2012-ben, immáron több mint 10 évvel ezelőtt a kormány jogszabályi keretet adott a helyi termelői piacoknak, meghatározva azok fogalmát, és a rájuk vonatkozó kritériumokat. Ezen speciális piacok létrehozásának alapvető célja az volt, hogy megkönnyítse a kistermelők által megtermelt alaptermékek, és azokból előállított élelmiszerek eljuttatását a fogyasztókhoz. A vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a helyi termelői piacok - a kereskedői piacokhoz képest - könnyített feltételekkel üzemeltethetők, de csak kistermelők értékesíthetik ott a saját gazdaságukból származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeiket. A vonatkozó jogszabály értelmezésében a helyi termelői piac olyan piac, ahol a kistermelő a piac fekvése szerinti megyében, vagy annak 40 km-es körzetében, vagy Budapesten fekvő piac esetében az ország területén bárhol működő gazdaságából származó mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékét értékesítheti. Helyi termelői piac olyan területen tartható, amely erre a célra terület-használati hozzájárulással rendelkezik. Azóta az Agrárminisztérium javaslatára a negyven kilométeres szabályt - a friss hústermékek kivételével - hatályon kívül helyezték, és a kistermelők most már az országban kínálhatják a termékeiket.
Bár egyre népszerűbbek, a pandémia rendesen odavágott a helyi termelői piacoknak
A helyi piacok térhódítását a jogszabályi környezet változása mellett a támogatások is elősegítették, bár a 2020-ban a világot letaroló, és az országot több hónapra lezáró koronavírus-járvány komoly csapást mért ezekre a szerveződésekre. Noha a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) adatbázisában továbbra is mintegy 288 helyi termelői piac található, ezek egy jó része már nem, vagy nem olyan formában üzemel. Mostanra 200 körül lehet az ilyen piacok száma, bár a valóságban jóval több ilyen rendezvény lehet Magyarországon, hiszen sok esetben más helyi programmal együtt kerül megrendezésre.
Súlyos a helyzet vidéken: rengeteg piacot zártak be, többségük soha nem nyit már ki
De miért is olyan népszerűek a helyi termelői piacok? Az Agrárszektor korábban megkérdezte a NAK szakértőit a kérdésben, szerintük ezeknek a helyeknek vannak olyan kifejezett előnyei, amiért érdemes ott vásárolni:
- sokkal jobb hangulatú a vásárlás, kedvesebbek az árusok, lehet kérdezni a termékekről;
- a termelőnek és kézműves élelmiszert előállítónak nagyobb keresetet biztosít;
- a fogyasztók hazai élelmiszereket vásárolnak, és a helyi élelmiszerek vevőre találnak;
- a termelőnek és kézműves élelmiszert előállítónak nagyobb keresetet biztosít;
- a fogyasztók nem előre csomagolt élelmiszert vásárolnak;
- nagyobb bizalom, mivel hiszen a fogyasztó döntheti el és választhatja ki, kitől vásárol, illetve maga válogathatja össze a termékeket;
- helyettesítő termékek biztosítása, vagyis ha egy adott termék nem elérhető a piacon, a vásárló dönthet, hogy későbbre halasztja-e a vásárlását, vagy vesz valami hasonló terméket;
- nő a tudatos vásárlás.
Emellett azonban ezek a piacok a helyi közösséget is erősítik, illetve, népszerűségük révén, szerepük lehet a helyi turizmus fellendítésében. A szakemberek külön kiemelték a bizalomépítést, mert az élelmiszer bizalmi termék.
De mi kell ahhoz, hogy valaki helyi termelői piacon a saját portékáját árulja?
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tematikus tájékoztatójából megtudható, hogy helyi termelői piac létesítéséhez nem szükséges engedély, az üzemeltetésére irányuló szándékot a fenntartónak a piac helye szerint illetékes települési jegyzőnél, Budapest esetében a kerületi önkormányzat jegyzőjénél kell bejelentenie. A piac üzemeltetőjének emellett napi nyilvántartást kell vezetnie a piacon árusító kistermelőkről, amiben szerepelnie kell az árusító nevének és címének, gazdaságának, illetve a termelés és előállítás helyének, a regisztrációs számának és az árusított termékeknek. Az üzemeltető a nyilvántartást köteles 60 napig megőrizni, és kérésre azt az ellenőrző hatóságnak bemutatni. Mivel a hivatalos piacokon az árusoknak helypénzt is kell fizetnie, az Agrárszektor utánajárt, hogyan van ez a helyi termelői piacok esetében.
Mint megtudtuk, mivel a piac működtetéséhez nem kell üzemeltetési engedély, ezért hivatalosan helypénzt se kell fizetnie az árusoknak. A legtöbb esetben mégis van egy jelképes, pár száz forintos "részvételi díj". A hajdúszoboszlói és a bácsbokodi termelői piacoknál a kistermelőknek alkalmanként 500 forintot kell fizetniük egy 2x1 méteres asztalért, igaz, Bácsbokodon lehetőség van fél asztal bérlésére is, 250 forint/alkalom áron. Noha Zalakaroson 2020 óta nem működik termelői piac, az azt megelőző években főszezonban 400 forint/alkalom díjat kellett leszurkolniuk a termelőknek, az elő- és az utószezonban pedig 200 forint/alkalom áron kínálhatták a termékeiket.
A legmagasabb árakkal Miskolcon találkoztunk, ahol egy, a koronavírus alatt bezárt helyi termelői piacnál 2000-5000 forint volt a részvételi díj, ám ennek is megvolt az oka. A piacot egy alapítvány üzemeltette, és a befolyt összegből a rendezés költségeit állták csak, az alapítványnak nem keletkezett bevétele. A helyi termelői piac mellett kosárátadásokat is rendeztek, amikor a vevőket az előre összeállított termékkosarakkal szolgálták ki, ám ezt a szolgáltatást a koronavírus se tudta megtörni, még mindig üzemel. A helypénz kérdésére a legbarátibb megoldást Sopronnémetiben találtuk meg: itt hivatalosan nem kell helypénzt fizetnie a termelőknek, ám van egy becsületkassza, amibe mindenki a napi forgalmától függően beledob valamennyit. Az így összegyűlt összegből később közösen főznek valamit, amiből aztán mind a termelők, mind a vásárlók fogyaszthatnak.
Látható tehát, hogy a helyi termelői piacok soha nem profitorientált kezdeményezések, az üzemeltetőnek lényegében semmiféle jövedelme nem származik ezek megrendezéséből. Pénzben ki nem fejezhető hozadékai azonban vannak, amint azt már fentebb kifejtettük.
