Mik a mikroműanyagok? Lényegében apró műanyag darabkák, amik a műanyagok bomlásából származnak. Bár a hétköznapi nyelvben kollektíven mikroműanyagnak, mikroplasztiknak hívjuk őket, tudományos terminológiában a nagyobb szemcsék a mikroműanyagok (amik 0,5 milliméternél kisebbek), míg az egészen apró, 100 nanométernél kisebb szemcsék nanoműanyagok. Egy nanométer 0.000001 milliméter, és a Wageningeni egyetem érzékletes összehasonlítása szerint „a nanoműanyagok ezerszer kisebbek, mint egy alga sejt”.

A mikroműanyagok már a spájzban vannak - Szóval vigyázzunk a konyhában!

A Euronews nemrég több tanulmány alapján lehozott egy listát azokról a konyhai eszközökről, amik a legnagyobb eséllyel visznek be mikroműanyagokat a szervezetünkbe. Nem meglepő módon a listát a műanyag vágódeszkák és ételhordók vezetik. A műanyag vágódeszkák 79,4 millió polipropilén mikrorészecskét juttathatnak évente a szervezetünkbe. Az adat forrásául szolgáló, Amerikai Kémiai Társulat (ACS) által kiadott tanulmány azonban megemlíti, hogy a fa vágódeszkák is bocsátanak ki mikrorészecskéket, sőt, akár többet is, mint amennyi mikroműanyagot egy műanyag vágódeszka kibocsát.

A műanyag ételhordók is mikromplasztikot ereszthetnek az ételünkbe a Euronews összefoglalója szerint, méghozzá akkor, amikor melegítik őket. Egy 2023-as tanulmány kiderítette, hogy a címke szerint mikróba rakható ételhordók is négyzetcentiméterenként 4 millió mikroműanyag részecskét bocsáthatnak ki, ezek ráadásul laborkörnyezetben vizsgálva, tenyésztett emberi vesesejtek 75 százalékát elpusztították. A műanyag étekhordók egészségre való hatását tehát vizsgálni lehetne, mindenesetre, talán addig is, jobb nem a dobozban megmelegíteni az ebédünket.

A jégkockatartók nyáron szintén mikroműanyag-forrást jelenthetnek. Több jel utal arra az összefoglaló szerint, hogy a műanyag tárolók nem csak melegítéskor, de fagyasztáskor is műanyagrészecskéket szivárogtathatnak a vízbe. Ezért a rozsdamentes acél, vagy szilikon tartókat ajánlják nyári italokhoz jégkockák fagyasztására.

Ami jobban meglepő, hogy a papírpoharak és az előre csomagolt teásfilterek is egészségtelenek lehetnek. A papírpoharakkal, amit sokan fenntarthatónak tartanak, az a baj, hogy a papírt egy réteg szigeteléssel kell kibélelni, ezért a pohár anyaga igazából 10%-ban kemény polietilén (HDPE). Forró italokat gyakran árulnak ilyen poharakban is, elég csak a forralt borra, puncsra, teára gondolni, ami szinte kötelező a karácsonyi vásárokon. A papírpoharak nem csak a papírhulladék szétválogatását nehezítik meg, hanem meleg hatására vegyszerek szabadulhatnak fel belőle, mint például fluorid, klorid, szulfát ás nitrát. Így a fém kulacsok jobb és fenntarthatóbb választást jelenthetnek.

Ami viszont meglepően nem fenntartható, az a dobozolt teásfilter. Egy 2023-as tanulmány alapján a forró vízbe dobható teásfilterek közül rengeteg nem fenntartható polipropilénből készül, és még a papír filterek is olyan ragasztóval vannak lezárva, amiben műanyagok lehetnek, ezért egy csésze tea akár 3,1 milliárd nanoműanyag részecskét is tartalmazhat. Ezért itt is igaz, hogy fém teáskannát használva, vagy a tealeveleket fém szűrőbe téve kevesebb mikroműanyagnak vagyunk kitéve.

Ott vannak a sarki jégben, a vízben, a termőföldben

A mikroműanyagokat a világ minden részén ivóvízben, tengeri állatok testében, és még sarkköri jégtakaróban is megtalálták. Arról az utóbbi években már felreppentek hírek, hogy a műanyag palackokban mikroműanyag kerülhet az ivóvízbe, de egy idén januárban megjelent tanulmány szerint jóval több részecskéről lehet szó, mint azt korábban gondoltuk. A kutatók kiderítették, hogy egy liter műanyag palackos vízben átlagosan 110-370 ezer (átlagosan 240 ezer) műanyagrészecskét tartalmaznak, amiknek 90 százaléka nanoműanyag.

A BBC idén számolt be róla, hogy a műanyag részecskék még a termőföldet is megfertőzik. Az Egyesült Államokban a trágyázásra használt szennyvíziszap majdnem Magyarország területének megfelelő mennyiségű szántóföldet mérgezett meg mikroműanyaggal. Összesen 8,09 millió hektár, azaz majdnem 81 ezer négyzetkilométer termőföldet lepnek be ezek az anyagok Amerikában. Azonban a műanyag részecskéken kívül PFA (perfluor- és polifluor-alkil) gyűjtőnéven ismert vegyi anyagok is kerültek a talajba a szennyvíziszappal, amiket a hétköznapokban örökéletű vegyületeknek hívnak, annyira nehéz és sok ideig tart a lebomlásuk.

A probléma Európában is jelen van azonban. Egy brit tanulmány megállapította, hogy az európai talajokba is bekerültek a mikroműanyagok a szennyvíziszap trágyázásra való újrahasznosításával. Ez 86-710 billió részecskét, azaz évente 31-42 ezer tonna, európai termőfödlekre kijutó műanyagot jelent. Hogy ennek milyen hatása lesz az emberi egészségre, még nehezen megjósolható. Mindenesetre, a növények gyökereiben úgy tűnik, jobban felgyűlik a mikroműanyag, szóval leveles zöldségekben, mint salátafélékben, kevesebb van belőle, mint például répában vagy retekben.

Magyarországi helyzet

A PFA vegyületek egy nemrég elvégzett kutatás szerint, aggasztó módon, a Dunában és mellékfolyóiban is jelen vannak. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) és az Egészségvonal kormányzati portál tájékoztatása szerint, bár a felszíni vizek mikroműanyag-szennyezettségéről korlátozottak az eredmények, átlagban 60-80 részecske van egy köbméter felszíni vízben idehaza, ami relatíve alacsonynak tekinthető. Az NNGYK azt is hozzáteszi, hogy az ivóvízhelyzet idehaza kifejezetten jó, mivel a felszíni vizek kitettebbek a mikroműanyag-szennyeződésnek, de a magyarországi ivóvízellátás 95 százalékban felszín alatti vizekből származik.

Idehaza egyébként a szennyvíztisztító telepek jelentik az egyik legfontosabb védvonalat a mikroműanyag-szennyezéssel szemben, annak ellenére, hogy nem tervezték őket rendeltetésszerűen erre a funkcióra. Ez a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának április 3-ai ülésén derült ki, ahol a Eurofins Analytical Services Hungary Kft, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet és a Pannon Egyetem kutatási eredményeit mutatták be.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy egy gramm szennyvíziszapban 80 részecske van, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon keletkező, éves 170 ezer tonna szennyvíziszapban 13 milliárd részecske, összesen évente 1320 tonna mikroműanyag van. A szennyvíztisztítás után a beérkező mikroműanyagoknak csak 0,1-3%-a kerül be a felszíni vizekbe.