A mezőgazdasági géptechnológiában a fejlesztések egyik iránya a hatékonyság növelését célozza. Ebben melyek most a főbb trendek? Mely megoldások bizonyítottak már, és melyek tűnnek ígéretesnek?

Az első ilyen trend az, hogy több műveletet végzünk egy menetben. Ez a törekvés a vetés szempontjából már régebb óta jelen van, különösen a kapásnövények területén, de például a gabonavető gépek esetén előtérbe került a mulcsvetőgép-technológia, ahol a vetőágy készítés plusz vetés, esetleg a plusz tápanyag kijuttatás, egy menetben történik, ami az elmúlt 8-10 évben jelent meg nálunk. A tarlóhántásnál esetében is van lehetőség menetszám csökkentésre, mint például napraforgó vagy kukorica után egy szárzúzás, vagy egy darabolóhengerezés: ezeket most már el lehet végezni egy menetben, egy aprító késes tárcsával. Tehát a műveletcsökkentés, az mindenképp egy irány: ezáltal ugyanis kevesebb menetszám lesz, kevesebb üzemanyag-felhasználás, kevesebb taposási kár. A másik eset a nagyobb munkaszélesség alkalmazása. Ez megint magáért beszél, ezzel ugyanis szintén kisebb taposással, kevesebb menetszámmal lehet dolgozni, gyakorlatilag a hatékonyságot növelésével.

A modern kor hatékonyságnövelése pedig egyértelműen a precíziós gazdálkodáshoz, és azon belül is a helyspecifikus gazdálkodáshoz kötődik, hiszen ezzel a módszerrel oda és annyit juttatok ki, ahová és amennyit terveztem. A technológiai fejlődést sem szabad elfelejteni, megjelentek az elektromos meghajtások a vetőgépeknél, a műtrágyaszóróknál pedig a mechanikus hajtás helyett már hidraulikus meghajtásokról lehet beszélni. A precíziós gazdálkodásnak volt egy műszaki-technikai feltétele is, aminek a gépek oldaláról meg kellett valósulnia, a helyspecifikusnál a digitalizáció fejlődésére volt szükség, hiszen itt az ember nézi a táblán belül az eltérő hozamú, termőképességű részeket, és hogyha elég nagy a differenciáltsága, akkor lehetősége nyílik egy táblán belül változó tőszámmal vetni, változó dózissal tápanyagot vagy növényvédő szert kijutattni.

Összesítve ez a három fő iránya lehet most a fejlődésnek: hogy több dolgot végzek egy menetben, hogy nagyobb munkaszélességben dolgozom, illetve a precíziós gazdálkodás és a digitalizáció. Ha egy pillanatra visszalépünk oda, hogy több műveletet végzünk egyszerre, ez nemcsak akár talajművelésnél valósul meg, vagy egy önjáró takarmánykeverő kiosztókocsinál, hanem egy zöld sornál is, aminél azt mondjuk, hogy kaszálok, szársértést csinálok, rendet képzek. Tehát az egyszerre több feladat elvégzése már szántóföldi növénytermesztésben, az állattartásban, takarmányozásban és a zöldsoros gépeknél is elérhető, ahogy a nagyobb munkaszélesség is. Ráadásul ezen gépek jelentős része a precíziós gazdálkodásba is beilleszthető, tehát akár így mind a három kritériumot is tudja teljesíteni egyszerre.

A hatékonyságnövelés során a menetszámok csökkentése is fontos célkitűzés lehet. Ez azonban a gépek méretének, vagy az egy géppel elvégezhető funkciók számának növelésével jár. Van-e még helye, szerepe a mezőgazdaságban az egy munkafolyamatra alkalmas gépeknek? Van-e egy olyan határ, amelyen túl már nem praktikus, vagy nem éri meg a méret növelése, illetve a funkciók számának bővítése?

