Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója arról tartott előadást, hogy hogyan lehetne Magyarország valóban vízben gazdag ország? Mint fogalmazott, a jövőben egyre fontosabbá fog válni ez a téma, ugyanis mind gyakrabban lesz részünk mind szélsőségesebb időjárásban. Magyarországon például 1900 és 2020 között exponenciálisan nőtt a hőhullámmal érintett napok száma, és miközben az egy év alatt lehulló csapadék mennyiségében csökkenést lehetett regisztrálni, a csapadékos napok száma drasztikusan visszaesett: vagyis a rövid, intenzívebben csapadékos időszakokat hosszabb, szárazabb etapok követik.
Századunk egyik legkomolyabb globális társadalmi, gazdasági és biztonsági kihívása az lesz, hogy biztosítsuk a megfelelő mennyiségű és minőségi vizet
- emelte ki Csernus Dóra.
Fontos azonban az, hogy a vízre nemcsak a mezőgazdaság tart igényt, hanem - egyebek mellett - az ipar, a turizmus és az erdészet is. Ezeknek a szektoroknak pedig biztosítani kell a vízhez való biztonságos, hosszú távú és kiszámítható hozzáférést - tette hozzá a szakember. Csernus Dóra beszélt arról is, hogy le kell számolni azzal a közkeletű hiedelemmel, hogy Magyarország egy vízben gazdag ország. Hazánk a teljes megújuló vízkészlet tekintetében ugyan az EU felső egyharmadában helyezkedik el, azonban a belső, az országhatárokon belül képződő megújuló vízkészletet vizsgálva már azt lehet látni, hogy az utolsó előttiek vagyunk az uniós tagállamok között, egyedül csak Máltát előzzük meg. Ez azt jelenti, hogy a vizeink 94%-a külföldről jön, és több víz megy ki az országból, mint amennyi beérkezik. Ezért lenne fontos az országba beérkező és az ország területén lehulló vízmennyiség minél nagyobb részének megtartása. Az Egyensúly Intézet ezért nemsokára meg fogja jelentetni a legújabb szakpolitikai javaslatcsomagját, amely kifejezetten a vízmegtartásra fog fókuszálni. A víz megfogása, megtartása azért is fontos, mert így tud utánpótlódni a folyamatosan csökkenő talajvíz.
Az elemzések szerint a talajvízszint a vizsgált időszakban a hazai víztestek 18%-ában csökkent, az Alföldön ez a csökkenés elérte a 2-3 métert is. Csernus Dóra szerint változtatni kell azon a szemléleten is, hogy amikor sok a víz, akkor hamar meg akarunk szabadulni tőle, mert a szárazabb időszakokban épp ez a plusz szokott hiányozni a földekről, földekből. És mivel a szárazodás folytatódni fog, a jövőben egyre fontosabb lesz a vízmegtartás.
A szakember szerint a vízmegtartást több tényező is akadályozza: a folyószabályozás következményeképpen a víz "kiszalad" az országból, a mezőgazdasági területeken a belvizet pedig igyekszünk minél gyorsabban elvezetni, ám emiatt évente mintegy 1,8 km³ vizet veszítünk el, ami nagyságrendileg a Balaton vízmennyiségének felel meg.
Európában a mezőgazdaság felel a vízfelhasználás 50%-áért, de az ipar, a turizmus és az erdészet is jelentős részt követel magának. Jelenleg sokkal nagyobb a felszín alatti vizek igénybevétele, mint amennyit a rendszer elbír, ráadásul a fenntarthatatlan öntözési szokásokat nehéz megváltoztatni. Csernus Dóra beszélt arról is, hogy a kontinensen mintegy 10 és 100 ezer közé tehető az illegális mezőgazdasági kutak száma, az aszályos időszakok növekedésével pedig egyre nagyobb az öntözési igény. Magyarországon a 2022-es évben 133 ezer hektáron öntöztek, de a kormány ezt 2030-ra szeretné 350 ezer hektárra feltornázni. Ez nagyságrendileg 50 millió főnyi lakosság napi vízigényének felel meg, és azt is számításba kell venni, hogy minden egyes öntözött hektár 5 hektárnyi területet szárít ki maga körül. Ez pedig nem fenntartható - szögezte le az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója.
Éppen ezért újra kellene gondolni a termesztett növények körét és arányát, el kellene mozdulni a kevésbé vízigényes növények termesztése felé, és meg kellene újítani az öntözést a precíziós öntözés elterjesztésével. Emellett talajvízszint-emelést célzó intézkedéseket kellene végrehajtani, valamint olyan hosszú távú, célzott szakpolitikákat megalkotni és kivitelezni, amelyek a víz megtartását támogatják
- mondta Csernus Dóra.
