Kovács Gyula az őshonos gyümölcsfajták megmentésére a Kárpát-medence-szerte létrehozott Tündérkert-hálózat életre hívója is. Az első ilyen kertet Viszákon - a pajtaszínházat alapító - Szarvas József színművésszel közösen hozták létre, azóta az őrségi településen minden fának viszáki, vagy Viszákról elszármazott gondnoka van. A viszáki kert példája nyomán pár évtized alatt országos mozgalom alakult. Jelenleg szerte a Kárpát-medencében 300 tündérkert őrzi az ősi hazai fajtagazdagságot.
A Göcsej nyugati szélén, Pórszombaton élő erdész nemcsak évtizedekig mentette az őshonos gyümölcsfákat, hanem annak néprajzát, a hozzá kapcsolódó gasztronómiát és gyógyászatot is kutatta. Nála hathatósabban a pálinkakészítés hagyományát se igen ismeri már senki. 2010-ben Pórszombaton, saját birtokán hirdették ki az új pálinkatörvényt, így ő főzte le tüskéskörtéből az első “szabad" pálinkát.
Az utolsó pillanatban, a 80-as években kezdte először a Göcsej, majd az egész Kárpát-medence gyümölcsészetét feltérképezni. Oltotta a régi fajtákat, közben kutatta és próbálta feltérképezni a tájegység gasztronómiáját és a népi gyógyászatát is. Saját koncepciót alakított ki a fajták begyűjtésére:
Bukovinától az Őrvidékekig, szerte a magyarlakta területeken így próbálta megmenteni a kihalófélben lévő hazai gyümölcsfajtákat. Még a mai napig is kap olyan fajtákat, amikről már azt hitte, hogy évszázadokkal ezelőtt kivesztek a Kárpát-medencéből - mesélte az Agrárszektornak.
Miért a Göcsejben alakult ki ez a páratlan gyümölcsfajta gazdagság?
A Göcsej a régi időkben a Gyepű része volt. A védelem fejében az itt élők viszonylagos szabadságot kaptak, a viszonylagos függetlenség pedig egyedi életvitelt is teremtett, ami a zalai táj sajátos adottságai miatt gazdag gyümölcskultúrával is párosult. A föld a Göcsejben ugyanakkor nagyon sovány, a gabona gyengén termett, de gyümölcsnek jó volt. A korai középkorban gyakran előfordulhatott, hogy az ellenség felégette a földeket, és nem maradt más, csak a gyümölcs. Ez maradt szinte az egyetlen élelem, ezért a gyümölcs szelektálása létkérdés volt, Kovács Gyula szerint ezért is alakulhatott ki ez a hatalmas fajtagazdagság. Egy-egy hagyományos göcseji kertben 40-50 gyümölcsfajta is termett. Mindegyiknek megvolt a maga gasztronómiai szerepe. Külön almafajtát használtak a rétesbe, aszalni és másból készítették az ecetet. A hőbérkörte például a Göcsej egyik legfontosabb aszalókörtéje volt. A telelő batult télen a fáról szedték, a téli aszalókörte még tavasszal is épen maradt a fa alatt.
Több százra tehető azoknak a fajtáknak a száma, amelyek utolsó példányát őrzi a család
Kovács Gyula három fiával ápolja ezt a páratlan fajtagyűjteményt. Legidősebb, Tamás a gyűjtemény informatikai adatbázisát kezeli, Attila a szaporítást, Péter pedig a kertek fenntartását végzi. 11 kisebb-nagyobb telken, összesen közel 10 hektárnyi területen körülbelül 3500 fajtát őriznek: alma, körte, kajszi, cseresznye, birs, őszibarack, szilva, naspolya, meggy berkenye nő náluk. 2015-ben Tamás fia, több mint egy évnyi munkával elkészítette a mentett fajta-állomány számítógépes adatbázisát. Az ottani adatok szerint csak a megmentett almafajták száma meghaladja az 1100-at, a körtefajták száma több mint 1300. Az 1800-as években a világ legnagyobb gyümölcsészének tartott André Leroy Franciaországban több mint 700 körtefajtát írt le, miközben Kovács Gyula csak a Göcsejből 400 fajtát őriz. Olyan különleges ősi fákat is mentett, mint a berkenye, amely a régi időkben a Göcsejnek egyik fontos gyógynövénye volt, a berkenyéből készített pálinkát pedig a “pálinkák pálinkájának" tartották. A pomológus szerint ezeknek a régi hazai fajtáknak nemcsak az az előnyük, hogy nem kell sem permetezni, sem metszeni őket, de nagyon magas a beltartalmi értékük, és eszméletlenül zamatos a termésük is.
Két hagyományos gyógyszere volt a Göcsejnek: az ecet és a pálinka
Kovács Gyula szerint a pálinkának egyedül a Göcsejben és az Őrségben létezett az a kultúrája, hogy minden valamirevaló gazdának megvolt a kertben az a körtefája, amiből a pálinkát készítette. Eddig Kovács Gyula 115 körteféléből készített pálinkát, például olyan hagyományos göcseji fajtákból, mint a tüskés- sózó-, paraszt vagy mézes-körte. A pálinkakészítés kapcsán elárulta:
A másik hagyományos népi orvosság - amit nem csak az ember, de az állatgyógyászatban a is használtak, sőt a tartósítást, fertőtlenítést is ezzel oldották meg - az ecet volt. Amit a Göcsejben jórészt nem is almából, hanem körtéből készítettek. A háztáji ecetkészítés kultúrája mára azonban teljesen elveszett, de Kovács Gyula ezt is lemodellezte, évtizedek óta kísérletezik vele. Az általa készített gyümölcsecet azóta már bizonyított. Állítása szerint a hagyományos módon készített ecet amit régen gyógyított, gyógyítja ma is.
Régen minden családban volt valaki, aki értett a gyümölcsfa oltásához. A fő szempont a választásban a termés mennyisége és biztonsága volt, valamint, hogy jól ellenálljon a károsítóknak és hosszú érési ideje legyen. Ennek a tudatos szelektálásnak köszönhetően a régi fajták vegyszer és mindenféle beavatkozás nélkül termeszthetőek. Az elmúlt évszázadban ez a fajta keresés a gyümölcsfák esetében már teljesen hiányzott. Nem kell csodálkozni azon, hogy a Göcsejben mára szinte teljesen tönkrementek a szilvafák: 90%-uk kipusztult. Régi időkben a Göcsejben a kajszibarackot általában Boldogasszony szilvára oltották, ezen az alanyon száz évig is elélt. Napjainkra már ez a fajta is kipusztult. Menthetetlenül tűnnek el a hagyományos alma - és a körtefák is, nincs mit tenni, nincs visszaút. Kovács Gyula Göcsejben végzett felmérései alapján a régi gyümölcsfajták - fajtára és darabszámra nézve - 20 évente megfeleződnek. Még néhány évtized és a szakember szerint teljes egészében eltűnik ez az ezeréves gyümölcsészeti tudás.