Az egymenetes gépek kapcsán az előbb felsorolt előnyökre utalnék vissza. Ezeknél ugyanis a csökkentett menetszámból adódóan javul az üzemanyag-felhasználás, ami kevesebb károsanyag kibocsájtással is jár, de ide vehetjük közvetlenül a talajoknál a tömörödést, majd a visszalazítást, ami rendkívül nagy gondot jelent az ágazatban. De ha kevesebbet megyek a táblán, ha kevesebbet taposok, akkor ez a talajtömörödés is kevésbé fog kialakulni, egy jó szerkezetű talajom marad, amit ráadásul nem kell még plusz menetekben majd visszalazítani. Az idő is egy nagy tényező, nem beszélve a fenntarthatóság kérdéséről, ami egyre nagyobb hangsúlyt kap az uniós Közös Agrárpolitikában. De ezek a gépek, amelyekről beszélünk, erre is megoldást kínálhatnak.

A technikai, technológiai oldal már mindenki számára elérhető, a kérdés csak az, hogy mennyire tud valaki egy ilyen gépet kihasználni, és milyen gyors tud lenni a megtérülés. Ehhez adott esetben kell egy egymenetes, kellő munkaszélességű és lehetőség szerint precíziós gazdálkodásba beilleszthető gép. Korlátot jelenthet a birtokméret is, de attól függetlenül is fontos, hogy mekkorák az egyes táblák, milyen az elhelyezkedésük, milyen a talajtípus, milyenek a csapadékviszonyok, mert ezek a paraméterek mind-mind befolyásolják azt, hogy milyen technológiát tudok ott alkalmazni.

A termesztett kultúrák is befolyással lehetnek a menetek számára. Például egy kukorica utáni búzavetésnél, ha nem min-till vagy no-till technológiáról, vagy sávos művelésről beszélünk, akkor lehet, hogy a talaj-előkészítés több menetes lesz, mivel a kukorica után rendkívül nagy mennyiségű növényi maradvány tud visszamaradni. A menetszámok csökkentésnek vannak határai, a vetésszerkezet is befolyásolhatja, mert nem mindegy, hogy ősztől a tavaszi vetésig van-e ideje az embernek a talaj előkészítésére, vagy az őszi betakarítás után már rögtön el is veti az új növényt.

A mezőgazdaság digitalizációja az utóbbi évek egyik legnagyobb vállalása. Hol tart ez most globálisan, és hol európai szinten? Mit értünk egyáltalán digitalizáció alatt?

Most mondjuk azt, hogy a folyamat ott kezdődik, hogy amit a gazdálkodásom során teszek, azt egyúttal mérni is tudom. Tehát lehet adatom, akár a talaj fizikai féleségéről, minőségéről, nedvességéről, tömörödöttségéről, de a különböző növények évenkénti hozamairól is. Ezeket az adatokat össze kell gyűjteni, meg kell tisztítani, elemezni kell, például egy szaktanácsadó segítségével, és akkor már lehet egy digitális támogatású folyamat. Amiről pedig megfelelő információval rendelkezem, abba bele is tudok avatkozni.

A mesterséges intelligencia fejlődésével, illetve a szenzoros érzékelési technológia fejlődésével már nagyon sok digitális adat jön létre, amit még sok esetben manuálisan kell kezelni, de a jövőben a mesterséges intelligencia már támogatni fogja ennek a feldolgozását, a szenzortechnológia pedig a valós idejű beavatkozásban lesz a segítségünkre. Szerintem ezen a téren jönni fog majd egy olyan váltás, ami után egy kicsit minden egyszerűbb lesz. Hiszen nem kell majd hozzá annyi szaktanács, vagy annyi helyről megvizsgálni a kapott adatokat, mert a gép egymás után sorban fogja elvégezni a mérés, a kiértékelés és a beavatkozás folyamatait. Ebben látok én egy óriási fejlődési lehetőséget, hogy az adatgyűjtés és a beavatkozás tényleg valós idejű legyen.

Merre halad a KUHN az automatizáció terén? Milyen újításokat mutat be az idei Agritechnicán? Mit lehet elmondani a KARL és az AURA gépekről?

Akkor most először a KARL és az AURA gépekről beszélnék. A KARL gépet most mutattuk be, ez még nálunk is prototípus, de az itt kiállított gép már 200 üzemórát dolgozott, tehát ez egy olyan prototípus, amit már teszteltek és használnak. Ez egy dízelmotorral bíró, 175 lóerős gép, de a teljes hajtáslánca elektromos. Erre azért van szükség, hogy a működése során minden szenzorokkal mérhető legyen, hiszen egy ilyen gépnél jellemzően nincs ott a földeken a gazdálkodó, vagy legfeljebb csak időnként, és ezért adott esetben a gépnek kell dönteni. Ez azonban mechanikus hajtásokkal, hagyományos módszerekkel nem mérhető, és nem lehet szükség esetén beavatkozni a gép működésébe.

