Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmány elkészítésén több mint száz kutató dolgozott. Több mint 2000 ősi sertés DNS-ét szekvenálták, köztük az elmúlt tízezer évből származó 63 ősi sertését, amelynek maradványait a Közel-Keleten vagy Európában találták meg. A kutatás szerint az első sertések 8000 évvel ezelőtt érkeztek a Közel-Keletről a földművesekkel együtt Európába. Ezeknek a házisertéseknek tisztán közel-keleti genetikai állománya volt.

amelynek genetikai jelei csak nagyon kis mértékben mutathatók ki a modern európai házisertésekben. A Földközi-tenger szigetein élő sertésekben viszont a közel-keleti ősök genetikai állománya nagyobb mértékben maradt fenn, annak köszönhetően, hogy nem keveredtek annyira az európai kontinensen élő vaddisznók génállományával.

Greger Larson professzor, az Oxfordi Egyetem tudósa, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy sok helyről és hosszú időperiódusból sikerült hozzáférni az ókori genomokhoz, és ez lehetővé tette, hogy alaposan megfigyeljék a házisertések genomjának lassú, teljes átalakulását. Az átalakulás arra utal, hogy Európában évezredek óta tartottak sertéseket, és a házisertések elég gyakran keveredtek a vaddisznókkal, így eredeti származásuk genetikai állománya szép lassan átváltozott.

Laurent Frantz, a Queen Mary Egyetem tudósa, a tanulmány szerzője hangsúlyozta: bár korábban úgy gondolták, hogy a nagy változás a háziasítással zajlott le, a kutatás szerint

A kutatócsoport elkészítette a nyugat-eurázsiai sertések genetikai történetének idővonalát. Következő lépésként a kutatók pontosan meg akarják határozni a modern európai házisertések genomjának azt a néhány génjét, amelyek őrzik a közel-keleti eredetet. Ebből akarják megállapítani, hogy vajon a termékeny félhold térségében több mint tízezer évvel ezelőtt alkalmazott mesterséges válogatás hagyott-e nyomot a modern sertésekben a jellegzetes szőrzeten kívül.