Hazánkban az erdőgazdálkodási célú terület nagysága 2000 óta 136 ezer hektárral emelkedett. A 2010-es években az erdőtelepítések üteme visszaesett, így 2013 és 2015 között alig változott az erdőgazdálkodási célú területek kiterjedése, sőt 2016-ban és 2017-ben kismértékű területcsökkenés történt - derül ki a KSH Környezeti helyzetkép, 2018. című tanulmányából.
2017-ben a tényleges erdőterület 1,9 millió hektárt, az ország területének 20,9%-át foglalta el. Az erdőterület nagysága az ezredforduló óta 8,5%-kal, évente átlagosan 8,5 ezer hektárral gyarapodott. 2000-2017 között a legnagyobb arányú erdőterület-növekedés a két alföldi régióban történt. Kiemelkedő, 37, illetve 21%-os volt az erdőterületek bővülése Szabolcs-Szatmár-Bereg és Csongrád megyében. Az unió országaival összevetve Finnországban (66%), Svédországban (63%) és Szlovéniában (62%) a legmagasabb az erdősültség, Hollandiában és Máltán pedig a legalacsonyabb, 10%, illetve 1% alatti. Magyarország mutatója a hetedik legalacsonyabb.
Hazánkban az erdőterület 63%-át lombos fafajok (például tölgy, bükk), 37%-át meghonosodott (akác, fenyők) vagy klónozott fajták (nemesnyár) borítják. Az akác az erdőtelepítések közkedvelt fafaja: 2017-ben az új telepítésű erdők 60%-át adta. A hazai erdők egészségi állapota - a levélvesztés mértéke alapján - 2012 óta folyamatosan romlik. 2017-ben a mintavételi eredmények alapján az erdők 30%-a tünetmentes, 29%-a veszélyeztetett (gyengén károsodott), szemben a 2012. évi 60, illetve 18%-os értékekkel. A közepesen károsodott egyedek száma is tovább nőtt az előző évekhez képest, arányuk mostanra meghaladta a 30%-ot. Az erősen károsodott fák aránya 2,5%-ról 8,0%-ra emelkedett.
Levélvesztés szempontjából 2017-ben a legkárosodottabb fafaj a kocsányos tölgy és a feketefenyő volt. A nyár, az egyéb tölgy, valamint az egyéb lágy lombos állományok szintén rossz állapotot mutattak. A legjobb egészségi állapotban a cser, a gyertyán, valamint az egyéb kemény lombos fafajok voltak, ezeknél a tünetmentes egyedek aránya meghaladta a 40%-ot.