Lehet-e pótolni a hiányzó vizeket itthon? És ha igen, hogyan?
Simon Szilvia, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézete Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének egyetemi adjunktusa a célzott felszínalatti vízutánpótlásról beszélt, ami a vízhiány komplex kezelésének természet alapú megoldása lehet. A szakember elmondta, hogy az aszály és a vízhiány már egy ideje az életünk része, ami a 2022-es év után idén is jelentős problémákat okozott itthon. Ennek egyenes következménye a csökkenő termésátlagok és az ellehetetlenülő mezőgazdasági termelés - mondta a szakember, hozzátéve, hogy nemcsak a hiányzó talajnedvesség a probléma, hanem a talajvízszint folyamatos csökkenése is, ami országos átlagban évi 2 centiméter körül mozog, de a Duna-Tisza köze területén a 10 cm/éves szintet is elérheti. Simon Szilvia beszélt arról is, hogy a vízkészletváltozás leginkább az Alföld területeit érinti. Ennek okai között szerepel a vízelvezetés és csatornaépítések, a túltermelés és a túlzott vízkivitel, az erdősítés, a nem megfelelő területhasználat és a klímaváltozás is.
A hiányzó felszíni vízmennyiségek pótlására azonban számos, a természetes állapotot helyreállító megoldás a rendelkezésre áll, a gátak eltávolításától kezdve a holtágak bekapcsolásán és a természetes folyómedrek helyreállításán át a vizes élőhelyek és a természetes beszivárgás helyreállításáig, valamint az esővíz és felszíni lefolyóvíz tároló tavak kialakításáig, illetve a tavak rehabilitációjáig
- ismertette Simon Szilvia.
Ezekre a megoldásokra jó példákat jelentenek a LIFE MICACC és LIFE LOGOS projektek, de hasonló jellegű lenne a Homokhátság vízpótlási terve is - tette hozzá a szakember. A felszíni vízpótlásnál azonban oda kell figyelni a párolgásra, valamint azzal is gondolkodni kell, hogy mi fog történni az így visszapótolt, megtartott víztömeggel, miután az beszivárgott a felszín alá. A felszínalatti vizek ugyanis áramlási rendszerek mentén mozognak, amelynek fő hajtóereje a talajvíztükör domborzata. Ezért nem mindegy, hogy hol végzünk vízutánpótlást, és ezért van napjainkra is kiemelt fontossága a célzott felszínalatti vízutánpótlásnak (Managed Aquifer Recharge - MAR), amellyel a felszín alatti vízmegtartáson lehet javítani. Simon Szilvia szerint komplex szemléletre van szükség a vízhiány kezelésében, ám a felszínalatti vízáramlási rendszerek és a célzott felszínalatti vízpótlás térség léptékű megoldást jelenthetnek a problémára.
Óriási a baj itthon, sürgősen lépni kellene
A klímaváltozás itt van, és olyan mértékű bajt jelent, hogy az élet gyakorlatilag minden területén, de a vízügyben mindenképpen paradigmaváltásra lesz szükség. O. Lakatos Boglárka, vízügyi kutató szerint nem biztos, hogy a jövőben fenntartható lesz víztől való szabadulás, a vízre veszélyként való tekintés és az árvízvédelem magasztalásának koncepciója. A szakember szerint problémát jelent az is, hogy mostanáig a jogszabályok és az egész vízügyi infrastruktúra arra épült fel, hogy védjék azt, ami az árterekben van. Az alapvető gondolkodás pedig az volt, hogy a vizet az árterekből el kell távolítani, mert az veszélyt jelent.
Kovács Károly, a Pureco Kft. ügyvezetője szerint nemcsak a talajvízszint, illetve a felszínalatti vízkészletek drasztikus csökkenése jelent gondot, hanem ezek szennyezettsége is. A szakember rámutatott, hogy az is problémás, hogy a kutakból vagy felszíni készletekből kivett víz után a mezőgazdaság nem fizet vízkészlet-használati járulékot, de az ipari és a lakossági vízhasználat díja is gyakorlatilag jelképes. Ezért viszont a döntéshozók és az érintett ágazatok szereplői nem motiváltak abban, hogy ezen változtassanak. Márpedig a víz egy érték, aminek meg kellene tudnia térülni. Kovács Károly ugyancsak jelentős gondot jelent a vizek minőségi romlása is.
Nemcsak a szakpolitikában, de a termelésben sem jelenik meg az a gondolat, hogy a víz érték - mutatott rá Hőgyész Anna, a Nestlé Hungária Kft. fenntarthatósági vezetője, hozzátéve, hogy a Magyarországon bevett mezőgazdasági gyakorlatok is aktívan hozzájárulnak a talajok aszályosodásához. Emellett az is probléma, hogy amikor meg nagyobb mennyiségű eső esik, az utána az ott áll a földeken, és nincs elvezetve. A szakember kiemelte, hogy a zárt, egybefüggő erdőterületek elmúlt évtizedekben, évszázadokban tapasztalható eltűnése is hozzájárult a jelenleg kialakult helyzethez.
Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. divízióvezetője arról beszélt, hogy a három nagy folyó a Duna, a Tisza és a Dráva éves vízhozama körülbelül 250 köbkilométer, és egy köbkilométer vízzel már 1 millió hektárt meg lehet öntözni 100 milliméteren. A szakember úgy látja, hogy nem feltétlenül az a baj, hogy kevesek a felszíni vizek itthon, hanem inkább az, hogy ezek nincsenek ki- és felhasználva. Azon kívül, természetesen, árvíz idején mindenki azt várja, hogy minél hamarabb levonuljon, aztán pedig július-augusztusban nincs elég víz a folyókban. Zimmermann István kiemelte, hogy a vízgazdálkodás, a vízutánpótlás nagyon fontos, de a mezőgazdaságnak mindig nagy vízigénye volt és lesz is, különösen, ha öntözéses gazdálkodásban gondolkodunk. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy folyóink hazai szakaszán nincs se érdemi teherszállítás, se duzzasztóművek, se vízerőművek, vagyis ezek a folyók egyáltalán nincsenek kihasználva.
Vízmegtartás, vagy a termelés átalakítása?
Hőgyész Anna szerint nem lehet tudni, hogy a jelenlegi körülmények között az öntözéses gazdálkodás meddig folytatható, ezért inkább más megoldásban kellene gondolkodni. Ilyen lehet például az itthon még kevésbé ismert, a környező országokban elterjedtebb talajmegújító mezőgazdaság. Ennek alkalmazásával ugyanis nő a talaj víztartalma, ezáltal pedig kevesebb öntözésre van szükség a növénytermesztés során. Ennek alkalmazásával ugyanis nő a talaj víztartalma, ezáltal pedig kevesebb öntözésre van szükség a növénytermesztés során. Ennek a lényege, hogy minél jobban kímélni kell a talajt, vagy akár teljesen művelés nélkül hagyni, direkt vetéssel kezelni. Emellett egész évben talajtakarás van, téli meg nyári takarónövényekkel, amelyek egyébként páracsapdaként is működnek, és a talajerózió hatásait is nagyban csökkentik. Kovács Károly szerint Magyarországon naponta több millió köbméter tisztított szennyvíz keletkezik, ami európai szinten is jó minőségű, és a mezőgazdaságban felhasználható lenne. A szakember szerint a vizeknél a szennyezés megelőzésének kérdése egy szinten áll a karbon-kibocsátással. Az ESG-megfelelésnek ugyanolyan szükségszerű kritériuma a vízkészletek védelme, legyen az akár adók megtartása, a szennyezési bocsátás megelőzése, csapadékvíz visszatartása, víz újrahasznosítása.
O. Lakatos Boglárka szerint azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy a helyzet megoldására nem várhatók jó eredmények attól, ha mindent a felsőbb vezetéstől várunk. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság NKE Víz és Környezetpolitikai Tanszékének munkatársa úgy látja, hogy széles körű szakmai párbeszédre és együttműködésre lenne szükség az érintett területek, így például a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus szereplői között, ami nem csak a szavak szintjén valósul meg, hanem tényleges, érdemi döntésekben is. A szakember szerint alkalmazkodni kell, illetve felkészülni a vízhiányra is, amennyire lehet. Zimmermann István szerint ha nincs víz, nincs termelés: egyszerűen nem lehet olyan növényt létrehozni, ami víz nélkül is termeszthető. Kovács Károly ugyanakkor rámutatott, hogy lépni kell, infrastruktúrát kell kialakítani, mert ha ez nem történik meg, akkor 5-10 év múlva eltűnhetnek a felszínalatti vizek Magyarországról.
Mit kellene tenni a következő 3-5 évben?
Hőgyész Anna szerint tájrendszerekben, közösségekben és vízgyűjtőkben kellene gondolkodni. Kovács Károly úgy látta, hogy minden szükséges technológia a rendelkezésünkre áll már, egy dolog hiányzik csak: ezek megtérülése. Amíg erre nincs válasz, addig a szakember szerint nem lesz változás ezen a téren. Ezzel O. Lakatos Boglárka is egyetértett, hozzátéve, hogy sok terv, stratégia és javaslat létezik már a helyzet kezelésére. Már csak el kellene kezdeni felhasználni, megvalósítani ezeket. Zimmermann István szerint pedig az országon áthaladó vízmennyiség kezelése és a felszíni vizek megmentése a jelenlegi legsürgetőbb teendőknek.
