Az ukrán agrártermékek behozatalának uniós felfüggesztése, illetve annak nyár eleji meghosszabbítása viszonylagos nyugalmat teremtett a kelet-európai tagállamok piacán az elmúlt hónapokban – legalábbis ezen a téren -, ám annak szeptember 15-i megszűnése előtt már jelezte több ország is, hogy kész saját hatáskörben elrendelni az importtilalmat, ha azt nem hosszabbítja meg Brüsszel.
Mivel uniós hosszabbítás nem érkezett, három tagállam rögtön jelezte, hogy nem várnak az EU-ra, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország is azonnali intézkedéseket tett.
Románia és Bulgária más utakon
Marcel Ciolacu román miniszterelnök szerint országa csak akkor hosszabbítja meg egyoldalúan az ukrán mezőgazdasági termékek szeptember 15-én lejárt behozatali korlátozásait, ha ígéretei ellenére az ukrán fél újra próbálná indítani a Romániába irányuló exportot. A kormányfő hozzátette: egyetlen szállítmány gabona sem érkezett a román vámhatósághoz behozatali igényléssel Ukrajnából. Mint mondta: nem azért, mert ő megtiltotta volna, hanem azért, mert erről előzetesen nemhivatalos megállapodásra (Gentlemen's agreement) jutott Denisz Smihal ukrán miniszterelnökkel.
Az uniós hosszabbítást követelő tagállami ötösfogat közül Bulgária járt el a legérdekesebb módon, amikor úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg az ukrán gabona behozatalának tilalmát.
A bolgár kormány ehelyett bejelentette: segítséget fognak kérni az Európai Bizottságtól az út- és vasúthálózat javításához, hogy gyorsítani tudják az ukrán termékek átszállítását más országokba.
Az ukrán import ellen tiltakozó öt uniós tagállamból egy tehát elengedte a kérdést, és inkább a logisztikai megoldásra fókuszál, Románia a diplomáciai képességeiben bízik, míg a visegrádiak közül hárman az egyéni tilalmat tartják megfelelőnek. Utóbbi, vagyis Lengyelország, Magyarország és Szlovákia választása gyors és érthető lépésnek tűnik annak fényében, hogy ezek a tagállamok keltek ki leginkább a piacokat alaposan összezavaró ukrán import kérdésében. Egyelőre ugyanakkor nem világos, hogy az intézkedés hosszabb távon mennyire lesz hatékony.
Uniós jogvita biztosan lesz
A kereskedelempolitika az Európai Unióban alapvetően közösségi hatáskör, vagyis a tagállamok vállalták, hogy sem szabadkereskedelmi megállapodásokat nem kötnek, sem vámokról vagy behozatali tilalomról szóló döntéseket nem hoznak saját szakállukra. Egyelőre nem világos, hogy az uniós jogban milyen rendkívüli esetekre hivatkozva lehet a mostanihoz hasonló tilalmakat elrendelni, vagyis várható, hogy a „renitens” tagállamok és az EU között vita kezdődik a döntés jogszerűségéről.
Az Európai Bizottság mindenesetre hétfőn konstruktivitásra szólította fel Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát, miután azok egyoldalúan kijelentették, hogy a bizottság határozata ellenére továbbra is tiltják az Ukrajnából származó gabonaimportot, de más jogi lépést egyelőre nem helyezett kilátásba.
Ukrajna perel, de van nagyobb gond is
Ukrajna már nem volt ilyen diplomatikus, hiszen hétfőn bejelentette: pert indít a három, importtilalmat bejelentő tagállam ellen, mivel a lépésük álláspontja szerint jogellenes.
Jelenleg tehát az a helyzet állhat elő, hogy a három tagállamnak – köztük Magyarországgal – egyszerre kell szembenéznie egy az Európai Unióval, és egy Ukrajnával folytatott jogvitával.
Az Agrárszektor által megkérdezett, a piacokra rálátással rendelkező források szerint ez még így is kényelmesebb az érintett tagállamoknak, mintha feltett kézzel kellene megadniuk magukat az ukrán agrártermékek beáramlásának, amely már eddig is sok problémát okozott a termelőiknek.
Ezen vélemények szerint ugyanakkor Magyarország, Lengyelország, Szlovákia leginkább időt szeretne nyerni, amíg rendeződhet a helyzet.
A probléma ugyanis vélhetően nagyobb annál, semhogy tagállami importkorlátozásokkal kezelhető lenne. A helyzet ráadásul nem csupán az ukrán termékekről szól. Mint arra az Agrarheute a közelmúltban megjelent Agritel elemzést feldolgozó cikkében felhívta a figyelmet, a gabonapiacokat még Ukrajnánál is jobban uralja Oroszország, és több más térségbeli ország is fokozza a nyomást, amely az árak eséséhez vezetett. A cikk kitér arra, hogy nem csupán Európa, hanem az Amerikai Egyesült Államok gabonapiaca is megérzi a Fekete-tenger térségéből érkező masszív kínálatot.
