A konyhakertek megszűnése és a magas élelmiszerinfláció

Magyarországon a konyhakertek aránya az ezredforduló óta folyamatosan csökken a mezőgazdasági földhasználaton belül. 2000-ben még 102 ezer hektárt műveltek így, az agrárterület 2,3 százalékát. Ez 2019-ben 38,6 ezer hektárra, a mezőgazdasági terület 0,9 százalékára mérséklődött. Ekkor következett be a nagy esés: 2020-ban már csak 3,1 ezer hektár konyhakert volt Magyarországon, 0,1 százalékos arányban.

E negatív tendencia a 2022-23. évi nagy élelmiszerár robbanást nem indokolja, hiszen már jóval korábban elkezdődött a kertek eltűnése. Sokkal nagyobb szerepe van ebben a kiskereskedelmi láncokra kivetett különadóknak, amiket természetesen a cégek át tudnak hárítani a vevőkre, mindenféle tilalom ellenére is. Természetesen nem tesz jót az élelmiszeráraknak a nagy boltok korlátozása sem, hiszen így a fix költségeket kisebb területen és forgalom mellett kell kitermelni a cégeknek. A kisboltok ezért adják mindig drágábban az árut. Mindemellett a magyar eredetű termékeknek gyakran magasabb az áruk, mint az importé, tehát a magyar gazdák védelme behozatali korlátozásokkal a magyar fogyasztók számára drágítja a termékeket

- mondta az Agrárszektornak Némethné Dr. Pál Katalin a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője.

A konyhakerteknek a kényelem lett a veszte

Az elmúlt két év igen magas inflációját szinte minden cég és magánszemély megérzi még most is a pénzügyi helyzetén. A különféle termékcsoportok között az élelmiszerek ára kimagaslóan emelkedett, ami érzékenyen érintette a lakosság nagy részét, hiszen míg például egy autó, bútor, vagy ruhavásárlás halasztható, az élelmiszerek esetén ez nem opció, mert enni mindennap kell. Az áremelkedések miatti csökkenő kereslet pedig a kereskedelmi szektort érintette érzékenyen. Az infláció mostanra lecsökkent, de az árak többségében magasak maradtak.

Körülbelül az 1990-es évekig a falusi házak melletti portákon a család ellátását részben megoldó konyhakertek jellemzőek voltak, de a városi emberek közül is nagyon sokan rendelkeztek nyaralóval, hétvégi házzal, aminek a kertjében zöldségeket, gyümölcsöket termesztettek. Egy 150 négyzetméteres területen már családi mértékben jelentős mennyiségű zöldség termeszthető meg, ennek ellenére körülbelül 30 évvel ezelőtt elkezdődött egy negatív folyamat. A haszonkertek száma csökkenni kezdett és helyüket a kevesebb munkával fenntartható - de élelmiszert nem adó - gyepesített területek és díszkertek vették át. Napjainkban már a falvakban is alig lehet látni konyhakerteket

- közölte lapunkkal Dr. Szent-Miklóssy Ferenc, aki 1967-től volt a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének a tagja, később alelnöke, majd 1995-2020. között pedig az elnöke. Hozzátette, a boltokban a zöldség-gyümölcs választék bővülésével, azzal, hogy a korábban szezonális termékek is állandóvá váltak (télen is lehet paprikát, paradicsomot, uborkát kapni) az emberek rászoktak erre a kényelemre, mert tényleg egyszerűbb megvenni ezeket, mint megtermelni. Az emberek érdeklődése is változott, míg korábban a kert az aktív kikapcsolódás színtere volt, ma már sokkal többféle tevékenység létezik melyek elvonják a figyelmet a házikerti termesztéstől, ami egy hasznot is hozó, de alapvetően szabadidős tevékenység volt.

