Aponyi Lajos legfrissebb előrejelzése szerint július első harmadában az időjárásra a magas hőmérséklet nyomta rá bélyegét. A nappali hőmérséklet általában meghaladta a 30 Celsius-fokot, de az időszak végére a 35 Celsius-fokot is elérte. Az éjszakai hőmérséklet sem süllyedt 20 Celsius-fok alá, ezért a harmatképződési hajlam jelentősen lecsökkent. Csapadék ugyan kiszámíthatatlan eloszlásban hullott, helyenként felhőszakadás is volt, de az országos helyzet továbbra is aszályos, ami csak a kalászos gabonák aratásának kedvez.
A hőség és a csapadék hiánya jelentősen lecsökkentette az almafa varasodás fertőzési veszélyét, akárcsak az erwíniás tűzelhalásét. Újabb tünetek megjelenése most alig várható. A korábbi fertőzésből származó elhalt hajtásokat most is indokolt eltávolítani. Az almamoly feromon csapdák fogása minimálisra csökkent, a heti lepkeszám 4-6 db/csapda, de a levélaknázó molyok sem repülnek a csapdákba. Az almafa vértetű terjedése azonban továbbra is aggasztó mértékű, különösen a házikerti almafák buja lombkoronája segíti elő a friss „vattacsomók” megjelenését. Megkezdődött a gyümölcshullás, elsősorban a vízhiány miatt, de a lehullott almák mintegy 5%-a almamollyal fertőzött. Kedvező ugyan a hőmérséklet a lisztharmat számára, de friss tünetek alig észlelhetők. A termés zavartalan ellátása érdekében folytatni kel a kalcium tartalmú lombtrágyázást, akár több alkalommal is, így elkerülhető a termés foltosodása.
Gyakori jelenség, hogy az emberek a cseresznye és a meggy betakarítása után megfeledkeznek a fák további növényvédelméről, pedig a blumeriellás levélfoltosság és a sztigminás levéllikasztó betegség ebben az időszakban is fertőz. Az elhanyagolt lombvédelem következtében gyakori jelenség a levelek korai, idő előtti lombhullása. Ez már elkezdődött, ezért most is folytatni kell a védekezést, hogy a jövő évi termésdifferenciálódás a rügyekben zavartalanul végbe mehessen. A szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly rajzása alacsony szinten, de tart, őszibarack hajtásokon jellemző a molyfertőzés.
A dió ültetvényekben az elmúlt napokban megkezdődött a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása. A kihelyezett ragacsos fogólapok most még csupán néhány egyedet fognak, de a tavalyi fertőzés alapján most is erős rajzás várható. A legyek repülése, és a fertőzés hosszú ideig, akár szeptember elejéig is eltarthat. A hatékony védekezés előfeltétele, hogy az imágók megjelenése után mintegy 7 nappal meg kell kezdeni a védekezést az erre a célra engedélyezett rovarölő készítményekkel.
A szőlő ültetvényekben most a lisztharmat fertőzés elhárítása a legfontosabb feladat, ugyanis a fürtökön erőteljesen támad a kórokozó. A peronoszpóra, a szürkerothadás és a feketerothadás fertőzési feltételei jelenleg korlátozottak. A lisztharmat elsősorban a fürtökön támad, gyakori a bogyók felrepedése, a leveleken viszont kevés a friss fertőzés. A kezelések sürgősek, mert néhány fajtánál már megkezdődött a fürtzáródás, utána már sokkal nehézkesebb a hatékony permetezés végrehajtása. Szintén sürgető az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés is, mert a lárvák túlnyomó többsége meghaladta az L3-as fejlődési fokozatot.
De meg kell-e szabadulni minden kártevőtől?
A Treehugger szerint vannak olyan kártevők, melyeket nem szükséges irtani, hiszen fontos részét képzik a kert élővilágának. Ezeket inkább távol kell tartani a kertektől. Mint írják, a "kártevőkről" beszélni félrevezető lehet, mivel a "gyomok" kifejezéshez hasonlóan bizonyos fajokat nemkívánatos csoportba sorol. Ezeket senki nem látja szívesen a saját kertjében sem. Ugyanezek a fajok időnként problémásak lehetnek, fontos, hogy ne legyen túl fekete-fehér a gondolkodás velük kapcsolatban, és senki ne tekintse ezeket olyan nagy ellenségeknek.
