Eljött az ideje a gyümölcsfák metszésének, ilyenkor megmetszhetjük az idősebb alma, körte, cseresznye, meggy, szilva- és mandulafákat, illetve a bogyósokat. Ha tehetjük, később, csak a virágrügyek fakadása előtt - pirosbimbós állapotban - metsszük meg a kajszi- és az őszibarackfákat. A gyümölcsfák ápolása során célunk, hogy minél kisebb legyen a sebzési felület, ahol a kártevők és kórokozók szabad utat kapnak a növény belseje felé. Nagyon gondosan kell megállapítani a szőlőtőkék és szőlőlugasok metszésének időpontját is. A korán metszett szőlővesszőkön a rügyek fagyérzékennyé válnak, a késői metszés következtében bekövetkező könnyezés pedig nagymértékben legyöngíti a növényeket.

Milyen eszközöket használjunk metszéshez?

A legalapvetőbb eszköz a jó, éles, megolajozott metszőolló. A modern, áttételes metszőollókkal a a kevésbé tapasztaltak is eredményesen végezhetik ezt a munkát! A metszés során érdemes munkakesztyűt használni, egyrészt a saját testi épségünk, másrészt a fertőzések elkerülése érdekében. A vastagabb ágak levágásánál jó szolgálatot tesz a hosszúnyelű, ágvágó olló. A vastagabb ágak lemetszését érdemes egy erre alkalmas fűrésszel végezni, amely a korszerű fogazatú keretes, összehajtható és nyeles kialakításának köszönhetően alig roncsolja a fa szöveteit.

Vágjunk is bele! - Különböző fák metszései

Almatermésűek metszése

Az almafa esetében fontos megjegyezni, hogy nemcsak a fiatal növényeket kell metszeni, hanem az időseket is. Ennek az az oka, hogy metszéssel határozzuk meg a fánk jövőbeli alakját, a gyenge, konkuráló hajtásokat megszüntetjük. Az évek során karbantartó metszést végzünk, amivel megőrizzük a gyümölcsöt hozó és a vázat adó ágak vitalitását. Mindenekelőtt fontos megismerkednünk az almafa termőrészeivel, hiszen ezek ismerete nélkül a metszés elképzelhetetlen. Fontos tudnunk, hogy az egyes gyümölcsfajok ágaik mely részein, (egyéves, kétéves) hozzák a termést, a termő- és hajtásrügyeik milyen helyzetet foglalnak el.

1. A dárda: 4-5 centiméter hosszú, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész, csúcsán vegyes rüggyel.
2. Az almánál a legértékesebb termőrész a sima termőnyárs: 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes rüggyel. Oldalrügyei fejletlen hajtásrügyek, melyek nehezen hajtanak ki.
3. Középhosszú termővessző: 10-40 centiméter hosszú ágacska. Fiatal, erős fákon találkozhatunk velük nagyobb számban, sokáig a fa termőrészei maradhatnak.
4. Hosszú termővessző: 40 centiméternél hosszabb vessző. Elsősorban jó erőben lévő, vagy erősen metszett fákon találkozunk velük. Mivel az erős visszavágás erős hajtásnövekedést eredményez, ezért mindig középerős visszavágást alkalmazzunk.

Az alma és körte metszésénél figyeljünk arra, hogy termésüket vesszőkön hozzák, ennek megfelelően ritkítsuk a koronát. A csúcsrügy mindig vegyes rügy (melyből a termés keletkezik), míg az oldalrügyek hajtásrügyek (egyes fajtáknál - pl. Gála - az oldalrügyek lehetnek vegyes rügyek is).

Csonthéjasok metszése

Csonthéjasok sokkal érzékenyebbek a metszés idejére, ezért gondosan kell megválasztanunk az időpontját. A tavaszi metszéseket általában a nedvkeringés megindulásakor végezzük el, amikor a rügyek megduzzadnak, vagy akár kipattannak. Ha pedig a kajszi vagy őszibarack már virágba borult, az se legyen akadályozó tényező, fáinkat természetesen akkor is nyugodt szívvel megmetszhetjük. A gesztenyét és mandulát kora tavasszal érdemes vágni. Az őszibarackot a vegetáció megindulása és a virágzás közötti nagyjából egy hónap alatt lehet a legkisebb kockázattal metszeni. Az ennél korábbi időpontban fogékonyabb az ágbetegségekért felelős kórokozók fertőzésének kockázata, míg a metszés kitolása a termés csökkenésével és a fa kondíciójának romlásával jár. Kajszi esetében az ág- és faelhalást megelőzendően augusztus végéig mindenképpen be kell fejezni. Szakértők szerint a legideálisabb időpont mégis a rügyfakadást követő virágzás.

A csonthéjasok között a leginkább toleráns a szilva. Metszése a nyugalmi időszakban bármikor történhet, de legjobb a rügyfakadáshoz közeli időpont. A korai szilvákat a termés betakarítása után is lehet metszeni. A közeli rokonságban lévő meggyeket és cseresznyékét a tavaszi rügyfakadás után és júliusban- augusztus elején szabad metszeni.

