Alapvetően a platánfák két változatáról kell most szót ejtenünk, az egyik a nyugati, a másik pedig a keleti platán, illetve meg kell említenünk ezen fajok hibridjeit is. A keresztezés azért célravezető a különféle fafajok tekintetében, mert ilyenkor a két szülő legjobb tulajdonságaira szelektálnak, így rezisztens egyedeket képesek előállítani. Az Észak-Amerikából származó nyugati platán (Platanus occidentalis) lombhullató, és akár 30-40 méteres magasságot is elérő fa. Törzsátmérője elérheti a 1,5-2 métert. A leghatalmasabb mért példány 51 m magas volt, a törzsátmérője majdnem elérte a 4 métert. Korábbi feljegyzések, 1770-ből egy közel 4 és fél méter törzsátmérőjű platánt is megemlítenek az Ohio folyó mentén.
Lombhullató társai között az egyik legnagyobbra megnővő fafaj. Fejlődése gyors és élettartama ideális körülmények között hosszú. Adottságai miatt legfőképp a vásárterek, parkok, utcák látványos, árnyékot adó növénye. Telepítésnél figyelembe kell azonban venni, hogy a száraz, szennyezett városi környezet negatívan hat fejlődésére.
A nyugati platánra (Platanus occidentalis) jellemzőek a tenyérnyi méretű, kevésbé szeldelt, zöldes szürke, karéjos levelek és a tömött, dús lombkorona. Törzse vastag, amelyet ezüstös, világos, könnyen leváló kéreglemezek jellemeznek. A kéreglemezek nem maradnak évtizedekig a törzsön, hanem 2-4 évente természetes módon lehullajtja őket, változó méretű darabokban. Természetes élőhelyén főképp többletvízhatású területeken, mocsarakban, nedves réteket szegélyezve fordul elő. Ebből egyértelműen következik továbbá az is, hogy meglehetősen vízigényes, illetve fényigényes fafajról beszélünk. Helyét is ennek figyelembevételével érdemes kiválasztani. Talaj szempontjából a nedves, kevésbé kötött, jó vízáteresztésű, laza talajokat kedveli, igényli a rendszeres öntözést, legfőképpen fiatal korában.
Megjelenése meglehetősen változatos lehet, hiszen előfordul, hogy már a földfelszín fölött gyakran elágazik, a korona felső részében pedig a szétterülő vezérágak terebélyes, nyílt koronát eredményeznek. Tapasztalhatnak a természetjárók olyan jelenséget, amikor a törzs üregessé válik, ez főképp az idősebb fákra jellemző. Különlegessége, hogy a rügyei, melyek a következő évben kapnak majd szerepet, rejtve a levélnyél által körülvéve fejlődnek ki. A leveleken, a jellegzetes terméseken és fiatal hajtásokon található bolyhok az arra érzékenyeknél allergiás reakciót válthatnak ki. Ugyanezen okból kifolyólag a fűrésszel végzett faápolási munkáknál védőmaszk viselése ajánlott.
A keleti platán Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos, közel 30 méterre is megnővő, hosszú életű fafaj. Eredeti élőhelyén főleg folyóvölgyekben, nedves szurdokokban található meg. Virágait szél porozza, ezek gömb alakba tömörülnek, terméságazatai szintén gömb alakúak. Felületük érdes, általában hármasával állnak. Az érett termés télen a fán marad és csak tavasszal hullik szét. Levelei a többi platánéhoz képest sokkal mélyebben szeldeltek, és 10-20 cm szélesek. Így különböztethetjük meg legkönnyebben a nyugati platántól, illetve ez utóbbival való keresztezése révén létrejött "utódjától", a juharlevelű platántól.
Kérge jellegzetesen lekerekített körvonalú vékony lapokban válik le, zöldes-világossárga foltokat hagyva maga után. A foltok idővel megsötétednek. Részben árnyéktűrő, de jobban kedveli a jó fényviszonyokkal rendelkező területeket. Fontos számára a jó vízgazdálkodású, lazább, tápanyagdús, nedvesebb talaj.
A fák a kérgüket a fatest vastagodásának mértékében szórják le, a fás részek vastagodását a talaj tápanyagtartalma és a tavaszi csapadékmennyiség határozza meg. A többi fafajhoz képest a platánon így különösen szépen nyomon követhető a törzs vastagodásának folyamata. A leválást a kéregszövet merevsége okozza, amely így leválik a fatörzsről.
A platán legfontosabb betegsége az apiognomóniás betegség. Ez egy Apiognomonia veneta gomba által okozott betegség, amely a tavaszi hajtásfejlődéstől nyár végéig fertőzi a fák leveleit, hajtásait, vesszőit. Kártevői közül pedig a platán-csipkéspoloska az, amely leginkább veszélyes a fákra. Néha előfordul, de csak kisebb károkat okoz a platán-aknázómoly.
A két faj hibridjeit, például a juharlevelű platán (Platanus x acerifolia) alkalmazkodóképessége, kérge és összességében a felépítése a keresztezésnek köszönhetően nagyon változatos. 20 m-nél is magasabbra nővő, gyors kezdeti növekedésű, széles koronájú lombhullató fa. Lombja ősszel sárgásbarnára színeződik. Közepes vízigényű növény, napos vagy félárnyékos fekvésbe való. A parkjainkban található platánok közül azok, amelyek kérgüket a nyugati platán genetikai állományából örökölték, az ideihez hasonló tavaszon és nyári időszakban a fatest jelentős vastagodásának köszönhetően nagy felületen hullajtják le. A jelenség nem kóros. Sőt, akár növényvédelmi szempontból kifejezetten hasznos is lehet, mert a fentebb említett platán-csipkéspoloska a felvált szélű kéreglemezek alá bújva telel át. Értelemszerűen, ha nincs hová bújnia, kisebb eséllyel tud áttelelni.
A hibrid fafajokra jellemző, hogy nem azonos arányban érvényesül az egyes növényrészeken az egyes szülők dominanciájának aránya, tehát könnyen találkozhatunk olyan platánnal, melynek a kérge a nyugati platánéhoz, a levele pedig a keleti platánéhoz hasonlít jobban.
