A jövőbeni hazai tervek, fejlesztések kidolgozása szempontjából kiemelkedően fontos az állattenyésztés szerepét és helyét a fenntartható fejlődésben pontosan meghatározni. Póti Péter szerint fenntartható fejlődésről akkor lehet beszélni, ha az természetes anyagkörforgáson és megújuló energián alapul; a termékpályák elemei összhangban vannak, és nemcsak rendszer szinten nyereséges, hanem termelési tevékenységenként is; és társadalmilag kedvező megítéléssel rendelkezik, valamint vidéken az állattenyésztés vonzó munkát és életmódot biztosít a fiatalok számára is - írta meg a MÁSZ. Ennek értelmében akkor fenntartható az állattenyésztés, ha a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság fejlesztése egymással összhangban történik - közölte a szakember.

Egyre jelentősebb a gyepterületek szerepe az állattartásban

Póti Péter szerint a földhasználat módja önmagában jelentős hatással van a környezetre, így az üvegházhatású gázok kibocsátására. Különösen fontos ezzel kapcsolatban kihangsúlyozni, hogy az erdők után a gyepek a Föld legfontosabb szárazföldi ökoszisztémái. A Föld szárazföldi felületének hozzávetőleg 26%-át gyep borítja. Amennyiben ehhez hozzávesszük a szavannás, erdei, cserjés és tundra jellegű gyepeket is, úgy a Föld felszínének csaknem 40%-a gyepfelület. A Föld népességének több mint 38%-a ezeken a gyepterületeken él, és jelentős részük a világ legszegényebb rétegéhez tartozik. A szántóterület nagysága ugyanakkor csak mintegy 11%-a a szárazföldi területnek.

Ezért a gyepterületek egy részének okszerű, szakszerű használatától, valamint a szántóterületek hasznosításának - a fenntarthatóság szempontjából történő - újragondolásától nem lehet eltekinteni sem globális, sem hazai viszonylatban. Ugyanakkor itt ki kell emelni, hogy az emberi tevékenység módja döntően befolyásolhatja (javíthatja, ronthatja) annak környezetre gyakorolt hatását

- mondta Póti Péter.

Fontos a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya

A korábbi évszázadokban a gazdálkodás csak akkor volt sikeres és fenntartható, ha az ember az adott termőhelyi adottságoknak megfelelően alakította ki egymással összhangban a növénytermesztés és az állattenyésztés módját és arányát. A mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés) a neolitikus forradalmat követően tehát csak akkor volt fenntartható, ha az a környezeti hatékonyságon keresztül növelte a termelés hatékonyságát. A teljes körű biomassza-hasznosítás magától értetődő volt, hiszen mindent arra használtak fel, amire alkalmas volt: élelmiszerként, takarmányként, egyéb alapanyagként, trágyaként, tüzelőanyagként - sorolta a MATE professzora.

Póti Péter kitért arra is, hogy napjainkra a tudomány és technológia fejlődésének hatására ez az ökológiai szemléletű gazdálkodás azonban háttérbe szorult, és az ipari eredetű anyagok, mint például a műtrágyák, növényvédő szerek, gyógyszerek használata került előtérbe. A soha nem látott mértékű hozam- és hatékonyságnövekedésnek köszönhetően a termelés - ezen belül az alapanyag-előállítás és -feldolgozás is - nagyrészt elvált a fogyasztástól. Lehetőség nyílt a természetes növényi, illetve állati eredetű élelmiszerek mesterséges körülmények között előállított alapanyagokkal történő kiváltására, a tej- és húskészítmény-utánzatokkal, pótlókkal (például margarinok, tejtermék imitátumok, műhús) növelve a piaci kínálatot. Ráadásul már nem a mezőgazdaság az elsődleges alapanyag-előállító szektor, hanem a műanyagok használatának széles körű elterjedésével a vegyipar. Sok helyen olyan abszurd helyzet állt elő, hogy még a deklaráltan ökológia gazdálkodást folytatók is az állattenyésztés, ezáltal az érlelt trágya nélkül akarják az ökológiai szemléletű termelést megvalósítani - mutatott rá a szakember.

Ugyanakkor döntő fontosságú, hogy míg korábban a gazdálkodás (a növénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő módjának és arányának) kialakítása az adott térségeknek megfelelően, tapasztalati úton történt, addig napjainkban a tudomány és a technológia fejlődése olyan állattenyésztési technológiák kialakítását teszi lehetővé, amelyek az állattenyésztés és a növénytermesztés fenntarthatóságát, versenyképességét egyaránt szolgálják.

Tulajdonképpen olyan állattartási és takarmányozási technológiák kifejlesztésére van szükség, amelyek ténylegesen az állatjóllétre alapozva biztosítják az állatok aktuális igényeit, ezzel lehetővé téve a genetikai képességüknek megfelelő hatékony termelést, és így minimalizálva a gyógyszer- és vegyszerfelhasználást

- emelte ki Póti Péter.

Meg fog nőni a szerves trágya jelentősége

Az állatoknak az a közvetlen környezet (például az istálló levegője, a mikrobiológiai környezet) a megfelelő, ami környezetvédelmi szempontból is kedvező. Fontos ez a szempont a szerves trágya (híg, almos) megítélése során is. A szakember szerint a trágyát nem szükséges rossznak, vagy hulladéknak, hanem értékes alapanyagnak kell tekinteni. A tudomány és a technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy az állati trágyát a talajerő-utánpótláson, azaz a talajok szervesanyag- és tápelemtartalmának - ezáltal tápanyag-, vízmegtartó és -szolgáltató képességének - javításán túl, folyamatosan megújuló ipari alapanyagot (biometán) is szolgáltasson, amelynek jól tervezhető energetikai hasznosítása révén, szabályozható megújuló energia állítható elő. Az ebből származó többletárbevételnek köszönhetően a növénytermesztés és az állattenyésztés nemcsak versenyképesebb lesz, hanem magát a gazdálkodást is környezetbarátabbá és hatékonyabbá teszi, amennyiben a megújuló energia előállítása szakmailag megfelelő módon történik.