Bogyósok metszése

A bogyóstermésűek közül a málna metszése a már letermett vesszők eltávolításából áll, ilyenkor az új és felesleges sarjak kivágásával tisztítjuk meg a sűrűsödő töveket. A bogyósokat tavasszal érdemes újraritkítani, de a termővesszőket lombhullástól tavaszig vissza is kell metszeni. A szeder termővesszőit közvetlenül a szüret után szükséges eltávolítani. A megfelelő terhelés beállításához azonban szükség van a tavaszi, erősebb fagyok utáni újabb korrekcióra, ekkor a másodrendű vesszőket kell visszametszeni. A fekete és piros ribiszke esetében tavasszal és ősszel, közvetlenül a lombhullás előtt ajánlott metszeni, de a rügyek kímélése miatt az utóbbi időpont ajánlott. Az áfonyát és a homoktövist a tél végén, a törzses és bokorköszmétét kora tavasszal, a rügyfakadás előtt ajánlott metszeni.

A gyümölcsfametszés tíz legfontosabb szabálya

1. Metszés előtt mérjük fel a fa egészségi állapotát és életerejét.
2. Mielőtt metszeni kezdünk, állapítsuk meg, melyik a korona három-négy vázága.
3. A vázágakat úgy irányítsuk, hogy körülbelül 45°-os szöget zárjanak be a törzzsel. Szükség esetén fel- vagy lekötözéssel változtassunk az ágak helyzetén.
4. Általánosságban az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.
5. A leggyengébb vázágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai.
6. A sudárral versengő ágakat mindig távolítsuk el.
7. A vázágakat és a vezérvessző csúcsát összekötő háromszög csúcs felőli szöge mindig 120°-os legyen.
8. Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat, ezzel minél több fényt engedve a koronába!
9. Ha a vázágakat leváltjuk, a fa magasságát is korlátozzuk, vágjuk vissza!
10. A nagyobb metszési felületeket mindig kezeljük sebkezelő szerrel!

Koronaalakítás

A gyümölcsfák metszésekor a koronaritkítás, a termőrész ifjítás során gyenge, középerős és erős metszést különböztetünk meg. A termőegyensúlyban lévő középerős hajtásnövekedésű laza, szellős koronát jó termőrész-berakódás és rendszeres kielégítő terméshozam esetén csak mérsékelten gyengén metsszük. A mérsékelt gyenge metszés a vízhajtások, a vesszők, esetleg a gallyazat kismértékű tőből történő ritkítását, ill. visszametszését jelenti. A középerős metszéssel, vagyis a vesszők, a gallyazat és az ágak közepes erősségű ritkításával a hajtásnövekedést, ill. a termőrész-képződést serkentjük, a korona elsűrűsödését megakadályozzuk és elősegíthetjük a termőegyensúly kialakulását, ill. fenntartását. Az erős metszést a vesszők, gallyak, ágak visszavágását, eltávolítását a mai gyümölcstermesztésben alig vagy egyáltalán nem alkalmazzuk. Nem várjuk meg ugyanis a fák elöregedését, a gyümölcs elaprósodását, a növekedés drasztikus visszaesését, mivel hamarabb húzzuk ki a fáinkat.

Karbantartó metszés

Termőre fordulás után évenként szükségszerűen változó mértékű metszéssel tartjuk fenn a gyümölcsfák és bokrok magasságát, szélességét, az optimális hajtásnövekedést, az egész fa kedvező megvilágítottságát, az egyenletes gyümölcsberakódást, a kiegyenlített gyümölcsminőséget (méret, szín), valamint a korona minden részének jó permetezhetőségét. A karbantartó metszés legfőbb célja minden esetben a korona alakjának fenntartása, a rendelkezésre álló tér maradéktalan kitöltése és az abban történő benntartása. Az évenként alkalmazandó metszés mértékét, metszés módját, a metszés taktikai műveleteinek tekinthetjük, amelyek hatásai a metszés évében, ill. az azt követő év (évek) termésmennyiségére és minőségére közvetlenül és közvetve is hatnak - olvasható Dr. Gonda István és Vaszily Barbara könyvében.

A korona kialakítása után annak fenntartása is fontos feladat. Házi kertünkben előfordulhatnak nem helyesen metszett vagy elhanyagolt gyümölcsfák, amelyek nagy termetük ellenére kevés termést hoznak, vagy termésük fogyaszthatatlan, esetleg betegségekkel küzdenek. Rendszerint ezeket a fákat is meg lehet menteni a megfelelő metszési módszerrel, például ifjítással, visszavágással. Metszéskor a rövid termővesszők kialakítására kell törekednünk, hogy minél több dárda, termőnyárs, esetleg termőbog keletkezzen (vigyázva arra, hogy ezek a részek megfelelő erősségűek legyenek). Tartsuk szem előtt, hogy a termőrészek és a hajtásrügyek közel azonos mennyiségben legyenek a megfelelő gyümölcsminőség elérése és a következő évi termés érdekében.