Piero Agostini az AIMS keretén belül a baromfitartás egyik kardinális kérdéséről, az ideális takarmányok jellemzőiről, és ezek az állatok egészségére gyakorolt jótékony hatásáról tartott előadást. Az Agrofeed Kft.-vel régóta együttműködő Schothorst Feed Research (SFR) baromfi szakértője úgy látta, hogy az ágazat szereplői számára meglehetős kihívást jelent, hogy úgy kombinálják össze a baromfi-takarmányok különféle összetevőit, hogy azok a szükséges tápanyagokból (szénhidrátok, fehérjék, zsírok, valamint ásványi anyagok és vitaminok) épp a megfelelő mennyiséget tartalmazzák, ugyanakkor ez egy nemrég lezajlott kísérlet alapján - egyáltalán nem lehetetlen. Az előadás során Piero Agostini nemcsak azt elemezte, hogy az egyes tápanyagok miért fontosak a baromfik számára, de bemutatta a kísérlet eredményeit is, ami azt vizsgálta, hogy az egyes összetevőknek a szakma jelen tudása szerint milyen fajtája és mekkora mennyisége tekinthető optimálisnak, és hogy ezeknek létezik-e ígéretesebb, hatékonyabb alternatívája.

Azzal kapcsolatban, hogy miért kellene csökkenteni a fehérjék mennyiségét a takarmányozásban, az SFR szakembere kifejtette, hogy ezzel csökkenteni lehet a baromfitartás függőségét a fehérjében gazdag takarmányoktól (és ezek előállítási országaitól), és növelni lehet vele az állományok egészségét és az állatjólétet. A fehérjék csökkentése emellett elősegíti az egészségesebb bélműködést, és - ami talán a legfontosabb - ezzel alacsonyabb szinten tartható a természetbe kerülő nitrogén mennyisége, valamint jelentős költségeket lehet megtakarítani ezen takarmány-összetevők visszafogásával.

A zsírok kapcsán a baromfi szakértő arról beszélt, hogy vannak olyan tényezők, amelyek komolyan akadályozzák ezen tápanyagok emészthetőségét. Ide tartozik például az állatok kora, ugyanis az öregebb egyedek jobban le tudják bontani a zsírokat, de a baromfiak neme is ilyen korlátozó tényező lehet, mert a hímek jellemzően kevésbé tudják megemészteni a zsírokat. Piero Agostini szerint a fertőzések, egyes aminosavak (glicin) alacsony szintje is hatással van a zsírok lebontsára, de ide kell venni a magas kalcium-szintet is, valamint a takarmány összetételét és a zsírsavak minőségét is.

A szénhidrátok (rostok) kapcsán Piero Agostini elmondta, hogy ezekre sokáig élettani szempontból kedvezőtlen, antinutritív anyagokként tekintett a baromfiágazat, amolyan szükséges rossznak számítottak. A legújabb kutatások szerint azonban a gabonafélék és egyes magvak héjában található, úgynevezett inert rostok igenis kedvező hatással vannak a madarak emésztésére és a zúza működésére. Ilyen inert rostok találhatóak a zab, a rizs és a napraforgómag héjában, a búzakorpában és a szalmában.

A szakember az ásványi anyagokat és vitaminokat illetően figyelmeztetett, hogy ha túl sok kalcium található a takarmányban, az számos problémához vezethet, mint például magasabb az állatoknak több foszforra lesz szükségük. Ez a megnövekedett foszforszükséglet főleg a csontokban fog elraktározódni, és kevesebb jut majd a húsképződésre. A túl sok kalcium emellett a fehérjék lebontását is csökkenti, és magasabb pH-értéket eredményez a zúzában, valamint csökkenti a fitáz-enzimek aktivitását a baromfik emésztőrendszerében, valamint csökkenti a zsírok lebontását.

Piero Agostini végül arról beszélt, hogy a takarmányozáson kívül milyen módszerekkel lehet megelőzni a fertőzéseket, kiemelve az erős telepi menedzsmentet és a magas szintű higiéniai követelmények betartását, illetve az imént ismertetett tápanyagokra vonatkozó ajánlásokat. A szakember kitért arra is, hogy egy esetleges fertőzés esetén milyen lépéseket kell megtennie egy felelős és tudatos baromfitartónak.