Mikor öntözzünk: reggel, este, éjjel, vagy napközben?
A legnagyobb melegben, napközben nem szerencsés öntözni mert a felforrósodott levelekre jutó víz stresszeli a növényt, tehát ez a legrosszabb időpont, amit az öntözésre kiválaszthatunk. A késő esti öntözés előnye, hogy kicsi éjjel a párolgási veszteség, és a növényeknek hosszabb idő áll rendelkezésére, hogy vizet vegyenek fel. A hátránya ennek esőztető öntözés esetén, hogy egész éjjel nedvesek a levelek, ami növényvédelmi szempontból nem annyira ideális, hiszen a bakteriális és gombás fertőzések így könnyebben tudnak támadni. A kora reggeli öntözés is megfelelő lehet, de előnye és hátránya pont felcserélődik a késő estihez képest. Mivel délelőtt hamar emelkedni kezd a hőmérséklet így a kiöntözött víz egy része elpárolog, és kevesebb idejük van a növényeknek a vízfelvételre. De a nedves levelek ilyenkor hamarabb megszáradnak, ami segít a bakteriális és gombás fertőzések elkerülésében.
Az előbbi ajánlások esőztető öntözésre vonatkoznak. Ha csepegtető öntözés van kiépítve az mehet napközben is, nem sokkolja a növényt hiszen nem kerül víz a leveleire. A csepegtető öntözés nappal több párolgási veszteséggel jár ugyan, de az mégsem veszteség teljesen, hiszen az elpárolgó víz párásabb mikroklímát teremt a növények közelében, ami ideális meleg, száraz időszak esetén.
Mennyi az annyi?
Az öntözővíz-szükséglet meghatározásához van egy egyszerű képlet: 1 mm víz egy négyzetméteren „szétterítve” 1 litert jelent, és rendszeres öntözés esetén, azaz nem teljesen porszáraz talajon ez kb. 1 centiméteres talajréteg átnedvesedéséhez elegendő. Ezt olyan lassan kell kijuttatni, hogy ne tudjon elfolyni a talaj felszínén annak a lejtése miatt, hanem legyen ideje beszivárogni. Ebből látható, hogy egy négyzetméteren 10 liter víz kijuttatása 10 centimétert nedvesít be, 20 liter húszat, harminc pedig harmincat. Itt jön a képbe, hogy mit öntözünk, és annak a növénynek milyen mélységben van a gyökér zónája? A fűnek 10 centiméterig elég lejuttatni a vizet, a lágyszárú évelőknek 10-30 centiméterig a fáknak 60-80 centiméterig. Következésképp a fáknál már nem annyira éri meg az esőztető öntözés, sokkal jobb, ha a tövéhez öntünk pár vödörrel, és az célzottan ahova kell, oda jut le.
Ritkán többet, vagy gyakran kevesebbet?
Egyértelműen ritkán többet, azaz nagyobb vízmennyiséggel öntözzünk, ellenkező esetben mindig csak a talaj felszínét nedvesítjük meg, így a növények gyökerei is oda koncentrálódnak és hozzászoknak a gyakori kis vízadagokhoz. Ez azért sem jó, mert ha az öntözés kimaradna, akkor lévén az alsóbb talajrétegben kevesebb gyökértömeg található, ezért hamarabb kezdi a vízhiány tüneteit mutatni a növény. Fák esetén ez statikailag sem ideális, hiszen, ha mélyebbre nem „küld” gyökereket a fa, ezért vihar idején könnyebben kidől.
Öntözési célok
Sokféle céllal öntözhetünk, melyek vízadagban, a víz kijuttatásának a módjában is eltérőek. Vízpótló öntözés során a talaj vízhiányának megszüntetését célozzák meg. Ekkor a gyökérzettel átszőtt talajréteget nedvesítik át, emiatt a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell. Vetések után a kelesztő öntözéssel a magvetés után kiszáradó felső talajréteg víztartalmát növelik, ezzel elérve, hogy a megduzzadt mag ne száradjon ki a kelésig. Kelesztő öntözés csak rendszeresen, és kis vízadagokkal (5–10 mm) végezhető.
