A szakember a HelloVidéknek adott interjú során elmondta, hogy a klímaváltozás kapcsán sok új tényezővel kell szembenéznie akár a kertész szakmának, akár a lelkes hobbikertészeknek. Számos növényfaj és fajta már nem fogja jól érezni magát az ország jelenlegi környezeti adottságai mellett. A nyári és a téli időszakban is kiszáradhat, új kártevője, betegsége jelenik meg, és nem képes megvédeni magát.
Igazából ezek elkerülése egy igen komplex, többösszetevős téma. Nagyon fontos, hogy kertünket minél inkább változatos, biodiverz módon alakítsuk ki, használjunk minél több, változatos növényfajt
- mondta B. Szabó Norbert.
A kertészmérnök kiemelte, hogy nagyon szép lehet egy, a kert teljes hosszában, 20-50 méteren végigfutó sövénysor, de ha egyszer egy kártevő megtalálja, vagy egy betegség jelentkezik, az pillanatok alatt végighalad a növényeken, és hatalmas pusztítást eredményez közöttük. Ha az ember csak annyit megtesz, hogy 3-5 méterenként vált a növények között, legyen az akár csak 2-3 faj, már nagyot lépett előre a növényei védelmében. Ekkor ugyanis az eltérő fajoknál más-más kártevő és kórokozó támadná a növényeket, ami így viszont egyfajta akadályba ütközik, és nem tud egyszerűen végighaladni a teljes sövényen.
B. Szabó Norbert szerint a növények kiválasztásánál célszerű olyan fajokban gondolkodni, melyek bizonyos mértékig elviselik a fagyot elviselik, nem égnek meg az erős tűző nyári napon és jól bírják a hosszabb szárazabb időszakokat, valamint a talajszárazságot és a légköri aszályt. A kertépítők most előszeretettel használják a korallberkenyéket (Photinia sp.), a babérmeggyet (Prunus laurocerasus sp.), illetve a leylandi ciprust (Cupressocyparis leylandi), de ha ez is olyan egyoldalú dömping lesz, mint a tuják esetében, és minden második kertben ezeket lehet majd látni, akkor hiába érzik jól magukat a hazai éghajlaton, közöttük is tarolni fognak a különböző kórokozók és kártevők.
Épp ezért érdemes ezeket kiegészíteni olyan fás szárú cserjékkel és lágyszárú évelőkkel, melyek jól viseik a nehezebb klimatikus vagy éppen talaj tényezőket. Jó szárazságtűrő például a nyári orgona és fajtái (Buddleia sp.), a barátcserje (Vitex), a kékszakáll (Caryopteris sp.), a cserszömörcék (Cotinus sp.), levendulák és zsályák (Lavandula és Salvia fajok), számos rózsa faj, lágyszárúak közül pedig a kokárdavirág (Gaillardia), délvirág (Delosperma), pillangóvirág (Cosmos). Ezek a lágyszárúak, gyakran magról újra vetik magukat, így szaporodnak, és töltik meg az üresebb ágyásokat. Népszerűek még a különböző fűfélék: árvalányhaj (Stipa), csenkeszek (Festuca), a zebrafű (Miscanthus sinensis) és még számos egyéb olyan növényfaj, melyek könnyen elérhetőek akár ismerősök, barátok kertjében, vagy piacon és kertészeti árudákban.
Nagyon fontos tudni, hogy az, hogy egy növény szárazságtűrő, nem azt jelenti, hogy elültetjük, és ha utána két hónapig rá sem nézünk, akkor is majd ott lesz szépen, zöldell meg fejlődik, virágzik stb. Az első évben, amíg szokja a helyét, igyekszik meggyökeresedni a talajban, ő is gondozást, odafigyelést igényel. Aztán a második és harmadik évtől fokozatosan edzve a növényt már szépen csökkenthetjük a vízmennyiséget, míg ténylegesen azt fogja már mutatni, amit elvárunk tőle
- tette hozzá B. Szabó Norbert.
A szakember beszélt arról is, hogy számos olyan növény van, amelynek kerülendő a telepítése. Az önkormányzatok vagy például a magyar díszkertészek szakmaközi szervezetének honlapján is szerepelnek ajánlott és tiltólistás fák. Az ilyen betolakodó növények elnyomják a területen jelenlévő más növényeket, elhódítják azok korábbi élőhelyeit. Több módon terjedhetnek, sarjhajtásokkal, tarackolva vagy éppen magokkal a szél és madarak által. Tipikus példa a helytelenül ecetfaként is ismert bálványfa (Ailanthus altissima), az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), keserűfű fajok, például cseh vagy japán (fallopia bohemica, fallopia japonica), indiai szamóca (potentilla indica), a parlagfű (ambrosia artemissifolia), a csodasövényként is ismert, gyorsnövekedésű és ellenálló turkesztáni szil (Ulmus pumilla), a gyalogakác, madársóska bizonyos változatai (Oxalis sp.), az egyre ismertebbé váló, csúnya sérülést okozó kaukázusi medvetalp, a különböző aranyvesszők (Solidago sp.) és még számos egyéb ismert és kevésbé ismert telepített, vagy csak önállóan terjedő növény - sorolta a kertészmérnök.
Ezeknek az invazív növények, jó ellenálló képességükkel a kártevőkkel szemben, alacsony víz és/vagy tápanyagigényükkel nemhogy felveszik a versenyt a honos fajokkal, hanem sajnos sokszor köröket vernek rájuk. Elveszik azok élőhelyeit, és akár teljesen kiszorítják őket. Rengeteg növény közülük allergizáló hatású (pollen), vagy érintése a tüskéinek, szúrós szárának, leveleinek, esetleg a tejnedvével való érintkezés komoly sérüléseket okoznak
- emelte ki B. Szabó Norbert.
A teljes interjú a HelloVidék oldalán olvasható.
