Lengyelország, Románia és más európai országok mellett 2022-ben Magyarországon is megkezdte működését a klímabarát mezőgazdaságot támogató európai fintech cég, az Agreena. A vállalkozás az úgynevezett talajszén-tanúsítási programhoz kínál hozzáférést a gazdálkodóknak. De mi is ez valójában? Hogy kell ezt elképzelni?

A magyar piacra egy éve belépő Agreena dolgozta ki Európa első talajszén-tanúsítási programját. A program támogatja, hogy a gazdálkodók megfelelő agronómiai eljárásokkal szenet vonjanak ki a légkörből és azt a talajban hosszú távon tárolják.

Az üvegházhatású gázok talajban való megkötéséről az Agreena az önkéntes szén-dioxid-piacon értékesíthető tanúsítványt állíttat ki külső, független tanúsító féllel, amely extra jövedelmet, hektáronként átlagosan 65 eurót biztosíthat a gazdáknak.

Hogyan értékeli a vállalat első magyarországi évét?

Az Agreena az első gazdálkodási évét közel tízezer hektárral zárta Magyarországon. Itt már azért olyan gazdálkodókról beszélünk, akik nagyjából tisztában vannak vele, hogy ez mire való és mire fogják tudni felhasználni ezeket a tanúsítványokat. A vállalat Európában 17 országban van jelen, és a számok azt mutatják, hogy a szomszédos uniós tagállamokban sokkal jobban terjed ez a megoldás, a növekedés körülbelül 10-szerese a magyarnak. Ennek pontos okai még nem ismertek, arra tudok gondolni, hogy ezekben az országokban talán több a külföldi befektető, vagy nagyobb a tudatosság, esetleg csak nyitottabbak erre a megoldásra.

A 17 országból, ahol jelen vannak, melyek azok, akiket példaként lehet állítani a többiek elé? Kik a legerősebbek ebben?

A közvetlen környezetünkben Románia és Lengyelország nagyon szép eredménnyel büszkélkedhet. Illetve, természetesen Magyarország is szépen halad.

Lehetséges, hogy az elmúlt egy-két év nehézségei miatt éltek fokozottabban ezzel a lehetőséggel a gazdák? Ha például nem tudtak dönteni, hogy mit termeljenek, mivel realizálhatnak profitot, akkor inkább azt választották, hogy ilyen tanúsítványt fognak „termeszteni”?

Az elmúlt két év sok gazdálkodó számára tényleg veszteséges volt. Emiatt sokan keresték, mi az, amivel valamiféle pótlólagos jövedelmet szerezhetnének és a termelési költségeket csökkenthetnék. Ez a megoldás pedig, úgymond, adta magát.

Az érintett gazdálkodók valószínűleg nem a legjobb földjükkel szálltak be a projektbe, de a gyengébbek kapcsán ez egy jó lehetőségnek tűnt. Hiszen az adott területen várhatóan takarónövény fog nőni, ami javítja a talaj szerkezetét, kevesebb talajbolygatás lesz, nőni fog a humusztartalom, és a így a föld minősége is javul.

Ezeknél az eljárásoknál komoly felkészülés lenne szükséges a gazdálkodók részéről. Ezen a téren hogyan állnak a magyar termelők?

Nagyon sok agrotechnológiai lépés van, amit ilyenkor rosszul csinálhatnak, vagy elronthatnak a gazdák. És úgy érzem, az elmúlt évtizedek termelési tapasztalatai, a konvencionális gazdálkodási módszerek nem elegendőek ahhoz, hogy a magyar termelők egy ilyen szemléletmód-váltásos, min-tilles, vagy akár no-tilles technológiát sikeresen tudjanak alkalmazni. Sokan egyszerűen még nem ismerik ezt a gazdálkodási formát eléggé ahhoz, hogy üzembiztosan tudják csinálni, és félnek attól, hogy mi lesz akkor, ha nem szántják fel ezt és ezt a táblát.

És ez más országokra nem jellemző?

