Jelenleg elképesztő áremelkedések sújtják szinte minden iparág és termelőszektor szereplőjét. Gondolhatunk itt akár az energiaárakra, vagy a különböző alapanyagköltségekre is. A magyarországi szőlész-borászatokat sem kíméli az idei év, ráadásul az aszály is súlyos nehézségeket okozott az idén. Mennyire nyújthat most megbízható megélhetést itthon a szőlészet, borászat?

Mi 20 hektár saját területen gazdálkodunk itt a tokaj-hegyaljai borvidéken. Idén mi is szembesültünk azzal, hogy az inputanyag-árak 20-30 százalékkal megemelkedtek, emellett egyre nehezebb idénymunkásokat találni. A rendkívüli aszály komoly gondokat okozott a borvidéken, az elsődleges szüreti eredmények alapján a számítottól körülbelül 30 százalékkal kisebb a termés mennyisége. Ez a csökkenés leginkább a hárslevelű fajtánál jelentkezik, ahol nagyon apró bogyók lettek a fürtökön, ebből eredően kicsi lényeredékkel. Ugyanakkor az eddig leszüretelt szőlőből készült borok minősége jónak ígérkezik. Már van kierjedt borunk, ami nagyon jó savszerkezetű, és finom ízekkel bír.

Mi a megtermelt szőlő több mint felét bogyóként értékesítjük, a kisebbik részét pedig mi magunk dolgozzuk fel. Bízunk abban, hogy boraink elnyerik az érdeklődők és a fogyasztók elismerését.

A felvásárlási árakkal szinte minden évben akadnak problémák, a termelők ugyanis nehezen tudják érvényesíteni elképzeléseiket. Idén hogyan alakulnak, alakultak az árak?

A tavalyi árakhoz képest idén nagyon minimális emelést hajtottak végre a felvásárlók, illetve megszüntették a korábban gyakorlatban lévő mustfokonkénti árdifferenciált árképzést. Míg korábban érdekeltek voltunk abban, hogy magasabb cukortartalmú és minőségű szőlőt értékesítsünk, ez a gyakorlat az idén megszűnt, vagyis mindegy, hogy milyen minőségű szőlőt adunk át a felvásárló cégnek, az csak egyforma áron hajlandó azt megvenni.

Azt látom, hogy a felvásárló is próbálja csökkenteni a költségeit, és igyekszik minél olcsóbban alapanyaghoz jutni, de az az összeg, amit a szőlőért kínál, éppenhogy fedezi a termesztők költségeit. Nagyon nehéz helyzetben vannak a szőlőtermelők itt a tokaj-hegyaljai borvidéken, mi ezért is próbálunk meg több lábon állni, készítünk borokat, palackozunk is, emellett lédig folyóbort is értékesítünk.

Mennyire nyújtanak segítséget a termelőknek a jelenleg megpályázható támogatások?

Az uniós pályázatok révén komoly támogatást kapnak a magyar szőlőtermesztők, valamint az egész ágazat. Lehet pályázni borászatigép-, valamint szőlőtelepítési-támogatásra. Emellett technológiai fejlesztésekre is van pályázat, ráadásul a borászati géptámogatás 50 százalékos intenzitását idén 70 százalékra emelték a mi térségünkben. Mi tavaly az agrár-környezetgazdálkodási támogatást sikeresen megpályáztuk, ahol egy hektár szőlő után majdnem ezer euró támogatást kap a szőlőtermelő.

A munkaerőhiány miatt fontos a gépesítés, ezért amit tudunk azt fejlesztjük, újítjuk. Öt évvel ezelőtt még mindenre találtunk kézi munkaerőt, de ma már amit tudunk, azt mi magunk csináljuk, ezzel is próbáljuk csökkenteni a költségeket.

Jellemzően milyen fajták találhatók a Takács család ültetvényeiben, illetve ezek mennyire bírják az egyre szélsőségesebb időjárási változásokat?

Furmint, sárgamuskotály, hárslevelű, kövérszőlő és zéta fajták találhatók az ültetvényeinkben. Most az illatos, friss, üde, gyümölcsös borok a nagyon kedveltek. Itt a tokaj-hegyaljai borvidéken is egyre több termelőnél felmerül mind jobban megfelelni a fogyasztói igényeknek. Mi úgy látjuk, hogy a borvidéknek az édes és a száraz borairól egyaránt kell szólnia, és azok legyenek világszínvonalúak.

Meg kellene találni az édes boroknak a piacát, mostanra azonban kezd kimenni a divatból a fogyasztásuk. Itt a szamorodni, az aszú olyan termékek, amik ilyen minőségben nem készülnek máshol, és ezeket nem nagyon vásárolják a fogyasztók. Olyan nyomott áron lehet kapni a boltokban a jobbnál jobb borokat, hogy ez nagyon rossz hatással van a borkészítőkre. Átalakulóban van az egész kereskedelmi vonal is, emiatt sok borász inkább birtokborokat készít, amik most nagyon népszerűek, sokkal kisebb az előállítási költségük, sokkal hamarabb piacra lehet vinni őket, és így gyorsabb a cash-flow is.

