A WWF Feeling the Heat címmel nemrég közzétett jelentése szerint a szélsőséges időjárási jelenségek, mint például a hőhullámok, aszályok és árvízkatasztrófák hatással vannak a természetre, amely már így is csak nehezen tud alkalmazkodni az emelkedő hőmérséklethez. Ahogy Christoph Heinrich, a WWF természetvédelmi igazgatója fogalmazott,

A jelentés az éghajlati válság hatását vizsgálta 13 kiválasztott állat- és növényfaj esetében. Ezek között olyan, Európában őshonos fajok is szerepelnek, mint a kakukk, a dongó vagy a tengerparti sóvirág, amelyet a tengerszint emelkedése fenyeget.

A tojásait más madárfajok fészkébe rakó kakukknak sajátos költési technikája okozhatja a vesztét. A kakukk 7 ezer kilométert tesz meg téli szállásáról hazatérve, és ha a gazdamadár az emelkedő hőmérsékletek miatt korábban költ, a kakukk lekésheti az első költési szezont, meg kell várnia a másodikat, amely általában május közepén kezdődik, így nehezebbé válhat a szaporodása.

A poszméhet, más néven dongót a túlhevülés fenyegeti, főleg olyan melegebb éghajlatú országokban, mint Mexikó vagy Spanyolország, de ritkábbá vált a hűvösebb éghajlatú térségekben, így például Németországban is. A dongók az Alpok térségekben a magasabb mezőkre szorulhatnak, ahol kevesebb életteret találnak, de fenyegetik őket más tényezők is, köztük az intenzív mezőgazdaság is.

Az ENSZ Éghajlati Kormányközi Testületének (IPCC) tanulmánya alapján a WWF külön fejezetben taglalja az 1,5 és a 2 Celsius-fokos felmelegedés hatásait. Az 1,5 fokos felmelegedés esetén a növények 8%-a veszíti el elterjedési területének több mint felét, 2 fokos felmelegedés esetén már a növényfajok 16%-ával történik ugyanez. A gerinces fajok 4%-a 1,5 fokos felmelegedésnél elveszti élőhelyeinek több mint felét, 2 fokos felmelegedésnél a fajok 8%-ánál következik be ugyanez.