2021-ben az Európai Unió tagállamai a becslések szerint 1,1 millió tonna vízi élőlényt tenyésztettek, 4,2 milliárd euró értékben. Az akvakultúra, más néven aquafarming, a halak, puhatestűek és rákfélék ellenőrzött tenyésztését jelenti - olvasható az Eurostat oldalán. A termelés 68%-át négy uniós tagállam adta: Spanyolország 276 ezer tonnával 25%-ot, Franciaország 17%-ot, Olaszország és Görögország pedig egyaránt 13-13%-ot. Az unión belüli teljes termelés is jócskán elmaradt Norvégiától, ahol 1,6 millió tonna vízi élőlényt állítottak elő 2021-ben, amelynek nagy része tenyésztett lazac volt.
Milyen fajokat termelnek az Európai Unióban?
Az EU-ban a termelés elsősorban az uszonyos halfajokra (például pisztráng, durbincs, tengeri sügér, ponty, tonhal és lazac) és a puhatestűekre (többek között kagyló, osztriga és kagyló) összpontosul, 2021-ben ezek együttes a termelés majdnem teljes tömegét adták. A pisztráng és a tengeri sügér termelési értéke az adott évben magasabb volt, mint más fajoké az EU-ban. E két halfaj egyaránt 14-14%-os részesedést képviselt az uniós vízi tenyésztés teljes értékéből 2021-ben.
Az Európai Unión belül az akvakultúra nagymértékben specializálódott. 2021-ben az EU-n belül tenyésztett mediterrán kagylóból minden 10 tonnából 7 tonnát Spanyolországban állítottak elő. Franciaország termelte az unió legtöbb csendes-óceáni kagylóját, egyben az összes tenyésztett kagyló 88%-át, és ez a tagállam az EU tenyésztett kékkagylójának fő beszállítója, akik az összes tenyésztett kagyló 45%-át szállítják. Olaszország termelte az Európai Unió tenyésztett japán szőnyegkagylójának túlnyomó többségét, 92%-át. Görögország termelte az EU tenyésztett aranyszínű aranyszínű tengeri sügérjének 69%-át, és európai tengeri sügérjének legnagyobb részét 53%-át. 2021-ben a tenyésztett atlanti kékúszójú tonhalból Máltán állították elő a legtöbbet, egészen pontosan az uniós össztermelés 72%-át, míg Írországban termelték a tenyésztett lazac 96%-át, vagyis majdnem a teljes mennyiségét. Az uniós haltermelésben az elmúlt évtizedben jelentős növekedés történt. A 2011 és 2019 közötti időszakban több európai országban is jelentős, 10% fölötti növekedést regisztráltak a haltermelés volumenében, noha voltak olyan országok is, ahol hasonlóan jelentős visszaesés történt a termelésben.
Mi a helyzet Magyarországon?
Magyarországon a tógazdasági haltermelés mintegy 24 ezer hektáron zajlik, és évente körülbelül 22-24 ezer tonnányi hal termelésére képes. Az akvakultúra termálvizekben történő termelést jelent, afrikai harcsát, tokot és süllőt állítanak így elő, körülbelül 4,5-5 ezer tonnányit, ami konyhakészen kerül a piacra. Erről Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője beszélt korábban az Agrárszektornak, aki azt is elmondta, hogy Európa közepén alapvetően a pontyos tógazdaságok jellemzőek. Az éghajlat ezen halfaj termelésének kedvez, ráadásul a közép-európai fogyasztók is a pontyot szokták meg, így számukra ez „a hal”. A magyarországi tógazdaságokban termelt hal mintegy 83%-a ponty, ezen kívül a csuka, a süllő és a harcsa jellemző még, valamint kismértékben az amur és a busa. Van még kárász és keszeg is, de ezek termelése elenyésző mértékűnek mondható.
Fejlődés helyett csak küszködik a haltermelés Magyarországon
2021-ben a magyarországi haltermelés 21502,93 tonnát tett ki. A ponty hazai termelése 2022-ben azonban 5%-kal, az étkezési korosztályú ponty termelése 3,3%-kal maradt el a megelőző évihez képest. Étkezési ponty esetében is a három meghatározó régió - Dél-Alföld, Észak-Alföld és a Dél-Dunántúl - adja a termelés mintegy 82%-át. A halastavakban megtermelt étkezési korosztályú halmennyiség 2022-ben 1,3%-kal, míg a tenyészhalelőállítás 6,8%-kal mérséklődött az egy évvel korábbi mennyiséghez képest.
