Az elmúlt 120 év adatait vizsgálva az látszik, hogy az utolsó 30 évben, az 1991-2020-as időszakban Budapesten nőtt az extrém csapadékos napok száma a nyári hónapokban. Jelentős csapadékmennyiségnek számít, ha az egy nap alatt lehullott összeg meghaladja a 20, 30 vagy 40 mm-t. De akár már a 10 mm-nél nagyobb értékek is problémákat okozhatnak például a közlekedésben - összehasonlításképpen: januárban átlagosan 30 mm hullik összesen a teljes hónapban - olvasható a Másfélfok közleményében.
Az ábrán a különböző küszöbértékeket meghaladó csapadékú napok nyári előfordulási számát láthatjuk 30 éves bontásban az elmúlt 120 évre, Budapestre. Az 1991-2020-as időszakra egy kismértékű emelkedés tapasztalható a korábbi periódusokhoz képest. A 30 mm-nél nagyobb csapadékú napok száma jellemzően 20 körül mozgott nyáron a fővárosban, ám az elmúlt 30 évben már elérte a 27-et. Az 1901-1930 és 1961-1990 időszakok nyarain összesen hat, 1931-1960 között pedig nyolc nap fordult elő Budapesten, amikor 40 mm-nél több csapadék hullott, az elmúlt 30 évben (1991-2020) viszont már 12 ilyen napot találtak. Megjegyezték, hogy a csapadék egy különösen változékony meteorológiai elem, így persze 1991 óta is voltak olyan nyarak, amikor egyetlen napon sem volt extrém, azaz 20 mm-t meghaladó eső a fővárosban.
Az előzőekben a napi csapadékextrémumokat emelték ki, de a potenciális károkozás szempontjából az is lényeges lehet, hogy adott 24 órán belül hogyan oszlik el az eső. A maximális órás csapadékösszegek idősorát az Országos Meteorológiai Szolgálat vizsgálta meg Budapest belterületére 1998-2017 között. Az elemzés szerint a legmagasabb értékek az utolsó (2013-2017 közötti) évekből kerültek ki: 2015-ben például meghaladta a 80 mm-t az egy óra alatt lehullott eső.
Vörös kód lépett életbe az országban: kegyetlen forróság jön a következő napokban
A fővárosban különösen problémás a nagycsapadékú napok számának gyakoribbá válása, illetve az intenzitás növekedése. A rengeteg betonfelület vízzáróként viselkedik, így akadályozza, illetve lassítja a víz talajba való szivárgását. Sok esetben ellehetetleníti a közlekedést, a csatornahálózat nem képes elvezetni a vizet, városi villámárvizek alakulhatnak ki, lakások, pincék ázhatnak be. Ezért is fontos, hogy a kék- és zöld infrastruktúra kerüljön előtérbe a városok tervezése során, amely mérsékelheti az intenzív csapadékesemények okozta károkat. Gondolhatunk itt például a zöldtetőkre, a vízáteresztő burkolatok használatára, mesterséges mélyedések, tavak, esőkertek létesítésére.
A száraz időszakok hossza is nőtt
Nemcsak az extrém esőzés, hanem a csapadék hiánya is komoly gondokat okozhat. Az egymást követő száraz napok maximális száma (tehát amikor megszakítás nélkül nem hullik eső) egy kismértékű növekedést mutat a nyári hónapokban. Az 1901-1930, 1931-1960, 1961-1990 időszakokban átlagosan 13 napig tartottak a leghosszabb egybefüggő száraz periódusok nyáron. 1991-2020-ra ez a szám 15 napra nőtt, azaz átlagosan akár egy fél hónap is eltelhet (0,1 mm-t meghaladó) csapadékhullás nélkül. Megjegyezték, hogy a vizsgált periódusok mindegyikében előfordult olyan nyár, amikor meghaladta a 20 napot a leghosszabb száraz időszak, de az átlagokat tekintve kirajzolódik az utóbbi 30 évben tapasztalt kismértékű növekedés. Összességében tehát a nyári csapadék eloszlása a szélsőségek felé tolódott Budapesten: az extrém nagy esőzések és az egybefüggő száraz időszakok maximális hossza egyaránt növekedést mutat.
