Amikor az ember növényeket szaporít, több lehetősége is van. Ahogy Kósa Dániel kertészmérnök elmondta, két fő csoportot lehet megkülönböztetni: van a generatív, amely a növény termésének magjával történő szaporítás, és létezik a vegetatív, amelynél a növény egy olyan részéből szaporít valaki, amely vagy a hajtása, vagy a gyökérzetből származik. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és alkalmazási területei - olvasható a HelloVidék oldalán. A generatív szaporítás ideális időpontja a téli hónapok, míg a vegetatív szaporítás bármikor elvégezhető, amikor a növény aktív növekedési fázisban van.
Mit kell tudni az egyes szaporítási módokról?
A generatív (vagyis magról történő) szaporításkor a növény, amely fejlődik, egy kevert génállományt hordozhat, az új növényi egyed az apa és az anyanövény tulajdonságait örökli. Olyan fajokat szoktak így szaporítani, amelyek önporzók, vagy amelyeket nemesíteni szeretnének. Vegetatív szaporítást akkor alkalmaz az ember, amikor egy fajtának jellegét szeretné megőrizni, és nem akarja, hogy például a gyümölcs nagysága, íze, vagy egy dísznövény virágszíne, habitusa változzon. Ebben az esetben az utód és az anyanövény tulajdonságai pontosan megegyeznek. A vegetatív szaporítás során növényi részeket, például hajtásokat, gyökereket vagy levélrészeket kell használni. Széles körben alkalmazott, gyors, és nagy mennyiségben előállítható vele szaporulat.
Ahogy Kósa Dániel kertészmérnök elmondta, a növényi részek szaporításának több fajtája is létezik: ide sorolják a szemzést, oltást, dugványozást, bújtatást, hajtatást, mikroszaporítást is. Szemzést és oltást főleg a gyümölcsök, a díszfák, és a szőlők esetében használják, de régebben szemezték a rózsatöveket is. Nehéz és bonyolult folyamat, amelyhez nagy szintű tudás és gyakorlat szükséges. Bújtatást és dugványozást a bogyós gyümölcsöknél alkalmazzák, de lehet dugványozni szőlőt abban az esetben, ha homokos helyre ültetik, ugyanis a nemes szőlő gyökerén tenyésznek a filoxéra kártevők, melyek nagy járványt is okoztak már a történelem során. Dugványozni lehet még néhány szobanövényt is. A mikroszaporítást laboratóriumban szokták végezni, drága műszerekkel, rendkívül steril környezetben.
Hogyan lehet nekiállni a dugványozásnak?
Ennek két fajtáját meg kell említeni, az egyik a zölddugványozás, a másik a fás dugványozás
- közölte Kósa Dániel.
Előbbit főleg a dísznövényeknél és szobanövényeknél alkalmazzák. Ilyen például a muskátli, leander, fokföldi ibolya, vagy a magnólia, azaz a liliomfa. Ennél a típusú dugványozásnál nem feltétlenül fás szárú növények vannak, és sok esetben elegendő egy levél is. Fás dugványról akkor lehet beszélni, ha a növény idősebb, már befásodott hajtásait dugja az ember talajba, vagy gyökerezteti. Ilyenek főként a bogyós gyümölcsök, sövénynövények, díszcserjék.
Zölddugványokat májusban vagy júniusban lehet szedni, míg a fás dugványokat inkább lombhullás után szedik és dugványozzák. Mindkét esetben általánosságban elmondható, hogy nagyjából 3-4 rügyes dugványokat kell vágni, majd a hajtás alsóbb felét, azaz azt a felét, amely a növény tőhöz van közelebb, kell beledugni az ültető közegbe.
A dugványozás menete, bár a két típusa esetenként eltér, nagyban megegyezik
A vesszők beszerzésénél ügyelni kell arra, hogy erős, egészséges hajtásokat válogasson ki az ember, ne legyenek rajtuk sem mechanikai, sem kártevőre vagy kórokozóra utaló jelek. Vigyázni kell arra is, hogy ne száradjon meg a hajtás, ha esetleg nem a saját kertünkből hozta valaki, akkor be kell csavarni nedves újságpapírba, és zacskóba kell tenni. A zölddugványoknál egy kicsit meg lehet szárítani a metszés helyét, ezzel egy kicsit megkönnyítve a gyökerek képződését.
