Egy maroknyi talaj többmilliárd élőlényt tartalmaz, mégis a talaj szervesanyag-tartalmának csak kis része az élő szerves anyag. A talajalkotók fele szilárd fázis, ami megközelítőleg 45%-nyi ásványi szemcsét és 5%-nyi szerves anyagot jelent. Ezt a szerves anyagot, ha részletesebben megnézzük, akkor azt látjuk, hogy jelentős része humusz, elhalt növényi és állati rész, valamint mindenféle szerves vegyületek és csupán 10%-a élő szervezet. Ha az élő szervezetekre fókuszálunk, akkor elmondható, hogy jelentős része növényi gyökér, gomba és baktérium. Természetesen van alacsonyabb és magasabb szervezettségi szintű növényi és állati élet is a talajban.
Érdemes méret alapján csoportosítani őket: A makro- és mezoszervezetek alapvető szerepe a talaj szerkezetének, vízháztartásának javítása, a talaj levegőztetése, összekeverése - gondoljunk csak a talajlakó állatok járataira, vagy a gyökerek talajlazító hatására. A makrofauna feladata az elhalt szerves anyag feldarabolása, valamint a tápláléklánc szabályozása. A mikroszervezetek csaknem minden építő és lebontó folyamatban részt vesznek. Az elhalt szerves anyag átalakítása, a tápanyagok körforgása, az energia áramlása nem játszódna le nélkülük. Megkötik és átalakítják a légköri nitrogént, mely nélkülük felvehetetlen lenne a növényeknek. Segítik a szervetlen ásványos alkotókból felszabadítani a fontos tápanyagokat. Lebontják az elhalt szerves anyagot, ezáltal újrahasznosíthatóvá válnak a korábban megkötött tápelemek. Szerepük óriási, nélkülük elképzelhetetlen lenne a magasabb rendű életformák fennmaradása.
És tényleg olyan sokan vannak?
A természetes állapotú talajokban igen. Ráadásul nagyon sokfélék is. A növényi gyökerek mennyisége körülbelül 10 t/ha, a gombafonalaké 2–5 t/ha, míg baktériumokból 1–2 tonnát találunk hektáronként, ez nagyjából 3–4 millió baktériumot jelent egyetlen gramm talajban. Ezzel szemben a művelés alá vont, taposott, bolygatott, túl sokat levegőztetett talajok biológiai sokszínűsége erősen lecsökkent.
Miért probléma a diverzitás csökkenése?
Akár azt is gondolhatnánk, hogy nem olyan nagy probléma ez, hiszen ma már nagyon fejlett és változatos műtrágyázási lehetőségek vannak, így a növények igényeit ki tudjuk elégíteni. Ez sajnos csak egy részigazság. A fő gond nem a növények tápanyagellátása, hanem a talajélet drasztikus lecsökkenése.
Az edafon és a talaj mikrobiomja - ahogy már korábban is szó volt róla - nélkülözhetetlen a talaj szerkezetének, porozitásának, víz- és levegőháztartásának, lazultságának, vízfelvevő képességének, kémiai viszonyainak, lebontó és felépítő folyamatainak zavartalan működésében. Ezen túl fontos a szerepe a növények egészséges fejlődésében, a szennyező anyagok megkötésében és ártalmatlan anyagokká alakításában, a szén-dioxid megkötésében.
A különböző összetételű és tulajdonságú talajok más-más életkörülményeket biztosítanak, így az eltérő talajoknak eltérő lesz a biológiai közössége is. Azonban vannak általános törvényszerűségek, melyek minden egészséges talajra igazak.
A talajaggregátumok ragasztóanyagai a szerves anyagok, gombafonalak, nyákok, váladékok, ürülékszemcsék stb. Azonban az egyik legfontosabb ragasztóanyag akkor termelődik, ha a gombafonalak és a növényi gyökerek együttesen vannak jelen. Ehhez kellenek a gyökérváladékok szacharidjai és a gombák fehérjéi. Az így képződő anyag összeragasztja a talajszemcséket, elősegíti a talajmorzsák kialakulását. Erre a hatásra rásegítenek a gombafonalak, -telepek és szerves anyagok. Azonban ezek lazább kapcsolatot biztosítanak, ha eltűnik a „ragasztó”, akkor a makroaggregátumok (talajmorzsák) szétesnek és csak a mikroaggregátumok maradnak.