A frissítő öntözéssel a növény lankadását szüntetik meg, valamint a levelek hőmérsékletének csökkentése, a párásabb mikroklíma kialakítása, ezáltal a nagy meleg miatti párolgás csökkentése a cél. Esőszerű öntözéssel kis vízadagokat (2-4 mm) juttatnak a növényekre, emellett a talaj felszínét is hűtik, ami utána a levegőt is hűti. A növények a levelükre kerülő vizet felveszik, de ez tüneti kezelés csak, hiszen a növények optimális vízállapota a gyökéren keresztüli vízfelvétellel javítható.
Párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben igényes növényeknél naponként akár többször is végzik. Az öntözővizet permetszerű elosztással kapják a növények. A talajművelést könnyítő előöntözés akkor alkalmazandó, ha a száraz talaj kötött, rögös emiatt nem alkalmas magágynak. Ezután a talaj aprómorzsás szerkezetűvé alakítható. A talajátmosó öntözésre akkor van szükség, ha a talaj túlzott sótartalmát a gyökérzónából eltávolítanák, a mélyebb rétegekbe mosnák. Ehhez nagy vízadag (150-200 mm) szükséges. Trágyázó öntözéskor a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel együtt történő kijuttatását értjük. Másik megnevezése a tápoldatos öntözés. A vízben oldott tápanyag gyorsabban s jobb hatásfokkal hasznosul, mint ha szilárd műtrágyát juttatnak ki és várják, hogy azt az eső oldott állapotba, a növények számára felvehető formába hozza.
Bár most nem aktuális, de létezik fagy elleni öntözés, ennél a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítják. Késő tavaszi fagyveszély idején a beöntözött talaj a napsütés hatására fölmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj feletti rétegének a lehűlését.
A beiszapoló öntözést a palánták kiültetésekor alkalmazzák. Ez a talajszemcséknek a gyökerekhez és a tápkockákhoz való tapadását segíti, ezzel jobb eredményű és gyorsabb lesz a begyökeresedés. Nyáron a lemosó öntözés is fontos lehet. Gyomirtó szer elsodródásakor, vagy tévesen nagy dózisban kijuttatott növényvédőszerek kedvezőtlen hatásai csökkenthetők, ha gyorsan nagy vízadaggal lemossák a növényeket. Ennek akkor is lehet értelme, ha a levelek porosak, hiszen a por árnyékol, gátolja a növény légzését és a fény hasznosulását is csökkenti.
Így juttassuk ki a vizet
A legismertebb az esőszerű öntözés, melynél a csővezetékben nyomás alatt vezetett víz szórófejeken át porlasztva, a természetes esőhöz hasonlóan, cseppekben kerül a növényekre, és a talajra. Nagy melegben, tűző napsütéskor nem alkalmazható, mert károsodhatnak a növények. Az esőszerű öntözés vízelosztása erős szélben nem lesz egyenletes, emellett magas hőmérsékletnél a vezetékből kijuttatott víz 20-30 százaléka még a levegőben elpárolog, e veszteséggel számolni kell. A felületi öntözés során a talaj felszínén vezetik, csörgedeztetik a vizet, ami a gravitáció hatására a lejtés irányába szabadon mozog, közben egy része a talajba szivárog. Barázdákat, vagy ágyásokat kell kialakítani, ezzel lehet a víz folyásirányát szabályozni. Árasztó öntözéskor pedig a bakháttal határolt területet elárasztják vízzel, ekkor a növények vízben állnak, amíg a talaj beszívja a vizet. A talaj levegőtlenné válhat a rendszeres árasztástól, ezért azután lazítással levegőztetni kell. A csepegtető öntözés során a víz a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj egy-egy ponton, ám ott tartósan kapja az öntözővizet. E módszernek a vízfelhasználása takarékos, az adagolás automatizálható, és a beruházás költségigénye sem túl magas. Csak szűrt, sószegény víz alkalmas ilyen öntözési módhoz, mert a csepegtetőpontok eldugulhatnak.
Látható, hogy az öntözésnek rengeteg célja és módszere lehet, így bőven van lehetőség kiválasztani a növény számára éppen szükséges és legjobb megoldást.