Márpedig egy ilyen gépen muszáj, hogy minden szenzorral mérhető legyen, hogy saját döntést tudjon hozni, például, ha megváltoznak a talajviszonyok, vagy a munkagépen a nyomatékok, vagy beakad egy kő, jön egy eltömődés. Ezt normál esetben a kezelő észleli és beavatkozik, de mivel itt nincs jelen fizikálisan az ember, a gépnek ezt saját magának kell érzékelnie, úgyhogy ilyen értelemben teljesen autonómnak számít. A KARL már dolgozhat önmagában vagy flottában, akár éjjel-nappal is, mert ennél már nincs az, hogy esetleg 12 órát tud csak dolgozni, mert vagy ennyire van ember, vagy ennyire van kapacitás. Mivel ez még tényleg csak prototípus, ebből lesz majd egy előszéria, és utána jön majd a piaci bevezetés.

A másik most bemutatott gépünk az AURA, abból pedig már vannak a francia piacon értékesített egységek. Ez egy takarmánykeverő kiosztókocsi, ami szintén autonóm. Ennek már korábban megkezdődött a fejlesztése és a tesztelése, és ennél már előrébb tartunk, míg a KARL piaci bevezetése még néhány éves folyamat lesz. Az újítások terén elmondható, hogy vannak olyan termékújdonságok, amelyek a mechanikus irányba mutatnak. Az új uniós irányelvek között szerepel a növényvédő szerek és a gyomirtók felhasználásának a csökkenése. Emiatt megjelentek a mechanikai gyomirtásra alkalmas gépek a gyártók kínálatában. Nálunk is vannak gyomfésűk és sorközművelő kultivátorok, ez utóbbiak már kamerarendszerrel is el vannak látva. Így a gép menet közben képes észlelni, ha a sorban van valami változás, és ehhez igazítja a művelőeszközt. Permetezési oldalról van egy technológia, amit nálunk I-Spray megoldásnak neveznek: ennek az a lényege, hogy a barna talajon látja a zöldet, és ott permetez, ahol gyomnövényt vagy gyomfoltot észlel, ezáltal csökkentve a kijuttatott vegyszermennyiséget. De ez a technológia képes arra is, hogy a zöld kultúrnövény között észlelje a zöld gyomnövényt, és arra juttasson ki gyomirtót. Itt most az Agritechnica-n nálunk is volt ilyen felszerelésű gép kiállítva, de más gyártók kínálatában is elérhető ez a fajta megoldás. A növényvédelemben van egy-egy ilyen fajta megoldás, amikor mind a mechanikai, mind pedig a permetezési vonalon vannak új megoldások, mint például a kijuttatott dózis csökkentése. Ez egyébként két oldalról is hasznos: egyfelől csökkentjük a környezetterhelést, tehát növeljük a fenntarthatóságot; a másik oldalról pedig a költségeket csökkentjük, vagyis jobban megéri nekünk.

Hol kapcsolódik az EU Közös Agrárpolitikája a gépgyártók fejlesztéseihez?

Itt volt egy kitűzés, egy Európa legyen zöldebb, a mezőgazdaság pedig fenntarthatóbb, ezért itt két fő vonalon indult el a gondolkodás. Az egyik, a növényvédő szerek tekintetében a hatóanyagok kivonása, illetve a dózisok csökkentése. A másik pedig a műtrágyáknál a kijuttatott mennyiség csökkentése, illetve az, hogy oda juttassuk ki, ahova ki kell. Ez a törekvés mind a növényvédő gépeknél, mind a műtrágyaszóróknál látható. A növényvédelemnél épp a mechanikai gyomirtás előbb említett előtérbe kerülését kell ismét megemlíteni, vagy a precíziós gazdálkodás és digitalizáció által is támogatott megoldásokat, amelyekről korábban már beszéltünk. A műtrágyaszóróknál is nyomon kísérhető volt, ahogy egyes esetekben a mechanikai hajtást felváltotta a hidraulikus hajtás, mert azzal sokkal pontosabban szabályozható módon, fokozatmentesen lehet működni. Érdekes, hogy most épp azok a mechanikai gépek vannak visszatérőben, még ha modernebb formában is, amelyeket épp a vegyszeres megoldások váltottak fel korábban.

