Bár az utóbbi időszakban több női borász is ért el kiugró eredményeket, sokan a borászkodást még mindig férfias szakmának, elhivatottságnak tekintik. Ezt a véleményt erősítheti az is, hogy az Év bortermelője díjért folyó tavalyi verseny öt legtöbb szavazatot kapott jelöltje között egyedüliként szerepelt nőként. Minek tulajdonítja, hogy a díjat gondozó Magyar Bor Akadémia május 8-i gálaebédjén Ön veheti át az elismerést, és milyennek látja a nők helyzetét a neves borászok erős hazai mezőnyében?
Valóban elmondható, hogy kevesebb a nő a szakmában, de az is megállapítható, hogy mostanában egyre több hölgy foglalkozik magas színvonalon borászkodással. Ha a szakközépiskolás éveket is beleszámítjuk, én majdnem negyven éve vagyok a szakmában, a Nyakas Pincénél pedig huszonkét éve dolgozom. Mielőtt idekerültem, elküldtem az önéletrajzomat egy szekszárdi borászathoz is, de az interjúra utazás előtt felhívtak, hogy "bocsánat, csak most nézték meg a nevemet, hogy Beáta vagyok, nem Béla", és a pincészetbe kizárólag laboros vagy takarító teheti be a lábát női dolgozóként. Ez akkor eléggé szíven ütött, de onnantól azt vettem észre, hogy a szakmában bizalmat szavaztak és sokat segítettek nekem. Így volt ez a szülések idején is, hiszen mindhárom gyermekemnél nagyon hamar visszamentem dolgozni, és például a legkisebb megszületése után két héttel már ott voltam. Amikor borversenyre mentem, a kollégám tolta a sorok között babakocsiban a gyereket, és előfordult, hogy miattam rendeltek el előbb szünetet, hogy megszoptathassam a kisfiamat. Tehát szükség van "megfelelő befogadó közegre" is, de összességében a borász szakmában ma már a munkavégzésben nincs különbség a férfiak és a nők között. A díj mögött azt érzem, hogy ezzel a csaknem negyven éves borászati szakmai munkásságomat ismerik el, és persze azt, hogy borainkat a fogyasztók mennyire kedvelik, illetve milyen versenyeredményeket mondhatunk magunkénak. A jó szakmai pozíció eléréshez sok év és rutin kell, és a fiatal borászok is egyre inkább "jönnek fel", ezért is nagy elismerés nekem ez a díj.
A Nyakas Pince az Etyek-Budai borvidéken helyezkedik el, amely elsősorban fehérborairól híres. Megmarad-e ez a domináns szerep, vagy nagyobb teret hódíthatnak a borvidéken a vörösborok is?
Ma azt mondjuk, hogy az Etyek-Budai tipikus fehérbort adó borvidék, de a történelmi emlékek szerint mindig is volt itt kékszőlő, csak a filoxéra kipusztította. A régi írásos dokumentumok például azt igazolják, hogy a sashegyi kadarka messze földön híres volt. Szóval sokrétű borvidékről van szó, ahol nem csak a fehérboroknak kedvező fahordós és reduktív technológiák terjedtek el, hanem megtalálhatók a kékszőlőből készülő rozé- és vörösborok is. Sokáig én sem gondoltam, hogy a Nyakas Pincénél vörösborokkal foglalkozunk majd, ma viszont a csaknem 200 hektáros területünk 12 százalékán több kékszőlő fajta - kadarka, pinot noir, merlot és kékfrankos - is található. Persze itt nem a nagytestű, illetve nagy tannin- és csersavtartalmú vörösborokra kell gondolni, hanem a zamatosabb bortípusokra. Gyorsuló világban élünk, ahol az alacsonyabb alkoholtartamú, könnyebb borok jobban beilleszkednek az életritmusunkba, és sok ételhez is jól illenek, ezért szerintem van jövője a vörösboroknak az Etyeki-Budai borvidéken is.
Az elmúlt egy-két évtizedben a Nyakas Pince - leginkább a különböző évjáratú chardonnay-kkel - számos díjat nyert rangos hazai és nemzetközi borversenyeken. Mi az, ami leginkább megkülönbözteti a borászatot az Etyek-Budai, illetve a többi hazai borvidék pincészeteitől?