Bár az egyes kártevő fajok akár komoly problémákat is okozhatnak a kertészeknek, ugyanakkor a kerti ökoszisztéma kulcsfontosságú részét képezik, amelytől a kert léte és egészsége is függ. Mindegyiknek megvan a maga helye a rendszeren belül, és szerepet játszanak a kertek ökológiájában. Az, hogy az ember csak néhány kártevőt akar maga körül tudni, praktikus döntés, mert az egészséges ökoszisztéma - amelyet a kártevő fajok segítenek fenntartani és támogatni - jelentősen megkönnyíti a kertészek munkáját.
Melyek azok a kártevők, amelyek segítségünkre lehetnek, és miért?
Levéltetvek: Ha egyedszámuk nem túlzott, a levéltetvek nem igazán jelentenek komoly problémát az egészséges növények számára. Ha túlzottan legyengítenek egy növényt, ez gyakran annak a jele, hogy valami más nincs rendben. Tehát a levéltetvek érdekes funkciót tölthetnek be: arra figyelmeztetnek, hogy meg kell nézni közelebbről, hol nem boldogulnak a növények.
Hernyók: A hernyók, például a káposztalepke hernyói, a káposztafélék gyakori kártevői. Ahogy a levéltetvek esetében, ha nincsenek túlságosan elszaporodva, akkor nem érdemes irtással bajlódni, hiszen ezek a lények sok fajnak eledelként szolgálnak, melyeket mindenképpen hasznosak a kertek számára. Ilyenek a madarak, denevérek, békák, varangyok.
Csigák: A kertészek a csigákat gyakran a legnagyobb ellenségnek tekintik, pedig ezeket a gerincteleneket madarak, kisemlősök, kétéltűek és más fontos vadon élő állatok fogyasztják, amelyek segíthetnek ezzel a kertészkedésben. Nem szabad azt se elfelejteni, hogy - bár egyes csigák megeszik a növényeket - sokan a komposzthalomban vagy a talaj mulcsrétegeiben élnek, megemésztik az elhalt növényi anyagokat, és szerepet játszanak a tápanyagok talajba való visszajuttatásában.
Darazsak: Bár a darazsak csúnya csípést is okozhatnak, általában nem túl agresszívak. A darazsak fehérjeigényüket a különböző rovarok, pókok, gerinctelenek elfogyasztásával fedezik. Ha épp nem vadásznak, akkor gyakorta megtalálhatóak bomló állati tetemeken, szerves hulladékokon. Így csökkenthetik a kertben a növények károsodását. Ezek a lények is csak természetes részei a kerti biodiverzitásnak. Más gerinctelen állatok fogyasztásával hozzájárulnak a kert természetes egyensúlyának fenntartásához.
Hogyan lehet távol tartani ezeket, amikor szükséges?
Az egyik legfontosabb dolog, amit minden kertnél figyelembe kell venni, hogy még a kártevőfajok is kulcsfontosságú részei lehetnek a kerti ökoszisztémának, és fontos szerepet játszhatnak a helyi ökológiában. A teljes felszámolásukra való törekvés óriási károkat okoz a biológiai sokféleségben és az ökoszisztéma egészségében. Ahelyett tehát, hogy az ember megpróbálna kiirtani bizonyos kártevőket, inkább azon kell gondolkodnia, hogyan tarthatja távol az adott fajokat úgy, hogy azok ne tizedeljék meg a termést vagy a kedvenc növényeket.
Szintén fontos a biológiai sokféleség növelése, és a vadon élő állatok vonzása a kertbe. Ez magában foglalja az egyes kártevők problémáinak tágabb megközelítését is. Tehát azon is lehet dolgozni, hogy miként tarthatók kordában a kártevők populációja és csökkenthető a számuk anélkül, hogy teljesen megszabadulna tőlük az ember, nagyrészt azáltal, hogy a kertbe csábítja a ragadozóikat. Ilyenek az egyes kisemlősök, madarak, békák.
Nem árt kicsit messzebbről is rátekinteni a kialakult helyzetre. Sok kártevő probléma elkerülhető vagy súlyossága csökkenthető, ha a növények kezdetben teljesen egészségesek. Tehát a megfelelő növények megfelelő helyre történő kiválasztása, a megfelelő környezeti feltételek biztosítása és a növények megfelelő gondozása nagyon sokat segíthet. A társültetés és a megfelelő növényi polikultúrák kialakítása szintén nagyon fontos lehet - nem csak a biológiai sokféleség növelésében, hanem a biokertekben előforduló speciális kártevők problémáinak kezelésében is.
