Már két éve figyelik a kutatók egy Brazíliában és Bolíviában őshonos halfaj felbukkanását a Hévízi-tóban. A likeBalaton.hu értesülései szerint a természetvédelmi őrök először egy búvármerülés során találkoztak ezzel a fajjal. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) természetvédelmi őrszolgálatának tagjai 2022 februárjában egy búvármerülés során a Hévízi- tó nyugati partjánál lévő agyagos lejtőn 4 méteres mélységben lettek figyelmesek egy eddig még nem látott halfajra. 2022. március 1-én a két szakember újabb merülést hajtott végre, hogy ha sikerül megtalálniuk az egy héttel korábban felfedezett fészket, akkor minél több fotót készítsenek a valószínűsíthetően a fészkét őrző halról. A merülés során sikerült megtalálni a fészket is.

A fotók elemzése során sikerült a fajt is meghatározni: az újonnan előkerült faj nem más, mint a párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus). Sajnos mindjárt sikerült azt is bizonyítani, hogy szaporodó állománya van jelen a tóban. 2023 áprilisában újabb búvármerülésre került sor, ekkor a párducmintás vértesharcsa felnőtt populációjából 3 különböző egyedet sikerült lefényképezni.

Mit kell tudni ezekről a halakról?

A tepsifejűharcsa-félék családjába (Loricariidae) több mint 700 faj tartozik. Mindannyian Közép- és Dél-Amerikából származnak, testüket erős csontpajzsok védik, nagyrészt növényekkel táplálkoznak. Élőhelyeik többnyire gyors folyású folyók, patakok 3.000 méteres tengerszint feletti magasságig, de előfordulnak szinte minden egyéb vizes élőhelyen is, brakkvizes torkolatokban, alacsony pH-jú „fekete vizekben”, barlangok vízfolyásaiban.

A párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22 Celsius-fok feletti vízben már jól érzi magát. Bár élőhelyén viszonylag lágy a víz, jól alkalmazkodik a közép-kemény vízhez is. Ez az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a családon belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. A Hévízi-tóban látott egyedek közül több is meghaladta az 50 cm-es testhosszt.

A párducmintás vértesharcsát a világ számos országába (USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek) betelepítették már, de kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban is. Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat, az őshonos fajok kárára. Azokon a területeken, ahol nem éltek vértesharcsák, az őshonos ragadozók (halak, madarak, emlősök) nincsenek felkészülve ezeknek a halaknak a páncéljára és az elcsontosodott, tüskeszerű mellúszóikra, emiatt könnyen megsérülhetnek, megfulladhatnak.

Mit lehet tenni az invazív faj ellen?

Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatok tetemeivel is táplálkoznak. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy hogyan tudják megakadályozni ennek az invazív halnak a további szaporodását. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban további merülések lesznek szükségesek, hogy megtudják, mi történik a kikelő ivadékokkal, és egyáltalán, mekkora lehet a tóban élő állomány, valamint mikor és mivel táplálkoznak.