A Fruchthandel főszerkesztője, Michael Schotten a folyóirat hasábjain közölt szerkesztőségi cikkben a német almaágazat közeljövőjének kilátásaival foglalkozott, melyben főszerepet kell kapnia az alternatív értékesítési piacok felkutatásának. Schotten szerint a német almaszektor strukturális és versenyképességi problémái már évekkel korábban olyan szintet értek el, hogy kereskedelempolitikai intézkedésekkel szükséges ellensúlyozni azokat. Ezek a nehézségek elsősorban a kiskereskedelem felől érkező alacsony árszerkezet felé való törekvésben, a német fogyasztók egyre olcsóbb termékeket preferáló mentalitásában, és a főként kelet-európai piacokról érkező olcsó konkurenciában öltöttek testet. Ebbe a helyzetbe robbant be az energiaválság következtében a termelési költségek jelentős emelkedése, valamint egy olyan agrárpolitika, ami az ágazat szereplői szerint túl keveset tesz az EU versenyjogi struktúrájában a hazai termelők védelmének érdekében (az olaszok is erre panaszkodnak), sőt, még szűkíti is mozgásterüket - írja a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.

Schotten cikke azért jelent meg, mert a németeknek sikerült almaexport-megállapodást kötniük Indiával, a harmadik legnagyobb ázsiai almaimportőrrel (az első helyen Indonézia, a másodikon Vietnam áll). Ez jelentős eredmény a német almaágazat számára, ám a főszerkesztő szerint óriási hiba lenne hátradőlni, és nyugodtan ülni a babérokon. Ez egyrészt azért lenne végzetes, mert Lengyelország is nemrég kötött hasonló kereskedelmi egyezményt a világ legnépesebb államával, másrészt pedig azért, mert India már rég nem az az ország, ahol minden bóvlit el lehet adni. Az alma iránti kereslet továbbra is erős, és az egyre növekvő jóléttel együtt a fogyasztói preferenciák és a piaci mechanizmusok is nagyot változtak az utóbbi években. Az egyik ilyen változás, hogy már nem csak a piros fajták iránt van kereslet, bár az ázsiai piacokra jellemző módon az édesség (savszegénység) továbbra is meghatározó kritérium.

A hurráoptimizmus Schotten szerint már csak azért sem indokolt, mivel az Indiával kötött megállapodás több éves folyamat eredménye, ennél lényegesen gyorsabban kellene lezárni a hasonló jellegű külkereskedelmi keretegyezményeket. Példaként Szerbiát hozta fel, akik sokkal gyorsabban meg tudtak állapodni Kínával, és jövőre már szállítani fognak a hatalmas kelet-ázsiai piacra. Apropó, Kína: hátradőlni azért sem lehet, mert Kína is tárgyalásokat folytat Indiával az almaexport újbóli megindítása érdekében (miután 2017-ben India növényegészségügyi problémákra hivatkozva betiltotta a szállításokat).