A változás egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal. A folyamat következtében az ökológia rendszer szerkezete sérül, ami például a gyakoribb fagykárokon, a vándormadarak számának csökkenésén, vagy éppen új, invazív fajok - köztük például új kórokozókat is terjesztő szúnyogfajok - megjelenésén keresztül is tapasztalható - olvasható Kis Anna meteorológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa cikkében.

Az évszakok kezdetét és végét Kis Anna és munkatársai a hőmérséklet alapján definiálták: a nyár kezdetét akkorra datálták, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 17,71 Celsius-fokot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap jelentette. A tél esetében - amelynél a hőmérsékleti küszöb 3,42 Celsius-fok volt - egy kisebb mértékű rövidülés tapasztalható: november vége helyett december elejére tolódott az évszak kezdete, és az utolsó vizsgált időszakban hét nappal korábban fejeződött be, mint 1971-1980-ban, de a köztes évtizedekben az is előfordult, hogy tovább tartott. Szükségszerűen a tavasz is rövidebb lett, de inkább az évszak végének korábbra tolódása miatt. A legnagyobb mértékben az ősz rövidült le: az 1990 előtti évtizedekben az átlagos hossza 100 nap körül alakult, ám az utána következő három évtizedben már kevesebb mint 85 nap volt.

A szakemberek szerint az adatokból jól látszik, hogy a változás trendszerű: a nyár kezdeti időpontja évtizedről évtizedre előrébb kerül, míg a vége egyre nagyobb mértékben lóg bele a szeptemberbe. Mint írják, nemcsak Magyarországon figyelhető meg ez a változás: az 1952-2011-es időszakra vonatkozó elemzések szerint az északi félteke közepes szélességein a nyár 17 nappal lett hosszabb (78 napról 95 napra nőtt), a tél, a tavasz és az ősz pedig 3, 9 és 5 nappal lett rövidebb. Ez a változás elsősorban a globális felmelegedésnek köszönhető, és ha nem csökkentjük az emberi tevékenységből fakadó üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az évszakokra gyakorolt hatás tovább erősödhet - figyelmeztetnek. Klímamodell-szimulációk hőmérsékleti mezői alapján 2100-ra az északi féltekén féléves nyarak várhatóak, míg a telek valószínűleg csupán két hónaposak lesznek.

A cikk szerint az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú megváltozása alapjaiban írhatja át azt a civilizációs berendezkedést és életmódot, amelyet megszoktunk és természetesnek veszünk. A változásokra nem minden faj ugyanúgy és ugyanolyan gyorsan reagál, ezért az ökológiai rendszer szerkezete könnyen sérülhet. Különösen kitettek a növények ezeknek a változásoknak, hiszen ha a tavasz kezdete korábbra tolódik az emelkedő globális hőmérséklet miatt, előbb fejlődésnek indulnak, és érzékenyebben érintheti őket egy-egy hidegbetörés. Az állatok életciklusa is megváltozhat az évszakok eltolódásának következtében. A korai tavasz miatt például egyes madarak korábban költenek és ezáltal rövidül az a számukra optimális időszak, amikor rendelkezésükre áll a megfelelő élelem fiókáik táplálásához, de el tudják kerülni természetes ellenségeiket. Az általános melegedés, és a nyarak hosszának kitolódása az idegenhonos inváziós fajok elterjedését is elősegíthetik.

A vegetációs időszak kitolódása és a fagymentes időszakok az allergiaszezonra is hatással lehetnek, amely a klímaváltozás következtében a jövőben valószínűleg hosszabb és intenzívebb lesz egyes területeken. A rövidebb telek a síszezont is korlátozzák, a hosszabb és melegebb nyarak pedig a hőhullámoknak kedveznek. Az Egyesült Államokban az erdőtüzek gyakoriságának növekedését is megfigyelték a korábbi tavaszkezdettel összefüggésben - olvasható a cikkben.