Bár a felszín alatti vizek jelentik a mezőgazdasági üzemek, a háztartások és az ipar fő édesvízforrását, egy, a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a megcsappanásuk súlyos gazdasági és környezeti veszélyeket jelenthet. A következmények közé tartozik a terméshozamok csökkenése és a pusztító felszínsüllyedés is, különösen a tengerparti területeken - olvasható az Infostart oldalán. A vízhiány emellett politikai feszültségeket és elvándorlást is kiválthat.
A kutatók több mint 40 ország 170 ezer kútját elemezték. Úgy találták, hogy a legsúlyosabban értintett régiók között van Kína északi része és az Egyesült Államok nyugati része, de Iránban és Spanyolországban is gyorsan fogyatkozó felszín alatti vízkészleteket találtak. Ez volt az első olyan kutatás, amely világszintű adatgyűjtéssel próbált globális képet alkotni a felszín alatti vízkészletek helyzetéről.
A felszín alatti vizek gyors és egyre gyorsuló ütemű csökkenésének egyik legvalószínűbb fő hajtóereje eme vizek túlzott mértékű kivonása a száraz éghajlati körzetekben az öntözéses mezőgazdaság számára
- mondta Scott Jasechko segédprofesszor, a Kaliforniai Egyetem munkatársát és a tanulmány egyik társszerzője.
A kutató hozzátette, hogy a vízkészletek visszaesésének a patakok elszivárgása, a talaj süllyedése, a tengerparti víztartók tengervízzel való szennyeződése, valamint a kutak kiapadása lehet a következménye.
Az éghajlatváltozás okozta aszály is hatással van a vízkészletek megcsappanására, és a gazdák valószínűleg emiatt több felszín alatti vizet szivattyúznak ki, hogy biztosítsák a terményeik öntözését. A vízek elapadása különösen a száraz éghajlatú, kiterjedt szántóföldekkel rendelkező területeken volt jelentős - írták a szerzők. A tanulmányban megfigyelt 1693 víztartó rendszer - a talajvizet tároló porózus kőzetek vagy üledék - több mint egyharmada 2000 és 2022 között évente legalább 0,1 métert süllyedt, 12%-a esetében pedig az éves süllyedés meghaladta a 0,5 métert.
A legsúlyosabban érintett spanyolországi, iráni, kínai és egyesült államokbeli víztartó rétegek némelyike évente több mint 2 métert süllyedt a vizsgált időszakban. A vizsgált víztartó rétegek mintegy 30%-ában a kimerülés üteme 2000 óta felgyorsult.
A korábbi tanulmányok általában pontatlanabb adatokat nyújtó műholdas megfigyelésre és modellekre, tehát nem konkrét mérésekre épültek. Ebben a kutatásban viszont a vízszintek alakulását vetették össze a 2000-2020 és az 1980-2000 közötti időszakokban. Ebből kiderült, hogy a kisebb víztartókban felszín alatti víz szintje valóban gyorsabban esett 2000 után, mint a korábbi két évtizedben.
Egyötödük esetében azonban éppenséggel lelassult a folyamat, 16%-uk esetében pedig visszafordult, azaz bővült a vízkészlet. Ezek a trendek világszerte észlelhetők, Ausztráliában, Kínában, Szaúdi-Arábiában, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Thaiföldön és az Egyesült Államokban is.
Mindez óvatos optimizmusra ad okot
- mondta Debra Perrone a Kaliforniai Egyetem segédprofesszora és a tanulmány másik szerzője.
Az ok egyes helyeken - például Bankokban és a kaliforniai Coachella-völgyben - az, hogy a kormányzatok szabályozni kezdték a felszín alatti vizek felhasználását. Máshol, például az Egyesült Államok délnyugati részén, a folyókból, például a Colorado folyóból töltik fel a víztartókat. A víztartó rétegek máshonnan elvezetett vízzel is feltölthetők. Scott Jasechko szerint azonban az ilyen sikeres helyreállítás „viszonylag ritka”, és még sokkal több munkára van szükség a jó eredményekhez.