Érdemes a kiskertben is foglalkozni vele
Számos neve ismert, nálunk a padlizsán és tojásgyümölcs terjedt el, de törökparadicsomként is hivatkoznak rá, Erdélyben pedig a vineta neve terjedt el. A burgonyafélkék családjába tartozik, így a növény egyes részei solanint tartalmaznak, mérgezők. A solanin egy glikozid alkaloid, amely megtalálható a burgonyának, a padlizsánnak és a paradicsomnak az általunk nem fogyasztott részeiben. Kis mennyiségben nem okoz tüneteket, de nagy mennyiségben hányingert, hányást, hasmenést, hasfájást, lázat, fejfájást és zavartságot okozhat. A tünetek általában 2-24 órával az elfogyasztás után jelentkeznek, de akár 72 óráig is lappanghat a tünet megjelenése. A padlizsánt eredetileg Burma környékén kezdték el fogyasztani, de már az ókori időkben több helyen termesztették, ahogy azt szanszkrit nyelvű szövegek is bizonyítják. Később India, Thaiföld, Laosz és Vietnam környékén is elterjedt, majd gyakorlatilag a mediterrán országok meghódítása után szinte az egész világ gasztronómiájában megjelent valamilyen formában. A tojásgyümölcsnek a magját is felhasználták élelmiszerként, sőt más részeit még pszichoaktív anyagként is „élvezték”.
Nálunk a lila változata terjedt el az üzemi termesztésben, azonban rengeteg fajtája van. Dísznövényként a sárgán érő, de éretlenül fehér termésű változatával találkozhatunk, melynek mérete, színe és alakja egy tyúktojáshoz hasonló. Ez is ehető, csak jóval kisebb méretű, de emellett vannak hosszúkásabb és színes héjú fajtái is, melyek fennmaradása főként a kiskerti termesztéstől függenek, hiszen ezek üzemi termesztése nem jellemző.
Egy ideig tartottak tőle…
Az ayurveda gyógyászat a fehér fajtákat javasolta a cukorbetegek számára, míg a növény gyökerének főzetét asztmára alkalmazták (ami mai ismereteink alapján már egyáltalán nem javasolt). Kínában a padlizsán fogyasztását vese-, és emésztőrendszeri problémák kezelésére ajánlották. A középkorban számos negatív hiedelem is kapcsolódott a padlizsán fogyasztásához, ezért csak bizonyos előkészítési módszerek, például sózás, áztatás betartása esetén volt javasolt az érett és főtt állapotban történő fogyasztása. Bár e fajt sok helyen ismerték már, igazán nagy mennyiségben nem fogyasztottak, aminek az lehetett az oka, hogy hogy sokszor érett állapotban ették, amikorra keserűanyagok halmozódnak a termésben, és a magvak is megkeményednek.
Melegigényes egynyári növény
A világon több mint 90 országban termesztik, és az éves termés mennyisége meghaladja az 58 millió tonnát. A világ legnagyobb padlizsán termelői közé tartozik India és Kína, az utóbbi adja a világ padlizsán termésének több, mint 60 százalékát. A padlizsánt a nálunk jellemző éghajlaton egynyári növényként termesztik. A növény 40-120 cm magasra növő, cserje, tehát alul fásodik, de hazánkban fagymentes helyen történő átteleltetése nem jellemző, nem éri meg. Enyhén szőrözött, tojásdad leveleinek nyelén néhány tüske is előfordulhat. Öntermékeny, termése 15-30 cm hosszú, 4-8 cm átmérőjű húsos bogyó.
Mivel a padlizsán, melegkedvelő növény, ezért déli fekvésű, lazább szerkezetű, humuszos talajokat kedveli a legjobban. Fényigényes, vízigényes növény, a csepegtető öntözés a leginkább ideális számára. Tápanyag igénye is nagy, sőt kifejezetten érzékeny a magnézium-, és a kalciumhiányra. E tápanyagok hiányakor a termés a bibeponti részen puhul, barnul.
A virágok megjelenésétől rendszeresen adjunk részére plusz tápanyagot és csapadékpótló öntözést, mert a terméskötődéskor és a termésfejlődéskor megnőnek az igényei. Tartsunk legalább hároméves vetésforgót, azaz ugyanarra a helyre ne ültessük ennyi ideig, de rokonai (burgonya és paradicsom) után sem. Érdemes a talaját mulccsal takarni, mert így jobb a talaj vízvisszatartó képessége és a gyomosodás is kevésbé lesz ennek köszönhetően probléma. Főbb kártevői a burgonyabogár és a levéltetű. Kórokozói közül a verticilliumos és fuzáriumos hervadást kell kiemelni, amelyek megállítására kiskertben a legjobb módszer a fonnyadó hajtásvégek eltávolítása.
A fajtaválasztáskor jó, ha a küllemi adottságok mellett a tenyészidőt is figyelembe vesszük, így olyan fajtasort állíthatunk össze, hogy folyamatosan, de csak annyi szedhető termés legyen, amit képesek vagyunk felhasználni. Vannak 80-90 napra termők, ezek többnyire erős növekedésűek. A rövid tenyészidejű fajták a virágzást követő 15-20 nap múlva már szedhetők.
Ezért jó, ha kéznél van
A padlizsán a konyhában sokféleképp felhasználható, ami annak is köszönhető, hogy megfelelő időben leszedve a termés íze semleges (később enyhén pikáns, kesernyés lesz), szerkezete pedig szivacsos, ami miatt jól felveszi azokat az ízeket, amivel összefőzzük, vagy sütjük. Rostban gazdag, kalória és saját zsírtartalma alacsony, de arra figyelni kell, hogy sok zsírral készítve azt is nagyon jól magába szívja.