Aztán fel kell darabolni a hajtásokat 3-4, akár 5 rügyes darabokra, de itt nagyon kell vigyázni, hogy az ember ne érjen a metsz-lapokhoz. Az alsó felét pár milliméterrel a rügy alatt egyenesen kell elvágni, a felső felét pedig lapolva, azaz ferdén a rügy felett legyen a magasabb rész, szintén kissé a rügy felett. Ez segít majd tudni, hogy melyik az alja, melyik a teteje.
Melyek a dugványozás módszerei?
Fásdugványozás: Ez a módszer különösen alkalmazható gyümölcsfák és díszcserjék esetében, mint például az aranyfa vagy a som. Ebben az eljárásban egy részletet a szülőnövényről a fás részről vágnak le és ültetnek el.
Gyökérdugványozás: Az ecetfa, orgona vagy arália számára ideális módszer, amelyben a dugványt közvetlenül a gyökérzettel együtt vágnak le és ültetnek el, hogy az új növény gyökérrendszere fejlődjön.
Levéldugványozás: Ez a módszer alkalmazható olyan növényeknél, mint a korallvirág, kövirózsa vagy varjúháj. Ebben az esetben a levelet vagy leveleket a szülőnövényről levágják, majd úgy ültetik el, hogy a levél megfelelő gyökérrendszert fejlesszen ki.
Törzsdugványozás: Az olyan növényeknél, mint a dracéna vagy a jukka, ez a módszer hatékony. A törzsdugványozás során egy részletet a törzsről vágnak le és ültetnek el, hogy új növény induljon el. A gyökereztető közeg fontos a sikeres dugványozáshoz.
Ültetőközegnek a tápanyagban részben gazdag és gyorsan melegedő nedves közeg a legideálisabb. Ezek alapján az általános virágföldet vegyítsük homokkal, olyan 40-45%-os arányban. A tápanyag azért kell, hogy tudjon majd fejlődni a növényünk, a homok pedig azért, hogy a gyökérképződés a lehető leggyorsabb ütemben haladjon
- magyarázta Kósa Dániel.
Lehet gyökereztetni sima, natúr homokban is, vagy akár csak vízben. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy ha kicsit megerősödtek a gyökerek, át kell ültetni. A homoknál fennáll a veszélye, hogy elszakadnak, eltörnek a gyökerek, ekkor gondoskodni kell róla, hogy a levelekből vágjanak le, nehogy kiszáradjanak. Vízben való gyökereztetéskor, valamint kevert közegnél, miután kihajtottak egy-két hónap múlva kell kiültetni, vagy nagyobb cserépbe. Akár szálanként cserépben is lehet gyökereztetni, ekkor a legegyszerűbb a helyzet, hiszen ha átgyökeresedtek, akkor lehet őket ültetni. Sima vízzel teli vödörben is nekiállhat az ember, ekkor viszont, ha a gyökerek elérik a 10 cm-es nagyságot, akkor már át is lehet ültethetni a növényeket cserépbe vagy szabadföldbe. Itt is vigyázni kell azonban a gyökerekre, nehogy megsérüljenek! Lehet dugványozni kibélelt rekeszben is, ebben az esetben vagy homokkal vagy homokos földdel kell megtölteni, és beleállítani a dugványokat.
Az utolsó lehetőséggel nagy mennyiségben szaporítnánk, így nem biztos, hogy ez az átlag kerttulajdonosok módszere lesz. Viszont meg kell említeni, hogy ennél nagyon óvatosan kell megbontani a közeget, hogy ne szakadjanak a gyökerek
- figyelmeztetett Kósa Dániel.
A kertészmérnök egyúttal azt is tanácsolta, hogy itt sem szabad elfelejteni a növényvédelmet, ugyanis ilyenkor sem kerülik el a kórokozók és kártevők a növényeket. Kéthetente kezelni kell ezeket, ugyanúgy, ahogyan a kert többi növényét, nyugodtan lehet lombtrágyát is használni. A dugványok, amíg fejlődnek, addig meleg és párás hely kell nekik. A hőmérséklet legyen 19-20 Celsius-fok környékén, és biztosítani kell, hogy napos és fényes helyen legyenek. A talaj alattuk legyen mindig nedves, naponta kell öntözni, de figyelni kell arra, hogy ne öntözze túl az ember, ugyanis a pangóvíz, vagyis az oxigénhiányos vízközeg, csökkentheti a gyökeresedési hatásfokot.
