Alig harminc év alatt több mint 54%-kal csökkent a szőlő termőterülete Magyarországon. Ahogy az a KSH, az MTVA Sajtóarchívuma és az MTI megrázó grafikonján is látható, amíg 1990-ben még 138,5 ezer hektáron termesztettek szőlőt a magyarok, addig 2020-ra a gyümölcs termőterülete 63,3 ezer hektárra csökkent. A legnagyobb visszaesés 1999 és 2002 között következett be, amikor a szőlőültetvények 127 ezer hektárról 92,8 ezer hektárra csökkentek, vagyis a termőterület közel 27%-a szűnt meg két év leforgása alatt.
Érezhető növekedés csak ezt követően, 2002 és 2004 között volt utoljára a szőlőművelés alá vont területek méretében, amikor 92,8 ezer hektárról 94,5 ezer hektárra nőtt a gyümölcs termőterülete. Ezen kívül utoljára 2013-2015 között volt mérhető egy minimális termőterület-növekedés, 80,2 ezer hektárról 80,8 ezer hektárra. Összességében azonban kijelenthető, hogy 1990 óta gyakorlatilag folyamatos visszaesés figyelhető meg a gyümölcs termőterületében.
A szőlőművelés alá vont területek ilyen mértékű csökkenése mögött számos ok húzódhat meg, melyek közül mostanra a klímaváltozás vált az egyik legkomolyabbá. Már most egyre magasabbra kell ültetni a szőlőtőkéket, 2050-re pedig 73%-kal csökkenhet a szőlőtermesztésre alkalmas területek nagysága. A magyar borászok szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást minél hamarabb el kell kezdeni. A szakemberek nemrég egy konferencián meghatározták, hogy milyen fajták borszelekcióját, nemesítését és adaptációját kellene a jövőben elvégezni és ezáltal közép-, vagy hosszú távon a fajtahasználatot alakítani, ahogy arról az Agrárszektor is beszámolt.
