Bóna Márta szerint a preventív szűrési vizsgálatok kiemelten fontosak lehetnek a nagyüzemi baromfitartás esetében. Hasonlóan az emberi megelőzés célú szűrővizsgálatokhoz, a szárnyasoknál is konkrét probléma felmerülése nélkül, nem betegséghez köthetően is javasolt a mintavétel és laboratóriumi vizsgálat - olvasható a Laboratorium.hu oldalán. A szakember szerint ezeknek a legismertebb példája a Salmonella-mintavétel, amelyet a 180/ 2009. (XII:29.) FVM a szalmonellózis elleni védekezés egyes szabályairól szóló rendelet ír elő és amelyek számos előnnyel járnak:
- a megfelelő mikro- és makrokörnyezet biztosításával például a baromfiállományok gazdaságos termelése valósulhat meg a profit maximalizálása (az állománytól elvárható lehető legtöbb bevétel realizálása) érdekében;
- az esetleges betegségekkel szembeni védettség szintjének előzetes ismerete segítség a diagnosztikában;
- az esetleges antibiotikum kezelés eredményessége és az emberi szervezetre gyakorolt hatása megjósolhatóbb.
Hogyan és mikor kell mintát venni?
A szakemberek élő madárból és elhullott vagy kényszervágott szárnyasokból is tudnak mintát venni és laborvizsgálatokat végezni. A kettő természetesen jellegéből adódóan eltérő mintavételi eljárásokat igényel és másmilyen diagnosztikára is alkalmas, ahogy az is fontos tényező, hogy a fertőzéssel érintett egyedeket a megbetegedés melyik szakaszában boncolják.
Élő madárból oronasal (szájpadlási hasadék), légcső és kloáka tampon mintavételre, valamint vérvételre van lehetőség. Bizonyos betegségek esetén tolltüsző mintavétel (Marek-betegség), bőrkaparék és tollminta (tolltetű, rühösség, külső paraziták), valamint környezeti por (Salmonella) és bélsár minta (Salmonella, férgek) is vehető
- számolt be további érdekes részletekről Bóna Márta.
A mintavétel helye, mennyisége, időzítése, eszköze és a minta megfelelő tárolása, címkézése a minta típusától és a laborvizsgálat céljától függően is eltérő lehet. A baromfi szaktanácsadó arról is beszélt, hogy
- a vérvétel hogyan történjen élő vagy holt madár vagy a naposcsibék esetében és milyen időbeni tényezőket kell figyelembe venni például immunstátusz megállapításánál;
- hogy a kórszövettani, immunhisztokémiai (IHC) vizsgálat esetében milyen oldatban kell tárolni a szövetmintát, hogyan zárja, tárolja, jelölje, és egyáltalán mekkora mintát milyen arányban, hogyan és honnan érdemes venni;
- hogy bakteriológiai vizsgálatoknál hogyan lehet a lehető legtisztábban tárolni a tampon és szövetmintákat és hogyan kerülhető el a spórásodás;
- arról, hogy a virológiai/molekuláris módszerek esetében kiemelten fontos, hogy maga a minta ne szennyezze a környezetét;
- a feltételezett diagnózisnak megfelelő tárolás módjáról, a minta eltarthatóságáról és beküldés mikéntjéről;
- arról, hogy toxikológiai vizsgálat esetében nem csak a madárból származó minta szükséges, hanem a környezet, kórelőzmény és kórbonctani adatok és ezek részleteinek ismertetése
- és hogy parazitológiai szempontból is fontos, honnan kell speciálisan mintát venni és milyen fontos tényezőkre kell figyelni, hogyan biztosítható a beküldendő szivárgás és szagmentes tárolása.
A vizsgálat eredményességét és érvényességét a jól megválasztott minta is garantálja, ehhez pedig két kérdést is fel kell tennünk az állományt érintő betegséggel kapcsolatban. Egyrészt jelen van-e a betegség vagy fertőzöttség a populációban, másrészt mekkora a fertőzött állatok aránya, illetve hogyan tudjuk ezt megállapítani - fejtette ki Dr. Bóna Márta.
A fenti kérdések megválaszolása segít annak eldöntésében, hogy mely egyedeket vonjuk be a mintázásba és hány egyedből vegyünk mintát.
Az egyedszám meghatározásánál azt is figyelembe lehet venni, hogy bizonyos mintatípusonként (tampon és szervminták) és bizonyos vizsgálatok (PCR) esetében poolozhatók (egyesíthetők) a minták. A minták egyesítése a laboratóriumi dolgozók feladata, ezért a szakember azt javasolja, hogy a telepen egyedi mintavétel történjen, és a poolozás igényét a mintakísérő lapon tüntessék fel, illetve telefonon beszéljék meg a laboratórium munkatársával. Bóna Mára azt is elmondta, mit lehet egy mintázási egységnek tekinteni, és hogyan lehet reprezentatív mintát gyűjteni a madarak esetében, mire jó a korábbi titer adatok átnézése, statisztikai információk és gyakorlati tapasztalatok alapján egy mintázási egységen belül mi az a titkos egyedszám, ami alá nem érdemes menni, hogyan érdemes egyensúlyozni a statisztikailag helyes mintaszám és a laboratóriumi vizsgálat költségei között, avagy mivel nem érdemes kompromisszumot kötni, ha helyes eredményt szeretnénk látni, arra a soron következő webinárium alkalmával is hallhatnak az érdeklődők. Erre május 30-án 14:00 órai kezdettel fog for kerülni.
A betegségek monitorozásához a minta mérete a fertőződési arány és a mintavétel gyakorisága szerint változik - árult el további érdekességeket Dr. Bóna Márta, hozzátéve, szükséges, hogy a mintaszám 95%-os megbízhatósággal mutassa, ha a betegség jelen van a prevalencia vagy a fertőzöttség különböző szintjein. Összegzésül elmondható, hogy érdemes a gazdálkodóknak az adott baromfifajnak és termelési módnak megfelelő monitoringprogramot kidolgozniuk és működtetniük az állomány egészségügyi státuszának megismerése és fenntartása érdekében a termelést hátrányosan befolyásoló betegségekre.