A hétvégén a franciaországi Biarritzban tartott G7 csúcstalálkozót minden nemzet igyekezett kihasználni. Trump a maga részéről ismét az amerikai mezőgazdasági termékeknek keresett alkalmas felvevőpiacot - és ezt meg is találta Japánban. A szigetország egyébként is az Egyesült Államok negyedik legjelentősebb agráripari felvevőpiacának számít, de a fennálló vámok sokkal nehezebb belépést engedtek az amerikai áruk számára, mint amit Európa a legutóbbi szabadkereskedelmi megállapodással elért ugyanezen a piacon. A mostani megállapodás részletei nem ismertek, de az tudható, hogy
A kereskedelmi egyezmény megkötése különösen fontos az Egyesült Államoknak, miután a Kínába szánt termékek exportja a tavaly kitört vámháború miatt megakadt, ráadásul az ország 2017-ben kihátrált a Csendes-óceáni Partnerségi egyezményből is. A szabadkereskedelmi megállapodás résztvevői így Ausztrália, Brunei, Chile, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnám maradtak. A felsoroltak közül az USA leginkább Kanada és Ausztrália tagságát fájlalja, amelyek így lépéselőnybe kerültek a búzaexportban. Amerikából elsősorban kukorica, marhahús, disznóhús, szójabab és búza
érkezik a szigetországba.
Japán a sertésexportban fontos célpont, a kis ország ugyanis a világ legnagyobb sertéshús-importőrének számít, ezért 2017-től nagy harc bontakozott ki érte az EU és az USA között. Egy évig úgy tűnt, ezt a harcot Európa nyerte meg. Az USA visszaszorulásával egyidejűleg sikerült hosszú távon is biztosítani az európai sertéshús számára a piacot: 11 évre előre rögzítettük, mennyi hús léphet be - egyre csökkenő tarifák mellett - a szigetország területére. Európa pillanatnyilag az afrikai sertéspestis nyomán keletkező űrt igyekszik betölteni Kínában, és ez még két-három évig így is marad. A szigetország kevésbé hiányzik most az európai közösségnek, de legkésőbb három év múlva megint felmerül a kérdés, hogyan képes a két nagy exportőr megosztozni a japán piacon.