Országosan stabil a változékonyság
A nyári csapadék magyarországi területi átlagait az elmúlt 50 évre határozták meg. Az elmúlt fél évszázadban a nyári csapadék változékonysága figyelhető meg Magyarországon, egyirányú tendencia nem lépett fel. A vizsgált csapadékindexek esetén sem figyelhető meg egyértelmű változás. Ugyanakkor kiemelhető, hogy a legszárazabb és a legcsapadékosabb nyarak jellemzően az utóbbi években fordultak elő. 2000-ben és 2003-ban 120 mm alatt maradt az évszakos csapadékösszeg, míg 2005-ben és 1999-ben meghaladta a 320 mm-t (a teljes 50 évre vonatkozóan az átlag 200 mm).
Az egyes nyári hónapok csapadékösszegeit tekintve is kirajzolódik, hogy a szélsőségesebb mennyiségek jellemzően 1990. után fordultak elő. Az elmúlt 50 év nyári hónapjaiból kilenc olyan volt, amikor komoly nedvesség lépett fel, hat esetben pedig a szárazság volt jelentős (ez utóbbiak mindegyike 1990. után jelentkezett). Nedvességet tekintve a legkiemelkedőbb 2005 augusztusa volt, a szárazságot illetően pedig 2000 júniusa szerezte meg az első helyezést.
A hőmérséklet is mutat egy kisebb ingadozást, de az elmúlt 50 évben összességében növekvő trendet figyelhetünk meg júniusban, júliusban és augusztusban egyaránt. A meleggel kapcsolatos éghajlati indexek értékei egyértelműen emelkedtek. Egy-egy nyár nem csak akkor tekinthető szélsőségesnek, ha rekord értékekkel jár, hanem akkor is, ha különböző meteorológiai paraméterek az átlagostól eltérő viszonyai egyszerre lépnek fel. Például az átlagosnál melegebb és csapadékosabb idő a komfortérzetünkre lehet kedvezőtlen hatással, a meleg és szárazság párosa pedig elsősorban a mezőgazdasági tevékenység szempontjából lehet kritikus. Ilyen volt 2003 júniusa, ami az elmúlt 50 évben a második legszárazabb és második legmelegebb volt.
1994 és 1995 júliusában is kifejezetten meleg volt szárazsággal párosulva: az átlaghőmérséklet meghaladta a 23 °C-ot; a csapadékösszeg pedig 35 mm alatt maradt (az átlagos érték 67 mm). 1994-ben ráadásul egy meglehetősen hosszantartó hőhullám jelentkezett, azaz több napon keresztül megszakítás nélkül tartott a hőség. Az augusztusi idősorból két év emelhető ki. 1992 volt a legmelegebb és a második legszárazabb az 1971-2020 közötti éveket tekintve; a legcsapadékosabb augusztus pedig 2005-ben fordult elő (a ciklonok pályája eltérő volt a megszokotthoz képest), amikor a hőmérséklet több mint 1,5 °C-kal az átlag alatt maradt.
Az éghajlati modellszimulációk szerint a jövőben szélsőségesebb lesz a csapadékeloszlás Magyarországon. Várhatóan hosszabb egybefüggő száraz időszakokra számíthatunk. Továbbá valószínűsíthetően növekedni fog az egy nap alatt lehullott maximális csapadékmennyiség, amely összefüggésben áll a hőmérsékletemelkedéssel, hiszen a melegebb légkör több nedvességet képes magában tartani (amely aztán kihullik). Tehát a csapadék nagymértékű természetes változékonysága mellett az emberi tevékenységből eredő közvetett hatások is szerepet játszanak a tendenciákban.
