Minden hiedelemmel és tévhittel ellentétben megfelelő mennyiségben a szénhidrátoknak nagyon is fontos szerepük van az emberi szervezet működésében. Sőt, abban minden szakértő egyetért, hogy a legnagyobb mennyiségben elfogyasztandó tápanyagcsoportot a szénhidrátoknak kell kitenniük. Ez a teljes napi tápanyagigény 58%-át jelenti, átlagosan 300-400 grammot.
De mi is az a szénhidrát? A szénhidrátok energiaforrásként funkcionáló két csoportját a cukrok és a keményítő alkotják. Mindkét szénhidráttípus grammonként 4-4 kcal energiával látja el a szervezetet. (Ugyanekkora mennyiségű zsír 9 kcal-t tartalmaz, míg ugyanennyi alkohol 7 kcal-t.) A szénhidrátok harmadik nagy csoportját a rostok alkotják, melyeknek ugyan az energiaellátásban nincs szerepük, de számos más fontos élettani feladatuk van.
A cukor a szénhidrátok, azon belül is az egyszerű szénhidrátok csoportjába tartozik. A szénhidrátok a szervezet fő energiaforrásai, az izmok valamint az agy legfontosabb tápanyagai. Ezen kívül részt vesznek a szövetek és a szervek felépítésében, valamint működésében is. A cukrok családjába a répa- és szőlőcukor, a gyümölcs- és tejcukor, valamint a malátacukor tartozik. Egyre többet lehet olvasni az úgynevezett izocukorról is, amely tulajdonképpen nem más, mint kalóriaértékkel rendelkező cukorszirup, egy 100%-ban természetes édesítőszer, glükóz, fruktóz és más cukrok vizes oldata. Ezt Európában elsősorban kukorica és búzakeményítőből állítják elő. Főként a répacukor kiváltására használják, fő felhasználási területei a szénsavas üdítők, a szörpök, a gyümölcslevek, a dzsemek, a tejtermékek, a likőrök és az édességek.
Az élelmiszeripar is gyakran használja fel a cukrot, különböző szerepekben: felhasználásától függően lehet ízesítő-, tartósító vagy sűrítőanyag, illetve az élelmiszerek (pl. kenyér, sütemények) szép barna színének, kellemes ízének és jó állagának kialakításában is fontos szerepük van a cukroknak.
Nagyon nehéz egyértelmű összefüggést találni egyes élelmiszerek, élelmiszer összetevők fogyasztása és az elhízás között. Abban viszont a tudósok nagy része egyetért, hogy nem maga az élelmiszer vagy az élelmiszer összetevő, hanem a túlzott energia bevitel - függetlenül annak forrásától - ami a túlsúly kialakulásához vezethet abban az esetben, ha azt nem ellensúlyozza megfelelő mennyiségű fizikai aktivitás. Emellett a cukor fogyasztása kiváltja például az ún. boldogsághormon - a szerotonin - termelődését, ezért is lesz "függő" az ember. De nagyon sokszor gyermekkorban keresendő a függőség kialakulásának oka. Ugyanis ha a szülő jutalmazási céllal vesz gyermekének édességet, hamar kialakul egy tanult viselkedésforma, mely az édes ízt, a cukrot az örömérzéssel köti össze.
A cukor szinte minden élelmiszerben megtalálható természetes formában (pl. tejcukor, gyümölcscukor). A probléma nem a természetes formában előforduló cukor fogyasztásával van, hanem az ún. hozzáadott cukorral. Kutatók szerint a napi hozzáadott cukor mennyisége nők esetében maximum 25, férfiaknál maximum 38 gramm lenne az ideális. Sajnos nagyon sok ember ennek a többszörösét veszi magához minden nap.
Mit lehet tenni a hozzáadott cukorbevitelünk csökkentése érdekében? Vásárláskor alaposan meg kell nézni az adott élelmiszer tápanyagtáblázatát, ahol minden esetben feltüntetik a szénhidráttartalom alatt a cukortartalmat is. Az élelmiszercímkéken a hozzáadott cukorra utaló elnevezések a következők: glükóz, dextróz, maltodextrin, méz, fruktóz, szacharóz, nádcukor, répacukor, agavé szirup, pálmacukor, szőlőcukor, invertcukor, glükóz-fruktóz szirup, melasz, karamell.
A táplálkozástudomány egyik alaptételének számít, hogy a teljes étrend szolgálhatja csak az egészséget, s nem szabad egy-egy élelmiszert "egészségtelennek" megbélyegezni és teljesen kizárni az étrendből. Könnyen belátható, hogy sokkal fontosabb a tiltásnál az, ha az emberek megtanulják mértékkel fogyasztani a szénhidrátokat.