A beporzó rovarok szolgáltatásait az ember örömmel veszi igénybe, mióta világ a világ. Itt az idő, hogy mindenki felfigyeljen arra, hogy ez a szolgáltatás veszélybe kerül, ha az emberiség nem tesz konkrét lépéseket a megóvására, társadalmi és egyéni szinten egyaránt - olvasható az MKNE közleményében. Az egyesület célja éppen ezért az, hogy minél több ember tudjon róla: beporzó rovarok nélkül sokkal sivárabb lenne az élet. Hiányukban ugyanis az ételek-italok egyharmada eltűnne, vagy megfizethetetlenül megdrágulna. A természet, a tájak, a parkok, kertek egésze is jóvátehetetlenül elszegényedne. Védelmük egyúttal a természet, sőt az emberek mentális egészségének védelmét is jelenti.
Az MKNE Beporzó munkacsoportja ezért állt a 2018-ban indított polgári kezdeményezés mögé, amely március 10-ét a Beporzók napjául javasolta, és új kezdeményezésként ezen a napon hirdeti meg az Év beporzóit is, melyekre az alábbi linken lehet szavazni. A szavazatok beérkezésének határideje: 2024. február 15.
Az egyesület kampánya annyiban tér el a többi „Év élőlénye” szavazástól, hogy nemcsak a figyelmet fordítják a jelöltek és majdan a győztes felé, hanem pedagógusoknak, szülőknek számos ötletet is bemutatnak, hogyan dolgozhatják fel, hogyan tehetik élménnyé, szórakozássá az ismeretek megszerzését. A tavalyi beporzó jelöltekről - a legszorgalmasabbakról: a magányosan élő méhekről - külön kiadványt is készítettek.
Kik az idei jelöltek?
A 2024. évi versenyben az MKNE a valódi nappali lepkék közül választott ki három kisebb csoportot. A hazai mintegy 3500 lepkefajból csak 170 körüli a nappaliak száma. Pödörnyelvük segítségével - melyet általában a laprugóhoz hasonlóan feltekerve, “pödörve” tartanak és csak a táplálkozáskor nyújtanak ki - olyan virágok nektárjához is hozzáférnek, melyekhez más beporzó rovarok nem. Vannak köztük válogatósak, és vannak, amelyek többféle, vagy sok növényfaj virágját látogatják. Ugyanez érvényes a hernyóikra is, csak ők a zöld leveleket, hajtásokat fogyasztják. Idén három lepkecsalád között lehet a szavazással dönteni. Az idei jelöltek a boglárkalepkék, a fehérlepkék és pillangók. De kik is ők valójában?
A sarkvidékek kivételével valamennyi kontinensen megtalálható boglárkalepkefélék (Lycaenidae) Magyarországon is gyakoriak. A hazai fajok többsége kék színéről ismerhető fel. Már a nevük is árulkodó: ezüstkék boglárka, égszínkék boglárka, tintakék boglárka, palakék ékesboglárka, ibolyás boglárka stb. Leggyakrabban a hímek szárnyának a felszíne kék, a nőstényeké barna. A szárnyak fonákán változatos, színes mintázat van. Vannak köztük olyanok is - például a szerecsenboglárkák és a tűzlepkék -, melyek egészen más színűek. Az élénk színek alapján párválasztáskor a lepke repülés közben is felismeri fajtársait, versenytársait. A boglárkalepkék egyes fajainak hernyója hangyabolyban (a hangyafészekben, a hangyakolónia tagjai által táplálva) fejlődik, másokat hangyák kísérnek éjszakai táplálkozási útjaikon. A hernyó a hangyákéhoz hasonló illatával tévesztheti meg őket. Egyes hernyók és gazdahangyáik ciripelőszerve hasonló felépítésű, így a feltételezések szerint hangjuk is segíti a gazda becsapását.
Káros vagy hasznos? Ez az emberek szemszögéből feltett kérdés egy-egy állatcsoporttal kapcsolatban nehezen megválaszolható, és bizony ilyen csoport a fehérlepkéké is. A káposztalepkék hernyói ugyan valóban nagy kárt tudnak okozni a káposzta-veteményesben, de a kifejlett lepkék beporzó munkájukkal hatalmas hasznot hajtanak. A fehérlepkék (Pieridae) családjába több mint 1000 ismert faj tartozik, ezek legtöbbje a trópusokon él, hernyóik általában többféle növényt fogyasztanak. Néhány fajuk jól alkalmazkodott még a művelt földekhez, konyhakertekhez is, és vannak köztük kifejezetten ritka, csak egy-egy élőhelyen, tápnövényen előfordulók is. A közismert káposztalepke, a répalepke, galagonyalepke, vagy a repcelepke mellett gyakran találkozhatunk a Kárpát-medencében többek között a hajnalpírlepkével, a citromlepkével is. Egykor a Bükkben, a Tornai-karszton gyakori volt a keresztesvirágú növények leveleit kedvelő magyar fehérlepke, melynek állománya az élőhelyek csökkenése miatt napjainkra igencsak megfogyatkozott, ezért hazánkban védett.
A pillangók (Papilionidae) a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék, szépségükhöz csak a hasznosságuk fogható. Megközelítőleg 100 000 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, és a sarkvidékek kivételével mindenütt elterjedtek. Többségük trópusi tájakon él, gyakran közülük kerülnek ki a lepkeházak látványos, lassú röptű példányai. Hazánkban mindössze négy fajuk honos: a farkasalmalepke, a fecskefarkú lepke, a kardoslepke és a kis apollólepke. Alapszínük sárga vagy fehér; hátsó szárnyukon nemritkán színes szemfoltot találunk. A hirtelen szétnyitott szárnyakon elővillanó erős színek és a szemre emlékeztető foltok elijeszthetik a ragadozókat. Legtöbbjüknek a virágok nektárja a kedvenc eledele, de sok más lepkéhez hasonlóan más folyadékokat is felszívhatnak, például lédús gyümölcsökből, nedves talajból. Van faj, melynek hernyója csak a nevében jelzett növényen él, a többiek többféle növényen, két faj a kertekben is fejlődhet.