A konyhakertek eltűnésének az is oka, hogy a régi kertészkedők utánpótlás kinevelése nélkül megöregedtek. Az inputanyagok árának növekedése miatt ma már nem lehet kijelenteni, hogy az otthon termelt zöldség, vagy gyümölcs olcsóbban állítható elő, mint ha a boltokban vásároljuk meg, de előnyük, hogy biológiai-, és nem gazdasági érettségben szedhető le a termény, emiatt sokkal ízletesebb, egészségesebb

- emelte ki a szakember.

Az ÁFA bevételek is megéreznék a változást

A témában több kiskert tulajdonost megkérdeztünk, szinte mindenki egyetértett abban, hogy a családok élelmiszer-ellátásban korábban jelentős szerepet játszó konyhakertek számának drasztikus visszaesését egy társadalmi változás indította el. Az emberek a munkájukért kapott pénzből szerettek volna mindent megvenni a kényelmük érdekében: zöldséget, gyümölcsöt, húst, sőt készételeket is.

Ez azonban az egyének szintjén csak a kezdet volt az élelmiszer önrendelkezés megszűnéséhez, mert a Magyarországon érvényben lévő rekordmagas ÁFA mérték miatt a mindenkori országvezetésnek sem volt érdeke a konyhakertek megmentése. Ennek egyszerű oka van: amit a boltban vásárolnak meg az emberek, azon jelentős ÁFA bevétele van a költségvetésnek. Amennyiben otthon termel valaki, hagyományos módszerekkel, kevés vásárolt inputanyag befektetéssel és saját magfogással, azzal ÁFA kiesést okoz. Ha a családok többsége ma annyi zöldséget-gyümölcsöt termelne magának, és olyan módszerekkel mint az 40-50 éve jellemző volt, az óriási bevételkiesést jelentene az államnak

- mondta egy kiskert tulajdonos. Megtudtuk azt is, hogy fél évszázaddal ezelőtt, ha zavar keletkezett volna bolti ellátásban, azt a családok szinte meg sem érezték volna, mert jelentős mennyiségű saját termelésű élelmiszer tartalékokkal rendelkeztek, míg, ha valami miatt ma szűnne meg a boltok ellátása, akkor az emberek már pár nap múlva éheznének.

Némethné Dr. Pál Katalin szerint közgazdaságilag a kiskerti termés mennyisége olyan csekély, hogy ez nem rendíti meg az ÁFA-bevételeket, egészen biztosan nem a költségvetés pénzhiánya van a jelenség mögött. Az is biztos, hogy a saját konyhakerti termék jelenleg a legdrágább, ha a felhasznált alap-, és szaporító anyagokat, vizet, energiát (amik ÁFA-bevételt is generálnak!), valamint a tulajdonos saját munkaerejét piaci áron számoljuk és elosztjuk a házikerti termés mennyiségével.

Én nem látok semmilyen ellenséges szándékot a konyhakertek visszaszorulása mögött. A szociológiai okok - az életmód megváltozása - sokkal jobb magyarázatnak tűnnek. Sőt, idevenném a szabadidős programok bőségesebbé váló kínálatát is, ami elvonja az embereket a kertműveléstől

- említette a szakember.

Nem csak a kertekről van szó

Ahogy a családellátásban szerepet játszó konyhakertekből díszkertek lettek (vagy rosszabb esetben lebetonozott udvarok) ez nem egy elszigetelt folyamatként működött. Korábban sokan sertést hizlaltak, kecskéket tartottak, de a baromfiudvarok is jellemzőek voltak szinte minden kertes háznál. A galamb-, és nyúltenyésztők száma is sokkal magasabb volt korábban, és ezek az állatok is a család húsellátását segítették. Ahogy a kertek élelmiszertermelést szolgáltató részei rekreációs-, és díszkertté váltak, épp úgy tűntek el az udvarokból a kishaszonállatok, és vették át a helyüket a kiskedvencek, mint a kutyák, macskák és egyéb olyan fajok, amelyeket már nem a hústermelési céllal tartanak, hanem társállatként, szinte családtagként kezelve.

Volt egy régi mondás: „amelyik állatnak nevet adnak, az valamivel később kerül a fazékba”. Napjainkban a társállatoknak ettől már nem kell tartaniuk.