Egyre kilátástalanabb helyzetben érzik magukat az osztrák almatermesztők. A helyzet nem új, ugyanis 2010 óta Stájerországban az almaültetvények területe közel 25%-kal csökkent, és a Hartbergi Agrárkamara 2017 és 2023 között 15%-kal kevesebb gazdaságot regisztrált a körzetben - írta meg a FruitVeB. Josef Singer alstiefenbachi gyümölcstermesztő és tartományi kamarai tanácsos drámai képet festett a jelenlegi állapotokról. Mint mondta,
húsz évvel ezelőtt még 35 diákunk volt a gyümölcstermesztő iskolában. Ma már csak négyen vannak, és ha a helyzet nem változik, könnyen lehet, hogy ők lesznek az utolsó mohikánok.
Hogyan jutott idáig a helyzet?
Különösen a 2014-es első oroszországi szankciókat követően csökkentek drasztikusan az almatermesztők bevételei, mivel a Lengyelországból - Oroszország egyik fő exportőr országából - származó olcsó gyümölcs kezdte elárasztani az osztrák piacot. Azok a gazdaságok, amelyek ekkor még képesek voltak megbirkózni ezzel a kihívással, most új problémákkal néznek szembe: csökkenő bevételek, emelkedő termelési költségek és ismétlődően bekövetkező terméskiesések. Sokak számára idén ismét felmerült a kérdés: „Folytatni vagy abbahagyni?"
Alacsonyabbak a bevételek, elmaradt az inflációkövetés
Peter Koller szerint, aki maga is harmadik generációs almatermelő a Grafendorf melletti Kleinlungitzban, a 2022-es almatermés most nyilvánosságra hozott számai valószínűleg 5%-kal alacsonyabbak a 2021. évinél. A felvásárlási áraknál viszont nem történt meg az inflációs korrekció, ami a terméskieséssel együtt járó bevételkiesést még súlyosabbá teszi. Az elmúlt években jelentős beruházásokat eszközölt termelőket most különösen hátrányosan érinti a helyzet.
Drága mulatság ma almaültetvényt létesíteni Ausztriában
Egy új, egyhektáros ültetvény költségei fajtától függően 45-60 ezer euró (17-23 millió forint) között mozognak. A jéghálót átlagosan 15 év után kell kicserélni, de legkésőbb ekkorra már nemcsak az új telepítés költségeit kellene megkeresni, hanem új tartalékokat is kellene képezni. A 20. év után a probléma még súlyosabbá válik, mert ekkor a fák már nem képesek a kereskedelem által megkövetelt minőséget jó termésbiztonsággal hozni. Ha megnézzük az elmúlt 15-20 év nehéz termesztési körülményeit és a 2014 óta Lengyelországból érkező olcsó áru további konkurenciáját, akkor érthetővé válik, hogy az ágazatban miért gondolkodnak most sokan a kiszálláson, vagy miért számolták máris fel ültetvényeiket.
Kifizetődő és jövőorientált gazdasági tevékenység ráadásul csak az 1. osztályba tartozó almával lehetséges: egy kiló alma előállítása Ausztriában ma körülbelül 60 eurócentbe (230 Ft/kg) kerül. A legjobb minőségű almáért jelenleg kilónként 70 centet (270 Ft/kg) fizetnek a gazdáknak. A másodosztályú alma esetében a bevétel már a felére csökken, az ipari almáért pedig kilónként csak 7-10 centet (27-40 Ft/kg) fizetnek. Josef Koller gyümölcstermesztő elmondta, milyen gyorsan eshet vissza a gyümölcs elsőből másodosztályú áruvá, mert
elég egy olyan fagyos év, mint az idei. Mert akkor már a virág, majd később a héj is kárt szenved: fagylécek alakulnak ki, amelyeket Ausztriában „rozsdásodásnak” (Berostung) is neveznek.
De mennyit kapnak a termelők az almájukért?
Ahogy az fentebb is elhangzott, Ausztriában a 70% feletti színeződésű, hibátlan, I. osztályú alma felvásárlási átlagára 60-70 cent között mozog, míg az enyhén “rozsdás” másodosztályúért már csak 35 centet fizetnek, az ipari alma, léalma ára pedig 7-10 cent között van, míg az előállítási költségek 60 centre rúgnak. Az idei fagyos évben a sok fagyléc miatt Stájerországban 45 cent/kilogramm körül alakult az üzemi átlagbevétel, ami azt jelenti, hogy a gazdaságok kilónként 15 centtel vannak a termesztési költségek alatt. Ez lehetetlenné teszi, hogy a jövőbeni beruházásokhoz félretegyenek.