A magyar borok nagyon jó minőségűek, külföldön valahogy még mindig nehezen tudnak érvényesülni. A Takács család borai hol kerülnek eladásra, belföldön vagy külföldön?

A boraink nagy részét belföldön értékesítjük, döntően itt a borvidéken vinotékákban. 2021-ben lehetőségünk volt exportálni Ázsiába 5000 palack szamorodni és aszúbort, ami számunkra nagy mennyiségnek számított. Több borászat is szállít ki évek óta Ázsiába, nagyon jó piaca van itt a magyar boroknak, az árak nem kimagaslóak ugyanakkor a mennyiségek mindezt kompenzálják.

Mit lehet tapasztalni, hogyan változnak a fogyasztói szokások a borok tekintetében manapság? Miket preferálnak most a magyarok?

A legnépszerűbbek most a rozék, illetve a habzóborok Magyarországon, a minél illatosabb, könnyebb, ár/érték arányban is megfelelő termékek fogynak jelenleg a leginkább. Ez a trend az egész világon jellemző. Emiatt két-három éve már Tokaj-Hegyalján is elkezdődött a pezsgő- és habzóborkészítés, amit a piac nagyon jól is fogad. Szükség is volt erre, hiszen az aszúpiac nagyon visszaesett az utóbbi időben, a 3-4 puttonyos kategória például teljesen megszűnt, a nagyon magas minőségű aszúborok pedig elképesztően magas áron kaphatók.

Mi is pontosan ez a MyWine, és miért tartjátok fontosnak, hogy új értékesítési csatornákat keressetek?

Teljesen véletlenül találtam rá az interneten a Brancs közösségi piactérre, és nagyon megtetszett, hogy mennyire innovatív, hogy felkarolják az új ötleteket, és teret adnak nekik. Már tavaly megfogalmazódott bennem a MyWine ötlete, de akkor még nem foglalkoztam a kidolgozásával, a Brancs azonban egyértelművé tette számomra, hogy itt az ideje megvalósítani ezt a gondolatot. Itt egy közösségi finanszírozásról van szó, ahol különböző csomagokat vásárolhatnak az emberek, van csak támogatói csomag is, ami a Magyarországon még kevésbé ismert, de számos országban már jól működik, a lényege, hogy így egy, a közösség által támogatott mezőgazdasági program megvalósul. A közösségi finanszírozás során a fogyasztó megismeri az élelmiszer eredetét, esetünkben a szőlő termesztését, szüretelését, a borkészítést, magát a készítőjét is, és így kialakul egy bizalom a termelő és a fogyasztó között. Ez is célunk volt, hogy olyan bort készítsünk a fogyasztóval együtt, amiben mindkettőnk lelkesedése benne van.

Mit takar pontosan ez a közösségi finanszírozás, és hogyan találkozhat az agráriummal, a borászattal? Látni erre külföldi vagy magyar mintákat?

Külföldön a közösségi finanszírozás már egy bejáratott és népszerű forma, az emberek támogatják az ilyen termelőket, Magyarországon azonban még nem annyira ismert. Ahhoz, hogy ez a csatorna megfelelően működhessen hazánkban, szükség van az emberek támogatására, ez a hajlandóság pedig meg is van bennük, főleg, ha látják a termék mögött az értéket, és hasznosnak tartják, amit képvisel a termelő.

Ebben a programban egyértelműen szükség van a jótékony emberekre, akik a termelő mellé állnak, nyitottak a közösségi finanszírozásra, és támogatnak egy-egy ilyen programot. Fontosnak tartjuk, hogy az emberek érzékeljék azt, hogy érdemes beállni az ilyen ügyek mellé, mint amilyen a MyWine is.

Hogyan működik pontosan ez a közösségi finanszírozás, és miért pont erre a csatornára esett a választás?

A program lényege, hogy örökbe lehet fogadni egy szőlőtőkét, amire névvel ellátott bilétát helyezünk, illetve jár mellé egy oklevél is elektronikus formában. Ezt tartalmazza a támogatói csomag, de lehetőség van saját névvel ellátott bort is „készíteni”, valamint dűlőtúrán keresztül megismerni a tokaj-hegyaljai borvidéket, a borászatunkat, és betekintést nyerni a kulisszák mögé. Így fáradozások nélkül, mégis az aktuális munkafolyamatokról rendszeresen tájékozódva lehet bort „készíteni” nálunk, a közösségi finanszírozás keretein belül pedig mi magunk is közelebb tudunk kerülni a vásárlókhoz.

Azt gondolom, Magyarországon is jobban berobbanhat a közösségi finanszírozás, és végső soron könnyebben el lehet majd így jutni a fogyasztókhoz. Azért is szerettem volna minél hamarabb nyitni ebbe az irányba, mert úgy gondolom, hogy egyre többen fogják majd követni ezt a metódust, és nemcsak a borászatban, hanem más ágazatokban is jellemző lesz ez a finanszírozási forma.

Képek forrása: Takács Valéria