A 2000-es évek elején hihetetlen boomnak lehettünk tanúi, amikor a friss, üde gyümölcsös illatú és zamatú borok megkezdték hódításukat. Mi a borversenyekről rengeteg díjat hoztunk el, és akadtak olyan versenyek is, amikor a pincészet 8-12 aranyérmet nyert. Mivel nagy területünk van, a saját szőlőnket dolgozzuk fel, ezért oda tudtunk figyelni a technológiára. Így állandó jó minőséget állíthatunk elő jó ár/érték arányban. Borainkat azért is vásárolhatták egyre többen, mert ha valaki egyik fajtánkat megismerte, és mondjuk három év múlva ismét megvette, nem csalatkozott benne. Úgy gondolom, a pincészet a megbízható minőség mellett sokszínű és sokrétű is, így talán ez lehet a titka a piaci és a versenyeredményeknek.
Az egész borágazat számára kedvezőtlen tendencia, hogy a hazai fogyasztás folyamatosan csökken, és a KSH legutolsó, 2020-as adatai szerint már csak egy főre vetítve 20,7 litert ért el. Az elmúlt években a Covid hatásai - például a járvány miatti étterembezárások - gyorsítottak a folyamaton. A belpiac szűkülése mekkora gondot okoz ma a vállalkozásoknak, és a jelenlegi helyzet milyen válaszreakciókat követelhet meg?
A keresletcsökkenés sajnos nagyon érezhető, és szerintem az egy főre eső éves fogyasztás ma már a 20 litert sem éri el. A Covid-járvány egyértelműen ártott a borszektornak, de az ízesített sörök is jelentős konkurenciát okoznak. És itt van az alkoholtartalmú italokat érintő reklámtilalom is, amely miatt például a televíziós főzőműsorokban nem mondhatják el, hogy egy-egy ételhez milyen bor illik. Nem kedvez a borkultúrának a gyorsuló világ sem, mivel szűkülnek a fogyasztási lehetőségek. Elég csak arra gondolni, hogy régen a vasárnapi terített asztal szent volt, ahol a családok nyugodt körülmények között fogyaszthattak bort is, míg most állandóan rohan mindenki, és kocsiba kell ülni, így alkoholos italokat sem lehet inni. A borászatokban látjuk a gondokat, és ma már több szervezet is próbálja a kulturált borfogyasztást népszerűsíteni. Nagyon remélem, hogy nem lesz túl késő.
A piaci nehézségekre utalhat, hogy a közelmúltbeli hírek szerint csődeljárás alá került az egyik legnagyobb hazai italforgalmazó, a budapesti Ital Magyarország Kereskedelmi Kft., amely számos nagy hazai borászattal kapcsolatban állt. A cég ellehetetlenülése érinti-e a Nyakas Pince borértékesítéseit is?
A céggel mi is kapcsolatban álltunk, így érzékeltük a gondokat, de bennünket az utolsó pillanatban még kifizettek. Nagyon szomorú a mai helyzet, mert akár jól prosperáló borászati cégek is tönkre mehetnek. Így azok számára, akik a borértékesítésben rájuk támaszkodtak, ez most tragédia lehet. Szükség lenne arra, hogy ilyen esetekben a károk kompenzálásához több eszköz álljon a borászatok rendelkezésére.
Február óta a teljes élelmiszergazdaságra rendkívüli hatással van az orosz-ukrán háború, amely nem várt inflációt és élelmiszerdrágulást okoz. Bár a hazai keresetek is nőnek, tart-e attól, hogy a háború miatti piaci változások tovább csökkenthetik a borok iránti keresletet?
Nyilvánvaló, hogy a drágulás miatt az emberek egyre jobban meggondolják, vegyenek-e az ebédhez egy-egy üveg bort, vagy inkább mondjuk sört fogyasszanak. Sőt, az is elképzelhető, hogy egyesek lemondanak az italvásárlásokról annak érdekében, hogy például húst tehessenek az asztalra. Eközben a drágulás alapanyagoldalról a borászatokat ugyanúgy érinti, mint a többi élelmiszeripari ágazatot. Elég, ha csak az üvegek, a kartondobozok, a tartályok kimosásához használt lúg vagy a fajélesztő árának jelentős emelkedésére gondolunk. Ugyanez a helyzet a szőlőnél is, ahol a 80-120 forint közötti kilónkénti felvásárlási árak alig változtak az elmúlt években, és ma már nagyon sok termelőnél alig nyújtanak pár tízforintos nyereséget, mert a költségek folyamatosan növekednek. Ha ez így megy tovább, többen kivághatják a szőlőjüket, illetve abbahagyhatják a borászkodást.