Josef Singer szerint a kereskedelemben a szépség elsőbbséget élvez a tápértékkel szemben, hiszen a fagylécek csak optikai jellegű hibák. Mint mondta,
a rozsdásodás valójában még javítja is a gyümölcs beltartalmi jellemzőit. Ez azért van, mert a gyümölcsben stressz hatására alakul ki, és ennek következtében több tápanyagot, például vitaminokat és antioxidánsokat termel.
A közvetlen értékesítés és a turizmus azért segíti a stájer almatermelőket
A teljes termésből átlagosan kilónként 45 cent bevételt érnek el azok az almatermesztők, akik csak a kereskedelemnek adnak el. Ez azt jelenti, hogy a nullához képest 15 cent hiány keletkezik, és veszteséget termelnek. Azok a gazdaságok viszont, amelyek már ki tudták építeni a közvetlen értékesítés és a gyümölcsfeldolgozás második alappillérét, jobban átvészelik az almaválságot. Hartberg-Fürstenfeldben Stájerország többi részéhez képest viszonylag magas a direktben értékesítők aránya, ezért az itteni termelők gazdasági helyzete stabilabb, mint sok más stájerországi körzetben - számolt be róla Herbert Lebitsch, a Hartbergi Agrárkamara vezetője. A falusi turizmus sok gazdaságnak komoly segítséget nyújt a jelenlegi helyzetben. Azonban nem mindenhol lehetséges vagy ésszerű ezeket az üzletágakat fejleszteni; ez nagyban függ a gazdaság földrajzi elhelyezkedésétől.
A stájerországi gyümölcstermesztők központi követelése tehát továbbra is az, hogy növeljék a nagy kiskereskedelmi láncok felé az eladási áraikat. Ezt az igényt azonban a fogyasztók által megtapasztalt hátrány, vagyis áremelkedés nélkül kellene kielégíteni, így a termelők sokkal inkább azt szeretnék, hogy nagyobb részesedést kapjanak az élelmiszer-kereskedelem értékesítési bevételeiből. Jelenleg a fogyasztók által a pénztárnál fizetett ár kevesebb mint 25 %-a jut a termelőknek. „Az ideális megoldás a harmadolt elosztás lenne” – mondja Peter Koller, ami alatt azt érti, hogy a bevétel egyharmada a termelőkhöz, egyharmada a termelőszövetkezetekhez és más magánkereskedőkhöz, egyharmada pedig az élelmiszer-kiskereskedőkhöz kerüljön.
Túl sok beszállító van a túl kevés vevőre: össze kellene fogni
Singer és Koller is egyetért abban, hogy ez a cél csak akkor érhető el, ha a termelőszövetkezetek és a magánbeszállítók kínálatát összefogják. Jelenleg Ausztriában 20 ilyen beszállító áll szemben öt nagy kiskereskedelmi lánccal, ami állandó árháborút eredményez, mivel mindig van olyan beszállító, aki a konkurenciánál alacsonyabb áron adja el az árut a kiskereskedelmi láncoknak. Josef Singer és Peter Koller szerint az úgynevezett dél-tiroli modell lenne a megoldás. Itt az összes beszállító évekkel ezelőtt két nagy szövetségbe tömörült. „Van egy a piros és egy a sárga almák számára” – magyarázza Singer. Így gyakorlatilag minden gazdaság mindkét közvetítőnek szállít. Ez az összefogás lehetővé teszi, hogy a termelők érdekeit sokkal magabiztosabban képviseljék a kereskedelemmel szemben, és így jobb értékesítési árakat érjenek el. Singer szerint már ez a modell önmagában is képes lenne behozni a jelenleg hiányzó 10-15 cent/kilogrammot. „Ha ezután a csomagolóházak is összefognának nagy központokba, akkor még hatékonyabban lehetne dolgozni, és stratégiailag is jobban lehetne értékesíteni.”
Az azonban még messze van, hogy ez a megoldás valóban megvalósuljon. Hiszen éppen a jelenlegi versenyhelyzet teszi lehetővé, hogy az alacsony árstratégiára összpontosító magánszolgáltatók gazdasági sikereket érjenek el. És az élelmiszerláncok is tudják, hogyan használják ki ezt a helyzetet a maguk javára. Mindez azonban mindazon beszállítók és termelőik rovására megy, akik nem tudnak vagy - a gazdák védelmében - nem akarnak versenyezni ezekkel az alacsony árakkal.
Az összefogás Dél-Tirolban sem önkéntes alapon, hanem politikai intézkedések révén történt. Eleinte nem minden szolgáltató volt boldog, de időközben a dél-tiroliak gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy még a drága németországi tévéreklámokat is megengedhetik maguknak, míg itthon még az újsághirdetés is szinte elviselhetetlen anyagi terhet jelent számunkra
- fogalmazta meg Singer egyértelmű követelését a felelős politikusok felé.