Amikor tavaszodni kezd - vagy éppen már nagyon szeretné az ember, ha tavaszodna - mindig a kerti virágokra gondol, hogy kiültetheti-e már őket, lehet-e már metszeni, vajon nem fognak elfagyni? És bizony a rózsa esetén sincs ez másképpen. Ami a metszést illeti, dr. Boronkay Gábor szerint már épp itt van az ideje is. Ahogy fogalmazott, ők a Budatétényi Rózsakertben már javában dolgoznak, ám még azok sem késtek el a munkálatokkal, akiknek nincs a kertjében annyi - mintegy tízezernyi - rózsatő.
- magyarázta dr. Boronkay Gábor.
A szakember szerint először ki kell bontani a földkupacokat, óvatosan, hogy ne sérüljenek a tövek. Ezzel fel lehet tárni a gyökérnyakhoz közel található vesszőket, különösen az alany "vad" hajtásait. Ezek után megkezdődhet a metszés. Nem kell megijedni, a rózsa is növény, aki metszett már, a rózsával is megbirkózhat - jelezte a MATE tudományos főmunkatársa, aki rámutatott, hogy bár minden fajtacsoport más metszést kíván, és van belőlük vagy száz, a leggyakoribb kerti rózsa a nagyvirágú teahibrid. Ezt és a magasabb csokrosan virágzó ágyásrózsákat (ezek többnyire floribundák) pedig úgy kell metszeni, hogy az ember "kiteríti" a tövet. A középső vesszőket kell kimetszeni, és a széle felé is csak 4-6 erős vessző maradjon meg, kifelé álló rügyekkel. Minden meghagyott vesszőt 2-4 vagy ízlés szerint 6-8 szemre érdemes visszametszeni, attól függően, milyen magasra szeretné az ember a rózsákat nevelni. Általában a gyengébben kihajtó töveket erősebben kell visszavágni, a robosztusabbakat pedig magasabbra lehet hagyni. A rügyek felett soha nem szabad hosszú csonkokat hagyni! Természetesen a rózsára is igaz, hogy beteg, sérült, száraz vesszőket, és az egymásba gabalyodókat mindenképpen el kell távolítani. Amennyiben vadhajtásokra akad az ember - ezek a gyökérnyak tájáról erednek, és gyakran eltérő színűek -, azokat tőből ki kell metszeni.
Dr. Boronkay Gábor kitért arra is, hogy a törpe rózsáknál (miniatűr, miniflóra, polianta) hajtásválogatásra nincs szükség, itt a sűrű lomb nem hátrány. A kúszórózsák metszése viszont minden többi típustól eltér, hiszen itt csak néhány jól elágazó gallyat kell meghagyni, ám azokat viszont gondosan ki kell teríteni és fel kell kötözni egy rácsozatra.
- árulta el dr. Boronkay Gábor.
A szakember beszélt arról is, hogy ha valaki nitrogén tartalmú műtrágyát kíván kiszórni, azt is most érdemes, hogy a rózsa tavaszi növekedését segítse vele. Érdemes komplex, mikroelemeket is tartalmazó trágyát használni, de ha ősszel vagy télen szerves trágyát terített a rózsaágyásokba, most a nitrogén lesz a legfontosabb. Az adagolással azonban óvatosan kell bánni, mert a rózsa sóérzékenysége itt is problémát okozhat! Dr. Boronkay Gábor figyelmeztetett, hogy ezeket elintézve sem ért még az ember a munkák végére, hiszen kapálni mindig lehet. És kell is, mert a rózsa gyökere levegőigényes, és a szerves trágyát is be kell forgatni a földbe. Ha valaki azonban mulcsozza az ágyásait, annak nem szükséges kapálnia, legfeljebb csak gyomlálni.
És hogy mi van azonban akkor, ha még nincs is rózsája az embernek? A szakember szerint most is meg lehet még venni, bár az ősz ideálisabb a rózsa kiültetésére. Mivel az utóbbi időben erősen terjed a konténeres rózsa, amit pedig az év bármely (fagymentes) napján ki lehet ültethetni, máskor is vásárolhat rózsát az ember. Ennek ellenére a szakember azt tanácsolja mindenkinek, hogy próbálja meg őszre, vagy ha nem megy, tavaszra időzíteni a beszerzést, mert jobb lesz az eredés.
