A Földközi-tenger környékéről származó leander gondozásának egyik legfontosabb lépése a növény teleltetése, az őszi fagyok elől ugyanis minden évben védett helyre kell menekítenünk a növényt. A leander fagyérzékeny növény, de a 2-3 fokokat még károsodás nélkül elviseli, és habár az idei március időjárása elég szkeptikus, amint úgy látjuk, hogy tartósabban kitavaszodik az idő, ajánlatos minél előbb a szabadba állítani a hosszú, fényszegény hónapok alatt elgyötört leandereinket.
Még mielőtt kivinnénk a szabadba növényeinket, néhány nappal a kihelyezés előtt érdemes tápoldatoznunk a leandert, majd elkezdeni a fokozatos visszaszoktatását a kinti élethez: lassacskán növeljük a vízadagját és a növényt érő fény mennyiségét. Ezekre azért van szükség, hogy a környezeti viszonyok hirtelen változása ne okozzon sokkhatást a növénynek. A növényt akkor vigyük ki a szabadba, amikor a hőmérséklet már elég magas ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön. A tisztító zuhanyozás jót tesz a télen elszennyeződött lombozatnak, ezért érdemes alkalmazni.
Ha nem tervezzük átültetni a leandert, mielőtt kivisszük a szabadba, akkor a talaj felső rétegét kaparjuk le és a hiányzó földet pótoljuk friss, tápdús kerti talajjal. Gyakran előfordul, hogy az ősszel még egészséges növények a tél folyamán fertőződnek tetvekkel. Ha ezt észleljük, akkor permetezzük meg a bokrokat rovarölő szerrel, vagy ha csak minimális a fertőzés, akkor mossuk le a növény leveit szappanos vízzel. Figyeljünk arra, hogy a fiatal, érzékeny leandereket először néhány napig árnyékos helyre tegyük az udvaron, kell nekik ugyanis egy kis idő, hogy hozzászokjanak a megváltozott körülményekhez.