A Föld népességének növekedésével, illetve az életszínvonal emelkedésével értelemszerűen nő a fehérjeforrások iránti igény is. 1930-ban a Föld népessége 2 milliárd főt számlált, az 1960-as évekre már 3 milliárdan voltunk, az elmúlt 60 évben viszont egy erőteljes népességrobbanás következett be. Mára a világ lakossága csaknem 7 milliárd fő. Azonban ez idő alatt az élelem előállításhoz elengedhetetlen termőterületek nagysága csökkent, tehát arra, hogy az egyre növekvő népességet el tudjuk látni élelemmel, ahhoz jelentős hatékonyságnövelést kellett végrehajtani. Példaként a pecsenyecsirke hízlalás naturális hatékonyságán keresztül mutatjuk be a mezőgazdasági termelés válaszát erre a kihívásra:

Fenti számok 1 kg élősúlyra vonatkoztatott naturális hatékonysági mutatók. Az első két mutatónk (súlygyarapodás, takarmány hasznosulás) közvetlenül a "csirkén" mérhetők, a búza- és kukorica termésátlagokat a takarmányozás miatt mutattuk be. A legfontosabb összefüggés, amit láthatunk az, hogy amíg az 1930-as években 1 kg élősúlyt a csirke 3,91 kg takarmány felhasználásával tudott előállítani, addig ez mára 1,6 kg takarmányra csökkent. Emellett a vágósúly elérése is felgyorsult, hiszen a napi 7 g tömeggyarapodás mára 58 g-ra nőtt. Tehát ahhoz, hogy előállítsunk 1 kg csirkehúst, lényegesen kevesebb idő és markánsan kevesebb takarmány szükséges. További adalék, hogy az etetésükhöz szükséges takarmánynövények fajlagos hozama 1,45 t/ha-ról 5,60 t/ha-ra nőtt. Mindemellett a hús előállításának erőforrás igénye is drasztikusan csökkent, ezeket az összefüggéseket az alábbi diagramokon mutatjuk be:

Láthatjuk tehát, hogy 1 kg hús előállításához kevesebb, mint feleannyi ivóvíz szükséges, illetve közel tizedannyi termőterületet köt le a takarmány előállítása ma, mint a XX. század derekán. Viszont, hogy mekkorát is fejlődött a termelés, azt a harmadik összefüggés mutatja meg a legjobban: amíg az 1930-as években 370 kg-nyi brojlercsirke volt előállítható egy hektáron megtermelt takarmánnyal, addig ez mára több, mind 3 700 kg, ami több, mint 10-szeres növekedést jelent.

Fentiekben tehát arra az összefüggésre szerettünk volna rávilágítani, hogy a növekvő népességszámmal együtt járó emelkedő élelmiszer fogyasztásnak muszáj volt ipari jellegű- és volumenű termelési hatékonysággal válaszolnia. Persze figyelembe kell venni a nagyüzemi mezőgazdaság környezetkárosító hatásait is, azonban a téma kapcsán mindenképp vegyük számításba azt, hogy az agrártermelés lényegében kényszerpályán mozog, ugyanis kevesebb termőterületen lényegesen több élelmiszert kell előállítanunk!

Felhasznált forrás: A világ baromfihús termelésének és fogyasztásának tendenciái (Horn-Sütő 2016), diagramok forrása: saját szerkesztés a hivatkozott forrás adatai alapján 

Írta: Héjja Csaba - Takarékbank Agrárcentrum