De azt gondolom, hogy akár a növényvédelmet nézzük, akár a tápanyag-utánpótlást, mindkettő terén sok pozitív változás is történt a hazai piacon az elmúlt években. A korábban említett gépek már mind elérhetők, és nemcsak az európai döntéstámogatás, de a hazai szakpolitika is támogatja ezeket a technológiákat és eszközöket.

Hogyan tudják a gépgyártók megvalósítani a növényvédő szerek és inputanyagok felhasználásának tervezett csökkentését?

Én úgy látom, hogy a gépfejlesztések ebbe az irányba mutatnak: mind a gépek mechanikai, hidraulikai és elektronikai kialakítása tekintetében, mind pedig a hozzá kapcsolódó hardver és szoftver tekintetében egy robbanásszerű fejlődés volt. Nyilván ennek jót tett a precíziós gazdálkodás előtérbe kerülése, és szerintem ezen a téren még egy óriási fellendülést fog hozni a mesterséges intelligencia terjedése, fejlődése, adaptálása. És ez épp azon a téren lesz jelentős, amiről az interjú elején beszéltünk, vagyis a valós idejű beavatkozásoknál. Szerintem ez lesz majd az egy ilyen következő fejlettségi szint, ahova el fog jutni az egész iparág.

Hogy értékeli az idei évet és hogy látja, mi várható 2024-ben?

Kihívásokkal teli két éven van túl a magyar agrárium. Hasonlóra az előző két évtizedben nem láttunk példát: mert olyan elő tud fordulni, hogy van egy kevésbé kedvező év, és aztán jön egy jobb év. De hogy a gazdálkodási szempontból két nehéz év jöjjön egymás után, olyanra ritkán van példa. Tavaly főleg az aszály okozott problémákat, aztán a nehézségek az inputárak emelkedésével folytatódtak, idén pedig a rendkívül alacsony terményárakkal kell szembenézniük a gazdáknak. Ráadásul az esetleges korábbi tapasztalatok és módszerek is nehezebben működnek, és mivel a kihívások is nagyon sokrétűek és folyamatosan változnak, ezért nagyon nehéz most előre tervezni.

Ez az időszak egy nagyon komoly leckét ad fel minden gazdálkodónak és minden vállalatnak. Dönteni kell arról, hogy mit teszek most, merre megyek a jövőben, milyen fejlesztési irányokban gondolkozom. A következő évet tekintve, a FAO árindexek előrejelzése adhat egyfajta útmutatást. Ez azonban az elkövetkezendő évekre nem feltétlenül jelez reálértéken egy növekedést, nominális értékben igen, de nyilván ez részben infláció által is befolyásolt. De ott van az a CEMA statisztika is, amelyet a nemzetközi európai gépgyártók jeleznek előre egyrészt, hogy jelenleg milyen rendelésállománnyal bírnak a gyártók és milyen üzleti környezetet látnak a következő hat hónapra előre. Ez sem növekedést mutat, hanem inkább recessziós helyzetet. És emellett még ott van az éghajlatváltozás, valamint a jelenlegi feszült geopolitikai helyzet, ami befolyással van az inputanyagok, az energiahordozók és a termények áraira is.

És bár számos kihívással kell szembenéznünk, szerintem az nagyon pozitív a következő év szempontjából, hogy megjelent a jövő évi KAP rendelet: ez alapján már a 2024-es év elején elindulnak az új agrár- és vidékfejlesztési pályázatok, és a következő időszakban egy rendkívül magas, 2900 milliárd forintos forrás áll majd az ágazat szereplőinek rendelkezésére támogatás formájában. Ez mindenképp egy óriási segítség az ágazatnak, ami mindenképpen biztató és pozitív jövőképre ad okot. Én azt gondolom, hogy a kihívások még a jövő évben is velünk fognak maradni, de lesznek azért nagyon pozitív változások is.

(A címlapképet Stiller Ákos készítette, a cikkben szereplő képek a KUHN tulajdonát képzik.)