Arra a kérdésre, hogy milyen rózsát vegyen az ember, dr. Boronkay Gábor inkább csak ötleteket tud adni, mint egzakt választ, hiszen a világban mára mintegy 80 ezer fajta lehet. A szakember szerint célszerű újonnan nemesített fajtákat venni, mivel azok általában ellenállóbbak a betegségekre, és erőteljesebbek, mint a XX. század közepének rózsái. A fényes levelű fajták gyakran ellenállóbbak a gombabetegségekre, különösen a fekete vagy csillagfoltosságra, mert egyik ősük a Wichura rózsa lehet. Aki tud, az ADR minősítésű fajtát vegyen, mert amit ez a német fajtabíráló rendszer (Allgemeine Deutsche Rosenneuheitenprüfung) elfogad, az csak kiváló lehet.
- tette hozzá dr. Boronkay Gábor.
Arra a kérdésre, hogy milyen fajtákat nem szabad venni, a szakember mindenkinek azt tanácsolta, hogy tartózkodjon az 1950-70-es évek rózsáitól, mert ezeket, bár jóval olcsóbbak, gyakran kell permetezni. Ha a talaj meszes - és kié ne lenne az? -, nem szabad japán vagy ráncos levelű rózsát (rugosa csoport) ültetni, legyenek akármennyire szép fajtái is. Szintén érzékenyek a mészre a sokvirágú rózsa (multiflora) alanyok is, ezeket onnan lehet felismerni, hogy bojtos a gyökerük. Nyugaton ilyen alanyokat használnak a cserepes rózsák szemzésénél, de szerencsére Magyarországon már jóformán sehol nem dolgoznak vele. Ahol azonban savas a talaj, például bizonyos homoktalajok, vagy savanyú kőzetek felett képződött talajok, ott bátran lehet ezekkel is kísérletezni.
Dr. Boronkay Gábor szerint arra is oda kell figyelni, hogy a sárga fajták mindig kényesebbek, mint a többi rózsa, mert a sárga szín egy félsivatagi rózsától (rókarózsa) származik, ami kifejezetten érzékeny a párakedvelő gombákra. De vigyázni kell a talajtakaró rózsákkal is, mert ha gyomlálni kell - és mindig kell -, azt nem lehet könnyen megoldani, ehhez bizony be kell állni a tüskebozót közepébe. Nem szabad elfelejteni, hogy az illatos rózsák hamarabb hervadnak a magasabb etilénképzés miatt, ezért itt is kompromisszumot kell találni. Végezetül nem árt, ha a rózsa méretének is utánanéz az ember, ha 6-8 méter magasságot írnak, azt bizony komolyan kell venni!
- fejtette ki dr. Boronkay Gábor.
A szakember szerint általánosságban pedig az mondható el, hogy laza, de tápanyagban gazdag talajba és napra kell tenni a rózsákat. A növény ugyanis már napi néhány óra árnyékot is megszenved, és csupán egy-két típusra mondják, hogy "árnyéktűrő". Ilyenek például az alba rózsák, a pézsmarózsa és a centifoliák. Azonban ezek sem az árnyékot tűrik, inkább a nyári hőgutát nem viselik el. A rózsa ugyanis nem trópusi növény, nem kedveli a nagy meleget, a nagy napfényigénye pedig abból következik, hogy a vadrózsák a délies domboldalak és hegylábak cserjéi.
Nem szabad azonban rózsát ültetni oda, ahol előtte rózsa volt. Faiskolások körében jól ismert, de tudományosan még nem bizonyított tény, hogy a rózsa szélsőségesen érzékeny a talajuntságra. Különösen igaz ez a Magyarországon elterjedt 'Laxa' alanyra. A rózsa gyökere környékén felszaporodó fonalférgek és sugárgombák - legalábbis ezekre gyanakodnak - komoly kárt tudnak okozni az idős tövek helyére kiültetett fiatal rózsa gyökerein. A tövek satnyák maradnak és nem fejlődnek rendesen. Ha valaki mindenáron ragaszkodik a korábbi rózsatő helyéhez, oda előtte kisvirágú bársonyvirágot (vagyis a büdöskét) és mézontófüvet ültessen, amit aztán egy évig hagyjon ott. Robosztusabb, de hasonlóképpen hatékony módszer lehet a talajcsere is.
Arra a kérdésre, hogy milyen távolságra kell ültetni a töveket, dr. Boronkay Gábor elmondta, hogy ezt a bokorméret határozza meg. Miniatűr rózsák ültethetőek akár 20 cm-es távolságra is, a 40-50 cm-es táv a megfelelő a keskeny, feltörő teahibrideknek, de a floribunda ágyásrózsáknak is. Ha viszont nagyméretű parkrózsát vesz az ember, akár méterekben is mérheti a távolságot, feltéve, hogy van hozzá elég helye - tette hozzá a szakember.