A jelenség mindenhol megfigyelhető, Európában a dánoknál is megvan. De ott valahogy jobban, vagy hamarabb észreveszik azt, ha valami nincs rendben a földekkel, és realizálják, hogy ha ez hosszú távon is így marad, akkor el fogják veszíteni azt a közeget, amiben terményt tudnak előállítani. 

Sokan egyébként azt várják, hogy ez a program majd finanszírozza a teljes átállásukat, pedig ez nem így működik. Ez csak egy támogató, amire aztán vannak, akik azt mondják, hogy a tanúsítványanként 32 euró, amit az előző, azaz a 2022/2023-as betakarítási évnek a tanúsítványaiért megkaptak a gazdálkodók, nagyon kevés. De mihez képest? A semmihez képest nagyon sok, az agrártámogatásokhoz képest ugyanakkor, lehet, kevesebb.

Mit mutatnak a tapasztalatok, általában milyen típusú földekkel vágnak bele ebbe a gazdálkodók? Inkább saját tulajdonúakkal, vagy inkább béreltekkel? És mit lehet elmondani az ügyfelek életkoráról? Fiatalabbak, vagy öregebbek?

Magyarországon az kifejezetten elmondható, hogy a termelők a családi tulajdonban lévő földekre szívesebben ruháznak be ilyen technológiák szintjén, tehát talajjavítást végeznek, hiszen hosszú távon terveznek, hogy generációkon át tudjanak gazdálkodni ezeken a táblákon. Az életkor tekintetében nem lehet olyat kijelenteni, hogy inkább az idősebbek, vagy inkább a fiatalabbak élnek vele.

Én úgy fogalmaznék, hogy inkább a világ dolgaiban való tájékozottság a döntő tényező. Inkább azok nyitottak erre, akik sokat járnak külföldön, vagy más üzleti szegmensekben is tevékenykednek.

Mit lehet elmondani a következő évről? Egyáltalán, meddig lehet ebbe beszállni?

Magyarországon a 2023-2024-es betakarítási év első lépései már megvoltak, és az Agreenához már elkezdtek érkezni az első gazdálkodók. Már most, a gazdálkodási év első hónapjában egy közel 50%-os növekedés látható. A programba erre a gazdálkodási évre egészen 2024. június végéig lehet jelentkezni.

Ahhoz azonban, hogy valaki már ebben az évben, tehát a 23-24-es betakarítási évben tanúsítványt tudjon termelni, már most meg kell terveznie a következő évet, és komoly döntéseket kell hozni a talajművelés terén.

Most kell eldöntenie, hogy az adott táblákon akkor nem végez sem szántást, sem olyan mély talajbolygatást, amit a program nem tesz lehetővé. Mivel az őszi kultúrák már a földben vannak, lényegében már most eldől, hogy az adott gazda jogosult lesz-e tanúsítványok megszerzésére, vagy sem.

Milyen tervei vannak a vállalatnak a jövőre nézve globálisan?

Elsősorban növekedni szeretnénk, és megjelenni más kontinenseken. Emellett valószínű, hogy itt Európában is terjeszkedni fogunk. Jelenleg már kétmillió hektár van a programban, tudomásom szerint világszinten is mi vagyunk a legnagyobb ilyen jellegű talajszén tanúsítással foglalkozó program.

Miért tagja fontosnak az Agrárszektor konferenciát, és az azon való megjelenést?

Nemrég voltam egy olyan lokális kisméretű eseményen, ahol a környék tíz legnagyobb gazdálkodóját kérdezték a szénmegkötésről, és nem értették, hogy miért kellene nekik ezzel foglalkozni. Az Agrárszektor konferencián a mezőgazdaság legkomolyabb szereplői szoktak részt venni, mi pedig szeretnénk, hogy az információk eljutnának hozzájuk. Hogy minél többen tudják, hogy van egy ilyen lehetőség, és ezzel érdemes foglalkozni. Mert sajnos egy év után még mindig ott tartunk, hogy ezt a szénmegkötést eszik-e vagy isszák?