Átfogó javaslatcsomagot állított össze az Egyensúly Intézet Magyarország közép- és hosszútávú vízmegőrzésének, vízbiztonságának erősítése érdekében. Mint a javaslatcsomag bemutatóján fogalmaztak, ez a dokumentum olyan konkrét lépéseket kínál, amelyekkel Magyarország valóban vízben gazdag országgá válhat.
Mi az igazság: vízben gazdag ország-e Magyarország?
Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója elmondta, sokáig azt hittük, hogy Magyarország egy víznagyhatalom, de az ország vízkészletének 94%-a külföldről érkezik. Az országon belüli megújuló vízkészlet tekintetében utolsó előttiek vagyunk az Európai Unióban. Nem vagyunk olyan vízben gazdag ország, mint ahogy hinni szeretnénk. Erre még a klímaváltozás is ráerősít: hőhullámok száma nő, csapadékos napok száma csökken és a szélsőséges időjárási események száma is egyre magasabb. A szakember a folyószabályozások a maguk korában példátlan mérnöki bravúrnak számítottak, amelynek a következményeit senki nem láthatta előre.
Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense szerint ez abban mérhető, hogy mennyire vagyunk urai az országban található vizeknek. A felszíni vizek esetében ez egyértelmű, a felszín alatti vizek esetében kicsit bonyolultabb a kérdés, hiszen vannak a talajvizek és a felszín alatti rétegvizek, amelyek nagyon-nagyon lassan töltődnek újra, amelyek emiatt nem megújuló vízkészletnek mondhatók. A felszíni vizek helyzetét két körülmény befolyásolhatja: a felvízi országok vízpolitikája, illetve a klímaváltozás. Zlinszky János szerint, ha a klíma nem változott volna, a nagy folyószabályozásoknak akkor is lettek volna olyan következményei, amelyeket nem láttak előre. Az éghajlatváltozás viszont még erre is rátett egy lapáttal. A mostani, megváltozó/megváltozott klíma már nem adja azokat az ökológiai szolgáltatásokat, mint a rendszeres esőzés. Ami van, az is rendszertelenné és szélsőségessé vált.
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze szerint a 2022-es aszály és a 2024-es árvíz igazolja azokat a klímamodelleket, amelyek szerint a jövőben két szcenárióra kell felkészülni: vagy nagyon kevés a víz, vagy épp ellenkezőleg, nagyon sok van. Korábban februárban és májusban voltak Magyarországon árvizek, de ezek a jövőben eltolódhatnak. A szakember elmondta, hogy Budapesten még most is küzdenek a 2022-es aszály következményeivel. Bardóczi Sándor szerint a magyarországi vízpolitika az 1600-as évektől kezdve arra fókuszált, hogy az Alföldön meg kell termelni a katonaság számára a gabonát, és ezért elkezdték a mocsarakat lecsapolni. A későbbi kormányzatok is csak azzal foglalkoztak, hogyan lehetne a vizet minél gyorsabban elvezetni az országból, de ez most üt vissza. Mostanra viszont az a kérdés és feladat, hogy hogyan lehet a vizeket minél jobban megtartani.
Most már biztos: sürgős megoldás kellene a magyar földek súlyos vízhiányára
Milyen következményei lehetnek a tétlenségnek?
Zlinszky János úgy látta, hogy bizonyos pontokon nagyon könnyű lenne változtatni a vízkérdésben, mert ezek "egy szemléletváltással és egy zsilipállítással" megoldhatók lennének. Más problémák komplexebb megoldást igényelnének. Csernus Dóra rámutatott, hogy a vízvagyonért nagyon sok ágazat verseng, a mezőgazdaságtól az iparon át a turizmusig. Ha ez a vízmennyiség nem áll rendelkezésre megbízhatóan, akkor az az érintett ágazatok versenyképességének csökkenésével járhat. Ha közép- és hosszútávon is azt szeretnénk, hogy legyen mezőgazdaság Magyarországon, akkor meg kell oldani, hogy a vízfelhasználás fenntartható legyen. Bardóczi Sándor elmondta, hogy a 2022-es aszály és hőhullám egész Európát sújtotta, és rendkívüli módon megnőtt az erre visszavezethető halálozások száma. És ebben nem lesz változás, ha a városi hőszigeteket nem tudjuk csökkenteni, legyen szó öntözésről, zöldítésről vagy párologtatásról. Ha nem változtatunk a mezőgazdasági gyakorlatokon, és a mostani hagyományos szántóföldi növénytermesztést nem váltanánk fel más módszerekkel, például talajtakarással vagy vízmegtartó gyakorlatokkal.
Ha nem gazdálkodunk okosan a felszíni vizeinkkel, ha nem teszünk meg mindent, hogy ezeket megtartsuk és visszaforgassuk, akkor előbb-utóbb a rétegvizekhez kell nyúlni. Ezzel viszont csak eltoljuk a probléma megoldását, és ha a elfogynak a rétegvizek, akkor azokat nem fogjuk tudni pótolni
- mondta Zlinszky János.
Melyek a legfontosabb, legsürgősebb intézkedések?
Csernus Dóra szerint olyan intézkedéseket kellene tenni, amelyek a felszín alatti vizek szintjét növelik. Ilyen intézkedés lehet a vizes élőhelyek kialakítása, a folyómedrek szélesítése vagy a folyók kanyargósságának visszaállítása. A városok kapcsán pedig azt kellene megoldani, hogy a burkolt felületek aránya ne nőhessen a zöld felületek arányának rovására, illetve ez utóbbiakat növelni is kellene. Bardóczi Sándor a jogszabályi rendszert állítaná át a vízelvezetést pártolóról a vízmegtartást támogatóra, illetve azoknak adna támogatást, akik a tevékenységükbe beiktatják a vízmegtartást. Zlinszky János összegyűjtené és egy helyre fésülné össze a vízzel kapcsolatos adatbázisokat, és újraindítaná a rendszeres monitoringot, valamint ezek eredményeit a lakosság számára elérhetően is publikálná. Emellett beszélni kell arról, hogy hogyan változott meg a helyzet, és hogy mit akarunk elérni. Zlinszky János kiemelte, hogy a vízügyi együttműködés Magyarország és a környező országok tekintetében nem rossz. A határvízi szolgálatok segítik egymást és koordinálják a működésüket.
Mindenkinek az az érdeke, hogy közép- és hosszútávon is legyen víz Magyarországon. Ha a vizes adatbázisok össze lennének kapcsolva, az nagymértékben megkönnyítené a szakemberek munkáját
- mondta Csernus Dóra.
Mi várható a döntéshozók részéről a következő időszakban?
A beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy a vízmegtartó vízgazdálkodás, mint elv, már létezik. Kérdés, hogy változnak-e az előírások, jogszabályok. A szakemberek szerint vannak változások, de gyorsabb ütemre lenne szükség. A Közös Agrárpolitikán keresztül már van arra lehetőség, hogy a gazdák azért kapjanak támogatást, hogy vizet tartsanak meg a birtokukon. Erről azonban sokan nem tudnak, vagyis az információáramláson még dolgozni kellene.
