A nagyvárosi parkok tavaiban általában szép számmal élnek tőkés récék, a városi füves területeken pedig gyakran összegyűlnek a ludak. Az Egyesült Királyságban a kanadai lúd nagy számban előforduló és széles körben elterjedt idegenhonos faj, amely jól ismert arról, hogy ürülékével szennyezi a parkokat. Ennek ellenére a szigetországban meglepően kevés tanulmány készült eddig a városi környezetben élő vad vízimadarak - kacsák, ludak és hattyúk - szerepéről az őshonos vagy inváziós növények terjedésében, pedig az éghajlatváltozás miatt ennek egyre nagyobb a jelentősége.

Jelen vizsgálat keretében összesen 507 ürülékmintát gyűjtöttek a kutatók, és laboratóriumban megvizsgálták, hogy milyen magvakat és más növényi szaporító anyagot - többek között a békalencsék esetében akár teljes növényt is - tartalmaztak. Több mint 900 ép magot találtak, amelyek közül sok ki is csírázott a laboratóriumban, bizonyítva, hogy túlélték a madarak bélcsatornáját.

Bár már Darwin is felismerte a vonuló vízimadarak szerepét a vízi növények terjesztésében, mégis ez az első részletes tanulmány a kacsák által végzett magterjesztésre vonatkozóan az Egyesült Királyságban, sőt az első európai tanulmány, amely összehasonlítja ebből a szempontból az együtt élő kacsákat és libákat

- mondta Andy J. Green, a tanulmány társszerzője.

A kutatók több mint 33 - többségében szárazföldi, köztük fákat és négy idegenhonos - növényfajt azonosítottak. Ezzel kapcsolatban Lovas-Kiss Ádám, a HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, a tanulmány vezető szerzője úgy fogalmazott, hogy

azt találtuk, hogy a tőkés récék és a kanadai ludak egymást kiegészítő szerepet töltenek be a növények terjesztésében. Míg a tőkés récék viszonylag több vízi növényt, és főként a nagyobb magvúakat, addig a kanadai ludak több szárazföldi növényt terjesztenek.

Mind a kacsák, mind a ludak elsősorban olyan növényeket terjesztettek, amelyeknek nincs húsos termése, és amelyekről - tekintve hogy nincs olyan mechanizmusuk, amellyel néhány méternél nagyobb távolságra el tudnának mozdulni - korábban azt feltételezték, hogy nem vagy csak korlátozottan képesek állatok segítségével terjedni. A vadon élő vízimadarak azonban nagy távolságokra repülnek, és ennek köszönhetően tökéletes növényi vektorok. Így segíthetnek a növényeknek új élőhelyekre jutni és fenntartani az elszigetelt növénypopulációk közötti kapcsolatot, beleértve a különböző városi parkokat is. A kutatók azt találták, hogy még a magokat a szél által terjesztett fák esetében is - mint amilyen az ezüstnyír, amelynek magja mindkét madár ürülékében gyakori volt - a magok sokkal messzebbre jutnak a vadmadarak, mint a szél által.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a madarak hónapokkal a magtermés után is képesek tovább terjeszteni a magvakat, így például a vonuló tőkés récék tavasszal észak felé terjeszthetik azokat, ami segíthet a növényeknek abban, hogy az éghajlatváltozás hatásainak megfelelően módosuljon az elterjedési területük. A kanadai ludak viszonylag helyhez kötöttek az Egyesült Királyságban, bár alkalmanként több száz kilométeres mozgásokat is feljegyeztek a vonulásukkal kapcsolatban. Idegenhonos növényeket csak városi területeken találtak a vadmadarak ürülékében, de a tanulmány fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a vadmadarak a városi parkokból a természetes élőhelyekre is átterjeszthetik az idegenhonos fajokat.

Tévedtünk, amikor azt feltételeztük, hogy az európai virágos növényeknek csak a húsos terméssel rendelkező 8%-a terjed a madarak belében. Tanulmányunk azt mutatja, hogy sok más növényt is madarak terjesztenek, és hogy a terjedés vektoraként működő kacsák és libák szerepére a városi ökológiában és a természetes ökoszisztémákban sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Még az idegenhonos ludak is fontos szolgálatot tehetnek az őshonos növények szétszórásával

- emelte ki Lovas-Kiss Ádám.