A mai helyzetben szükségessé válhat-e az idei termésű borok árának emelése?
Mindenképpen. Sok borászat eddig is egyik évről a másikra működött, ezért az ágazat helyzete tarthatatlanná válna, ha a vállalkozások nem tudnák érvényesíteni többletköltségeiket. A jelenlegi körülmények mindenkit komolyan érintenek, akár kicsi, akár közepes, akár nagy pincészetekről van szó. Ma a boroknál legtöbben legalább 10-15 százalékos áremelést tartanak szükségesnek a gyengülő kereslet ellenére is, de hogy az őszi szüretig még mi történik, megjósolhatatlan. Az alapanyagbeszerzéseknél alig fordul elő olyan eset, hogy a szállítók három napnál tovább tartanának egy-egy árajánlatot. Ez tehát komplex probléma, de gondolom, más ágazatok is ugyanilyen nehézségekkel küzdenek. Szóval nagyon kemény a helyzet, és várhatóan még keményebb lesz.
Bár még az idei szüretig sok van hátra, az Etyek-Budai borvidéken melyek lehetnek azok a kritikus időszakok, amelyek alapvetően meghatározhatják a borminőséget?
A legkritikusabbak a tavaszi fagyok, amelyek nálunk sokszor májusban érkeznek meg. Ha a terméskötődésnél túl sok a csapadék vagy túl hideg van, az szintén terméskiesést okozhat. Sajnos az utóbbi évek mindegyikére igaz, hogy szélsőséges volt az időjárás. Tavaly például az extrém szárazság miatt rendkívül magasra nőzz a savtartalom, amikor pedig megjött a csapadék, a mustfok "szállt el". Ilyentájt azt szoktuk mondani, hogy a szüretig még nagyon sokat kint alszik a szőlő, ezért mindig fohászkodnunk kell azért, hogy áldjon meg minket a Jóisten, és bő legyen a termés.
Várakozásaik szerint fajták és minőség szerint milyen irányban változhat a következő időszakban a magyar borfogyasztás?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ma már nagyon sok kiváló minőségű bor van. A fajtáink jók, és szinte minden napszaknak, hangulatnak vagy évszaknak megvan a maga bora, így mindenki meg tudja találni a neki megfelelőt. Ezért a fogyasztók a minőséget tartják szem előtt, és ha csalódnak egy termékben, azt többé nem veszik meg. Ez pedig senkinek nem érdeke, hiszen mindenki azt akarja, hogy a vásárlók meg legyenek elégedve, és minél többet vásároljanak boraikból. Én a Nyakas Pincénél optimista vagyok, mivel a mi boraink az élvonalhoz tartoznak, de azért továbbra is tenni kell, hogy a termékeket minél többen megismerhessék. Ágazati szinten sem szabad eltunyulni, és nagyon remélem, hogy ha mindenki kitartóan dolgozik, előbb-utóbb visszatérhet a 25-30 literes fejenkénti éves borfogyasztás is.
Az Etyek-Budai borvidék fajtái közül melyik a személyes kedvence?
Én nagyon kedvelem a rajnai rizlinget és a sauvignon blanc-t. Valahogy olyan ez, mint ahogy az ember minden gyermekét egyformán szereti, de a legmakrancosabbért igazán meg kell szenvednie. A rajnai rizling két hektárjával nálunk a fajták között a legkisebb, a sauvignon blanc pedig a legmakrancosabb, szőlészeti és borászati szempontból egyaránt. De azt is fantasztikusnak tartom, hogy a Nyakas Pincészetnél a Menádok borcsalád 2017-ben megszületett, és ide négy bortétel is bekerült. A borászkodásban az a jó, hogy nagyon kevés olyan szakma van, ahol minden évben meg lehet újulni, de a miénk ilyen.
(Címlapkép és interjúképek - Stiller Ákos)
