Az EY globális klímakockázati barométere (Global Climate Risk Barometer) ötödik éve értékeli a vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéseket. A kutatás 51 ország 1536 vállalatát vizsgálja 13 érintett ágazatban. A beszámolókat az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport (TCFD) által meghatározott szabványok alapján értékelik. A jelentést készítő munkacsoport közölte, hogy annak ellenére, hogy a klímahelyzet kockázatait bemutató vállalati riportok részletessége és minősége némileg javult 2022 óta, a gyakorlati lépések üteme továbbra is lassú. 

A fenntarthatósági beszámolók továbbra sem elég részletesek, és az ezekre vonatkozó szabályozás sem elég hatékony. Továbbá a cégek az éghajlatváltozás hatásait nem kezelik súlyának megfelelően a pénzügyi eredmények kiértékelésekor. A jelentéstétel mellett valódi és átfogót intézkedésekre volna szükség, hogy a társaságok el is érjék a kitűzött klímacélokat - ismertették.

Azoknál a vállalatoknál, ahol átlátják, hogy miként függ össze az éghajlatváltozás hatása az üzleti stratégiájukkal, könnyebben képesek teljesíteni az új közzétételi elvárásokat, míg azok a szereplők, amelyek továbbra is csak formailag próbálnak megfelelni, komoly nehézségekkel néznek majd szembe a követelmények szigorodásával - idézte a közlemény Lukács Ákost, az EY Klímavédelemmel és Fenntarthatósági szolgáltatásokkal foglalkozó területének vezetőjét.

A szakember hozzátette, hogy az átgondolt fenntarthatósági jelentés komoly lehetőséget kínál a tartós versenyelőny megalapozására. A klímahelyzet pénzügyi kockázatairól szóló vállalati jelentések minőségét tekintve az európai országok kerültek a rangsor élére. A legjobban teljesítő állam az Egyesült Királyság volt 66%-kal, ezt követte Németország 62%-kal, majd Franciaország és Spanyolország, egyaránt 59%-kal, utánuk jött az Egyesült Államok 52%-kal. Ehhez képest India 36%-kal, valamint Kína 30%-kal és több távol-keleti ország vállalatainak riportjai ehhez képest jelentősen elmaradnak. Az EY szakemberei rámutattak: előrébb járnak azok az országok ahol szigorú közzétételi szabályozók vannak és elkötelezettek a befektetők vagy a döntéshozók, mint azok az államok, ahol nincsenek kötelező érvényű klímapolitikai követelmények.