb tagállamot.
