Érvelésük szerint ha nagyobb távolság lenne a sorok között, akkor a szőlőtőkék nem lennének rákényszerülve, hogy versengjenek a szomszédos növényekkel a vízért és a tápanyagokért, márpedig épp ez a versengés segít nekik kisebb méretű és éppen megfelelő savasságú, magas minőségű termést hozni. A szőlőtőkék és sorok közötti szűk helyeken azonban nehezen férnek el a metszést, trágyázást és szüretelést végző gépek. A champagne-i szőlőtermelők egyesületének (SGV), kutatóknak és pezsgőgyártóknak egy közös, 15 évet felölelő tanulmánya szerint a szőlőtőkék közötti nagyobb távolság 20 százalékos csökkenést eredményezne az üvegházhatású gázok kibocsátásában, mivel lehetővé tenné az átállást a traktorokról a jobban és hatékonyabban teljesítő gépekre.
Az SGV tanácskozó testülete csütörtökön döntött arról, hogy a jövőben 2-2,2 méter is lehet a szőlőtőkék között, és a jelenlegi 1,2-1,3 méter helyett akár 2 méteresre is szabad hagyni megnőni a tőkéket. A tanulmány szerint a tőkék közötti távolság növelése a talaj megmunkálását és a kártevők elleni védekezést is megkönnyíti. A tanács szerint bár így kevesebb szőlőtőke számára van hely, a kiesést ellensúlyozza, hogy az egyes növények több termést tudnak hozni.
- mondta az egyik helyi termelő, Vincent Legras, aki 2007 óta kísérletezik a szőlőtőkék közötti nagyobb távolsággal.
A kezdeményezés helyi ellenzői a szőlőtermelők közötti egyenlőtlenségek erősödésétől, a helyi hagyományok sérülésétől, a szőlőminőség romlásától és a munkahelyek elvesztésétől tartanak. Maxime Toubart, az SGV elnöke szerint azonban a termelők maguk dönthetik el, hogy alkalmazzák-e az újítást vagy sem; a változás így is, úgy is lassú lesz.
- jegyezte meg Toubart.
A szőlőtőkék közötti távolság csupán egyike azon szigorú kritériumoknak, amelyeket muszáj betartaniuk a termelőknek ahhoz, hogy a Champagne védjegy használatára jogosultak elitklubjában maradhassanak. Amellett, hogy kizárólag a régióban termett szőlőket használhatnak fel, speciális módszereket kell alkalmazniuk a szőlő feldolgozására is.