Simon Attila a Mátra alján egy 90 hektáros ültetvény tulajdonosa, amiben kilenc féle gyümölcsöt termel - cseresznye, meggy, alma, körte, kajszi, som, szilva, birs és dió. A területből 50 hektár öntözhető, illetve fel van szerelve a lombkoronában mikrofejes fagyvédő öntözőberendezéssel is. A termelő az Agrárszektornak elmondta, idén kilenc éjszakát töltött a gyümölcsösben a fagy elleni védekezéssel, jellemzően az április-májusi időszakban, felemás sikerrel. A cseresznye termésének talán a 20 százalékát sikerült megmentenie, almából és körtéből így közepes, szilvából pedig gyenge-közepes termése lett. A dióban még reménykedik, hátha jó eredménnyel zárhatja az évet.
Extra tőkeigénye van a fagyvédő öntözésnek, ilyenkor ugyanis egyszerre kell igen nagy mennyiségű víz. Egy éjszakára, 1 hektárra 50 köbméter az igény, ezt a mennyiséget 4 órán belül kell a fákra porlasztani. Az 50 hektáros területet egy fél hektáros tó tudja kiszolgálni. A víz csak nagy keresztmetszetű csövekkel szállítható ki a területre, ráadásul magas nyomást kell biztosítani, hiszen több méter magasságban működnek a szórófejek.
Az idén a mínusz 8 fokos tavaszi fagy a Mátra alján is kifogott a fagyvédő berendezésen, reggelre ugyanis a gyümölcsös igencsak hasonlított egy cseppkőbarlanghoz, ráadásul az is előfordult, hogy a szórófejek elfagytak, ezért meghiúsult a védekezés. A leghidegebb éjszakákon a cseresznyefákról például letörtek a legmagasabban lévő ágak. Komoly problémát okozott, hogy a legkeményebb fagyok a legnagyobb tavaszi aszály idejére estek, így csak korlátozott mennyiségű víz állt rendelkezésre. A rendkívüli jelenségek ugyanakkor májusban sem értek véget. Az elfagyott gyümölcsfák június végén, július elején ismét virágba borultak, ezekből a virágokból azonban már nem fejlődött ki termés. Most pedig van a szilvásban olyan fa, amely másfél mázsánál is több termést érlel, ennyi gyümölcsöt a környező több száz fáról összesen sem lehetne összegyűjteni. A jelenségre nincs magyarázat, hiszen ez a fa ugyanazon talajon áll, ugyanakkora a tápanyag utánpótlása, és ugyanolyan fagy elleni védekezést kapott.
A gyümölcskertészek csaknem teljesen egybehangzó véleménye szerint már csak szuperintenzív módon érdemes Magyarországon termelni. Ennek a tevékenységnek azonban egyre nagyobb a tőkeigénye, hiszen amíg termőre fordul, az új telepítésre hektáronként 3-5 millió forintot mindenképpen el kell költenie a beruházónak. Ha pedig növelni akarja a termelési biztonságot, akkor fagyvédő fóliát és jéghálót is fel kell szerelnie.
Simon Attila 38 éve foglalkozik gyümölcstermesztéssel. Az egyes fajták legfejlettebb termelési kultúrájú országaiban tanulmányozta a technológiákat. Hosszabb időt töltött Hollandiában, Belgiumban, Németországban, az Egyesült Államokban és Franciaországban. Állítja, az idei hazai extrém helyzetre sehol sem találtak volna a termés nagy részét megmentő megoldást.
Magyarország elsősorban a síkvidéki gyümölcstermesztésre rendezkedett be már több mint egy évszázada. A szélsőséges időjárás most éppen az ilyen területeken állítja a legnagyobb kihívás elé a gyümölcskertészeket. A következő években - előreláthatóan - idehaza sem lesz gond például a tokaji szőlőkkel, de a gönci baracknak is előnyt jelent, hogy az agyagos talaj és a hűvösebb mikroklíma miatt átlagosan két-három héttel később virágzik. A nagyobb kihívásokra az alföldi gyümölcstermelők számíthatnak. Abban ugyanakkor talán lehet bízni, hogy az idei év extrém körülményei mostanában nem ismétlődnek meg.
