Az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Embertani Tanszékének közreműködésével készült tanulmány a PNAS(Proceedings of the National Academy of Sciences) című tudományos folyóiratban jelent meg áprilisban - tájékoztatta az ELTE TTK az MTI-t. Az eddigi feltételezések szerint az élelemtermelés megindulását követően (hozzávetőleg 12 ezer éve) a népesség nagymértékben növekedett, ezzel párhuzamosan az általános egészségi állapot jelentősen romlott. A szerzők a felső paleolitikumtól (Kr. e. 36 000) a középső vaskorig (Kr. e. 400) terjedő időszakban Európában élt 167 ember csonttani és archeogenetikai vizsgálatát végezték el. Mivel a felnőttkori termet létrejöttében a genetikai faktorok mellett a környezeti tényezők (táplálkozás, éhezés, hosszú ideig fennálló gyakori betegségek) befolyásoló szerepe is meghatározó, ezért az általános egészségi állapot rekonstrukciója során a genetikailag meghatározott, tehát potenciálisan elérhető testmagasság és a ténylegesen elért testmagasság összevetése értékes információt nyújt.
Döbbenetes dolog derült ki a baromfitenyésztésről: ezt sokan nem gondolták volna
A kutatás során ezért összevetették a csontok hossza alapján becsült, tehát ténylegesen elért testmagasságot a genetikai háttér alapján potenciálisan elérhető testmagasság értékekkel. A tárgyalt korszakokból származó maradványok vizsgálata kiterjedt az úgynevezett fizikai stresszjelzőkre (az alultápláltság, a vérszegénység csonttani tüneteire) is. Az eredmények arra utalnak, hogy a testmagasság, a genetikai adatok alapján elérhető magassághoz képest az újkőkorban egyértelműen csökkent(átlagosan -3,82 centiméterrel), majd növekedésnek indult a rézkorban (az újkőkori átlagos magassághoz képest +1,95 centiméterrel) és tovább nőtt a bronzkorban (+2,7 centiméterrel), illetve a vaskorban (+3,27 centiméterrel). A hazai régészeti és embertani kutatást, valamint a genetikai minták kivételét Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) koordinálta.
