A tökfélék családjába körülbelül 500 faj tartozik, melyek méret, alak, szín és felhasználhatóság szempontjából is nagyon változatosak. Őshazájuk India és Kína, onnan kerültek a spanyolok közvetítésével az 1500-as években Európába, itt egynyáriként termesztjük ezeket. A főzőtökben szerves nátrium és só található, amit a máj jól tud hasznosítani. A cukorbetegségben szenvedőknek ajánlják a nyers tök fogyasztását, mert a só és a nátrium a vérbe kerül, és ezzel egyidőben csökken a vér cukortartalma. A tökfélék termésének a fiziológiás értékei elmaradnak a többi zöldségfajétól, mivel fehérje-, zsír-, és szénhidráttartalmuk és vitamintartalmuk sem számottevő, viszont előnyük, hogy sok rostanyagot és a biológiailag tiszta vizet tartalmaznak. Leggyakrabban főzelék és rántott tök készül a zsenge termésekből, de leves, és zöldségfasírt alapanyagai is lehetnek.
Félbevágjuk, de tovább nő
A kolbásztök (Lagenaria siceraria provar. turbinata) egyre népszerűbb hazánkban is és nem csak meglepő látványú termése miatt. A termés akár 1-1,5 méter hosszú is lehet, csőszerű, egyenletes vastagságú. Ha levágunk egy darabot a zsenge termésből, akkor a sebzés helye gyorsan gyógyul, és a termés ezután is tovább növekszik. Így tényleg mindig, frissen szedhető.
Látványos formájú barkácsalapanyag
A lopótök (Lagenaria siceraria) közeli rokona a kolbásztöknek, ám formája hol kiszélesedő, hol elvékonyodó, így bár elvileg ehető lenne a zsenge termés, elég nehéz azonos méretű darabokat vágni belőle, ami elkészítésekor hátrány. Ezt főként barkácsolási céllal tartják, hiszen az érett és kiszáradt termés dísztárgyak, vagy akár madáretető készítésére is alkalmas. Régen ezt használták a bor átfejtésére, innen származik a neve is. A lopótöknek teljesen be kell érnie, különben a szárítás során elrothad. Ezért nem szabad túl korán leszedni, elegendő csak akkor, amikor az első éjszakai fagyok már megcsípték a termését.
Szivacsot terem a zöldség
A luffatök Ázsiából származó tökféle, leggyakoribb két faja nálunk a hengeres luffatök (Luffa cylindrica) és a szögletes szivacstök (Luffa acutangula). Ezeket tökszivacs előállítása céljából termesztik. Az érett termésük belül szivacsszerű, sűrű rostos. Ha a termés héját eltávolítjuk, a belső rostos állomány előkerül, ami szárazon rendkívül érdes, durva anyag, viszont, ha vízbe tesszük, akkor megpuhul és szivacsként használható. Háztartási mosogató-, és fürdőszivacsnak is alkalmas, sőt jó bőrradírozó, ezért rostjait gyakran adják hozzá natúrkészítményekhez: bőrradírokhoz, szappanokhoz, tusfürdőkhöz. Újszerű, kreatív felhasználási módja, amikor a luffa szivacs szeleteket szappanformába teszik és így öntik rájuk a szappant, ami egyben bőrradírként is működik a használata során.
Tökmag, héjak nélkül
A héj nélküli olajtök (Cucurbita pepo convar.ovifera) termése takarmányozási célra jó, ám ennek a változatnak nagy előnye, hogy a benne található magok héj nélküliek, ami a feldolgozását jelentősen megkönnyíti. A termés héjszíne sárga alapon halvány csíkozott, felszíne sima. A magja sötétzöld, vékony átlátszó hártyával fedett.
Viaszos bevonat a tartósságért
A viasztök, vagy fehér tök (Benincasa cerifera) világszerte kedvelt, nálunk még kevéssé elterjedt zöldség annak ellenére, hogy már több, mint 2000 éve termesztik. Virága mutatós, a termésének héja kissé szőrös, tehát mindenképp pucolni kell, de az egyik legízletesebb a főzőtökök közül, és tápanyag tartalma is kiemelkedő a többi tökféléhez viszonyítva. Az érett termés a rajta levő viaszrétegnek köszönhetően sötét és 13–15 °C-os helyen hosszú hónapokig, meglelelő körülmények közt akár egy évig is jól tárolható, de csak úgy, ha nem érnek ösze a termések. Méretük igen változatos általában 2-5 kilogrammosak, de egyes változatai a 10-40 kilogrammot is elérik, a rekorder pedig egy 500 kilogrammos termés. Gyógynövényként is megállja a helyét ez a tökféle, mert antioxidáns, tumor ellenes, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatása is elismert, emellett vízhajtó-, és fogyókúrák során is javasolja a fogyasztását a kínai orvoslás. A viasztok abban is különleges, hogy míg más tökféléket vagy éretlenül, vagy éretten fogysztunk, ezt így is, úgy is lehet. A virágzás után a bekötött zsenge termések is ehetők, de így, csak egy hétig tárolhatók. Az idősebb tök húsa pedig akár cukorral kandírozva is elkészíthető. A viasztöknek volt egy másik nagy jelentőségű haszna is: az 1960-as években görögdinnye alanyként használták a spanyolok, mert a fuzáriumos hervadással szemben ellenálló. Hátránya az volt, hogy a lehűlésekre érzékeny, így ilyen időszakokban visszavetette a ráoltott dinnye fejlődését is.
Nem kell reszelni, szétesik magától
Az istengyalulta tök, vagy másik nevén spagetti tök (Cucurbita pepo var. fastigat) egyéves, lágy szárú zöldségnövény, gyökérzete fejlettebb, erősebb, mint a spárgatöké, vagy a patisszoné. Közép-Amerikából származik, Európában kevésbé terjedt el, pedig ez is egy igazi különlegesség. A kettévágott tököt hőkezelni kell (sütőben, fazékban vízben, vagy akár mikrohullámű sütőben is lehet) utána kanállal ki kell szedni a belsejét, amely ekkor már úgy jön ki, mintha valaki lereszelte volna. Épp ezért a tök húsát spagettiként, tésztahelyettesítőként is alkalmazható. Termése akár tavaszig is eltartható. Ezt a tökfélét nem a földön, hanem lugasra szokták futtatni, mert hajtásai akár a 10 métert is elérik.