A talajok művelése, taposása, forgatása, levegőztetése felborítja a mikrobiom kényes egyensúlyát, sok oxigént juttat a talajba, ami lecsökkenti a gombák mennyiségét, viszont felszaporítja a baktériumokat. A baktériumok elkezdik lebontani a cukrokat - köztük a ragasztóanyagokat is, a kevés gombafonal ezt már nem tudja ellensúlyozni, a talajszerkezet pedig romlásnak indul. Az aggregátumok szétesnek, a porozitás lecsökken, a talaj porosodik. A lecsökkent porozitás miatt a talaj nehezebben tudja felvenni a vizet és a mélyebb rétegekbe vezetni, így a talaj vízszolgáltató képessége is romlik. Ehhez a folyamathoz vegyük hozzá a globális klímaváltozást és hazánk aszályhajlamát. Egy leromlott szerkezetű talaj - hiába van remekül műtrágyázva - nem tudja kellően ellensúlyozni az időjárás okozta szélsőséges hatásokat. A növény stresszhelyzetbe kerül, termelése csökken. De ez még mindig túlélhető.
Termőtalaj nélkül pedig nincs élelmiszer-termelés. Nem jó minőségű, hanem semmilyen. Jó hír azonban, hogy a talaj képes regenerálódni, csak esélyt kell adni rá. Megfelelő talajhasználat mellett javul a talajélet, ezáltal pedig minden egyéb folyamat is kedvezőbben alakul. Vagyis a modern növénytermesztés fókuszába az értő és okszerű talajművelést kell helyezni.
Hogyan növeljük talajaink biodiverzitását?
A talajbiomot táplálni kell szerves anyaggal, gyökérváladékokkal - erről már volt szó korábban. Ezekre az élőlényekre pontosan ugyanaz igaz, mint az összes többire: akkor tud megfelelő ütemben növekedni, „dolgozni” és szaporodni, ha az életfeltételei biztosítottak, a számára szükséges környezeti tényezők optimálisak és a fontos tápanyagok rendelkezésre állnak.
Vagyis adjunk nekik szerves anyagot, vizet, kellő mennyiségű, de nem túl sok oxigént és ne változtassuk meg környezetüket drasztikusan sem fizikai, sem kémiai eszközökkel. A gyakori talajszellőztetés, levegőztetés, forgatás és inputanyag-használat fizikailag és kémiailag is rontja az életfeltételeiket. A túlzott vízhiány vagy a magas hőmérséklet szintén nem kedvez nekik - a csupasz talajfelszín a nyári hőségben akár 40 oC fölé is emelkedhet, de 15 cm mélységben is jelentős, 30 oC-t meghaladó hőmérsékleteket mérhetünk.
A növénytermesztés során a fentebb felsorolt tényezők folyamatosan, drasztikusan csökkentik a mikrobák változatosságát. A kevésbé ellenállóak egyszerűen eltűnnek, az így felszabadult élettereket más fajok fogják elfoglalni, de a diverzitás csökkenése többnyire teret enged a növények számára nem kedvező kórokozóknak is. Amikor a leforgatott növényi maradványok 3-4 év múlva szinte változatlanul kerülnek a felszínre, akkor tudhatjuk, hogy komoly baj van: talajunk biológiai aktivitása jelentősen lecsökkent.
Ilyenkor érdemes mikrobiológiai készítményeket használni, melyek segíthetik a talajélet javulását. De fontos szem előtt tartanunk, hogy ezek is csak akkor lesznek hatásosak, ha biztosítjuk számukra a megfelelő életkörülményeket. Amennyiben nem változtatunk korábbi talajkárosító gyakorlatunkon, akkor ne várjunk csodát ezektől a készítményektől. Megfelelő, támogató talajhasználat mellett azonban több területen érezhetjük hatásukat: segítenek a tápanyagok feltáródásában és felvételében, nitrogént kötnek meg, illetve a kötött elemeket felvehetővé teszik. Hosszabb távon javítják a talajszerkezetet, ezáltal könnyebbé válik a művelés, javul a talaj klímakárenyhítő képessége.
Kiváltják a műtrágyákat?
Nem, de nem is ez a feladatuk! A talajba juttatott szerves anyagot lebontják, átalakítják, segítik a tápanyagok felvételét, a humuszképződést. Ezek a folyamatok segítenek abban, hogy kevesebb szerhasználat mellett is eredményesen termeljünk.
A cikk szerzője: Dr. Hupuczi Júlia
