2025-ben három bogárcsoport közül lehet majd szavazással kiválasztani az Év beporzóját, a szavazokat 2025. február 15-ig várják az alábbi linken. Az idei győztes csoportot és a bogarak bemutatására vonatkozó ötletgyűjteményt március 1-én teszik közzé - írja közleményében a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület. A
jelöltek a következők:

Darázscincérek (Clytini tribusz)

A 2 cm alatti, rövid csápú bogarak sárga mintázatukkal a darazsakat utánozzák, így próbálják
megtéveszteni a rájuk vadászó rovarevőket. (Nincsenek egyedül: lepkék, legyek is élnek ezzel az
előnnyel, sőt, még a darázspók is!) Színezetük bizonyos határok között változó, a mintázat azonban
sokszor fajra jellemző. Egész Európában elterjedtek. Fás területeken találkozhatunk velük. A kifejlett
állatok nektárral és virágporral táplálkoznak. Élelem után kutatva közreműködnek a beporzásban. A
lárvák két éven át fejlődnek, legtöbbször legyengült vagy elhalt fák szöveteit fogyasztva.
Hazánkban több nemzetségben bő egy tucat darázscincér fajt ismerünk, melyek lárvái károkat
okozhatnak, de a kifejlett egyedek beporzó munkája hasznos.

Lágybogárfélék (Cantharidae)

A lágybogarak megnyúlt, lapos testű állatok. Nevüket lágy (gyengén kitinizált) kültakarójukról kapták.
Fejük nagy, szemeik kiugróak, csápjaik és lábaik hosszúak. A színük általában sárgás vagy pirosas, néha
fekete. Ezek a nappal aktív bogarak csaknem valamennyien ragadozók, az ember szempontjából káros
rovarokat is pusztítanak, és nektárt is fogyasztanak. A lárvák a talajon vagy korhadó növényeken
keresik a zsákmányukat. A kifejlett bogarakkal tavasszal és kora nyáron fűféléken, lágyszárúak és fák
virágain találkozhatunk. Több mint 3000 lágybogár faj él a világon.

Marókák (Mordellidae)

A marókafélék családjába tartozó aprócska bogarakat főként virágokon figyelhetjük meg, amint a
porzószálak között kutatnak élelem után. Nagy szemükről, hosszú, 11 ízből álló csápjukról, hátrafelé
kihegyesedő, púpos testükről viszonylag könnyen felismerhetők. Virágporral táplálkoznak, s eközben a
beporzásban is részt vesznek. Ha veszélyben érzik magukat, hosszú és erős hátulsó lábaikkal
egyszerűen lebukfenceznek a virágról, ezért bukdácsoló virágbogaraknak is nevezik őket. Petéiket
korhadt fában, dudvákban vagy gombákban helyezik el, s a kikelő lárvák is itt fejlődnek. Marókák már
a Kréta korban (99 millió évvel ezelőtt) részt vettek a zárvatermő növények beporzásában, ma élő 2300
ismert fajuk (hazánkban ebből mintegy 140 faj) és a még ismeretlenek is ezt teszik.

A címlapkép csak illusztráció!