A jelentés kiemelte, hogy a víz és az édesvízi ökoszisztémák, a vizes élőhelyek éves gazdasági értéke a becslések szerint 58 ezer milliárd dollár, ami a globális GDP 60 százalékával egyenlő. A háztartások vízhasználata, a mezőgazdasági öntözés és az ipari vízfogyasztás évente legalább 7,5 ezer milliárd dollárt tesz ki. A víztisztítás, a talaj egészségének javítása, a szén-dioxid tárolása és a közösségek védelme a szélsőséges árvizektől és aszályoktól viszont ennek hétszeresére, évente mintegy 50 ezer milliárd dollárra rúg.

A világ édesvízi ökoszisztémáival kapcsolatos problémák ugyanakkor növekvő veszélyt jelentenek. A világ 1970 óta elvesztette a vizes élőhelyeinek egyharmadát, miközben a vadon élő édesvízi állatok populációja átlagosan 83 százalékkal csökkent - olvasható a jelentésről kiadott közleményben. Egyre több embernek kell szembenéznie a vízhiánnyal és az élelemhez jutás bizonytalanságával, mivel sok folyó és tó száradt ki, nőtt a vízszennyezettség, és csökkent az élelmiszerforrások mennyisége.

A jelentés rámutat, hogy a Duna medencéjében a Duna és mellékfolyói mentén az árvízkockázat csökkentését, a talajvíz pótlását és a vízszűrést elősegítő árterek 80 százaléka eltűnt. A Duna-medence folyóinak mindössze 16 százaléka őrizte meg természetes vagy természetközeli állapotát, és további 20 százalékának esetében csökkent csak enyhén a természetközeli állapot. A jelentés szerint a folyókat és az ártereket főként a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok veszélyeztetik. A Világbank adatai szerint a mezőgazdaság a felelős az emberiség által használt édesvíz több mint 70 százalékáért.

Irene Lucius, a WWF közép- és kelet-európai részlegének vezetője hangsúlyozta, hogy támogatni kell a természetbarát élelmiszertermelést, meg kell őrizni a szabadon áramló folyókat, fenntartható módon kell felhasználni a földterületeket, és csökkenteni kell az édesvízkészleteket terhelő élelmiszerek fogyasztása iránti keresletet. Mint hangsúlyozta, jelenlegi élelmiszertermelési gyakorlatunk nemcsak az édesvízi ökoszisztémákat sújtja, hanem a biodiverzitás csökkenéséért és a klímaváltozásért is felelős. Hozzáfűzte azonban, hogy az élelmiszeripar is tehet a pozitív változásért a fenntartható gyakorlatok felkarolásával.

A jelentés hét területen fogalmazott meg elérendő célokat. Az éghajlattal kapcsolatban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szorgalmazta minden területen az iparosodás előttihez képest legfeljebb 1,5 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés megtartásához. A dokumentum szerint az élelmiszerpazarlást 2030-ig 50 százalékkal kell csökkenteni, a csomagolásban 100 százalékban csak újrafelhasznált anyagokat kell alkalmazni, a mezőgazdasági termelésből teljesen ki kell szorítani az erdőirtást és földterület-átalakítást. Célként tűzte ki a természetes vizek megőrzését és a biológiai sokféleséget támogató versenyképes és fenntartható mezőgazdaság megteremtését, valamint azt is, hogy az évtized végére a tengerekből származó élelmiszerek mind fenntartható forrásból származzanak. A jelentés javasolta a növényi alapú élelmiszerek arányának növelését az átlagos táplálkozásban.