Oroszország is kemény dió
Az elemzés egyértelművé teszi, hogy a globális gabonapiacokat mindinkább Oroszország "elsöprő kereskedelmi dominanciája" jellemez. A 2023-as orosz búzatermést jelenleg az orosz és nemzetközi elemzők több mint 90 millió tonnára becsülik, szemben az amerikai agrárminisztérium (USDA) szeptemberi jelentésében változatlanul hagyott 85 millió tonnával.
Az USDA ugyan arra számít, hogy a főbb exportáló országok, Ausztrália, Kanada, Argentína és az EU búzatermése elmarad az előző évitől. A globális kereskedelem is várhatóan csökken, mivel az említett országok exportja várhatóan erőteljesebben esik vissza. A tíz legnagyobb globális exportőrnél éves szinten terméscsökkenés volt tapasztalható. Ez több mint ellensúlyozta Oroszország, Kazahsztán, Törökország és Ukrajna exportjának bővülését.
Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az említett országok, a hadviselő Ukrajnával és Oroszországgal együtt arányaiban mind nagyobb nyomást helyeznek a világ gabonapiacaira, részben a mennyiségek, részben pedig az árak tekintetében.
Utóbbiak, vagyis a gazdák jövedelmezőségében kulcsszerepet betöltő terményárak tekintetében több tényező is a csökkenést támogatta az utóbbi időben. Idehaza részben a tavaly betárazott készletek, a kedvezőbb időjárás, a lanyha piaci folyamatok is ebbe az irányba mutattak. Globális szinten pedig Oroszország jelentősen megnőtt exportja is az áresést segítette.
Moszkva érdeke, hogy kereskedjen
Az orosz félnek a háború elhúzódása és a szankciók miatt égető szüksége van a devizabevételre, ezért igyekszik mindazokon a pontokon felpörgetni exportját, ahol ez lehetséges. Igaz, a folyamat némileg összetett. Bár a nyugati országok nem vetettek ki hivatalosan szankciókat az orosz mezőgazdasági termékekre, de az orosz bankokra és magánszemélyekre kivetett korlátozások így is megnehezítik az agrártermékek (leginkább gabonafélék) kivitelét. Később, miután Oroszország egyoldalúan felmondta a fekete-tengeri gabonaegyezményt, saját exportja is költségesebbé és nehezebbé vált a megnőtt biztosítási díjak, a bizonytalanná vált hajóutak miatt. Van ugyanakkor olyan vélemény is, hogy ezzel már számolt Oroszország, és az egyezmény felmondása éppen a gabonaárak emelésére tett kísérletként értelmezhető. Ezek szerint Moszkva abban bízhat, hogy némi áremelkedést érhet el a piacon, miközben a logisztikai nehézségeket talán leküzdhetőnek látja.
Rájöttek a vevők, hogy van olcsóbb
A turbulens helyzetben az ágazati források szerint egy dolog mindenképpen biztosnak látszik:
a gabonakereskedők és -feldolgozók az olcsó árut keresik, a korábbi évek hagyományos partneri kapcsolatai után pedig a lehetőséget a fekete-tengeri térségben látják.
Oroszország globálisan nagy szereplő, Ukrajna azonban sikeresebben találta meg a háború kitörése óta európai vevőit.
Figyelemreméltó például ezen a téren Olaszország esete, amely korábban hosszú ideig jól fizető és hálás vevőnek számított a magyar búza kivitelében is.
Mint egy forrásunk rámutatott: a tavaly viszonylag hirtelen elrendelt gabonakiviteli korlátozás célja ugyan az volt, hogy a magyar termény biztosan rendelkezésre álljon a hazai vevők számára, a nyomában támadt piaci bizonytalanság és a kapóra jött ukrán kínálat miatt az olasz vevők is rájöttek: nagy tömegben, kedvezőbb áron is bevásárolhatnak. A hírek szerint jelenleg már inkább az ukrán áruban gondolkodnak, amely bizonyos fokú piacvesztést jelent a magyar gabona egyik, korábban jelentős piacán, Olaszországban.
Hogy mi lesz a kiút a mostani, szinte naponta változó helyzetből, azt nehéz lenne megjósolni, ám többen is azon véleményüknek adtak hangot, amely szerint
jelenleg a globális, azon belül pedig az Európai gabonapiac markáns átrendeződése zajlik éppen, amelyben a korábbiaknál jelentősebb szerepet kaphat Ukrajna és Oroszország is.
Mint egy forrásunk fogalmazott: „próbáljuk elodázni az elkerülhetetlent, de már nem fog úgy menni, ahogy eddig ment. Ukrajna ezer szálon kötődik már az európai piachoz, és kétséges, hogy a nagy horderejű változást mennyi ideig tudja feltartóztatni néhány tagállam importkorlátozása.”