A növényrendszertanban a levendula az ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó nemzetség, latinul Lavandula. Ebbe a nemzetségbe nagyságrendileg 40 faj tartozik bele, de a legelterjedtebb, hazánkban is nagyobb mennyiségben termesztett és ismert fajtája a Lavandula angustifolia, az az közönséges-, keskenylevelű- vagy francia levendula, illetve a Lavandula x intermedia magyarul az angol-, vagy hibrid levendula. Ezek mellett akad néhány kisebb mennyiségben termesztett, legfőképp dísznövényként alkalmazott fajta is, ilyen például a széleslevelű levendula - Lavandula latifolia, melynek különleges virága remek díszítő jelleggel bír.
A levendulák alapvetően a mediterrán térségekben őshonos, meleg és fényigényes növények, ennek ellenére bizonyos, már említett fajok tökéletesen alkalmazkodtak és túlélnek hazánkban is. A botanikai tulajdonságaik alapján a félcserjékhez tartoznak, az egyéves hajtások lágyszárúak, második évre a levelek elhullajtása után pedig fássá alakulnak.
Ezekkel a fajtákkal találkozhatunk itthon leginkább
Keskenylevelű-, vagy francia levendula - Lavandula angustifolia
A közönséges levendulának sok fajtája létezik, melyeket például színük vagy más eltérés alapján szelektáltak. Létezik belőle rózsaszín vagy fehér színű, de a kékes színek is megjelennek. A közönséges levendula bokor akár az 50 cm-es magasságot is elérheti. A fás részekből, illetve az előző évi hajtásokból minden évben megújul és hajtásai virágzatban végződnek. A friss hajtások alsó részein helyezkednek el átellenesen a megnyúlt lándzsa alakú levelek, melyek molyhosak és 2-3 cm hosszúak. A fajta virágzata szaggatott füzér virágzat, mely nagyjából 5-8 centiméter hosszú hengeres felépítésű. A fő virágzási időszak júniusra tehető és ha az időjárás is kedvező, akkor akár ősz végéig is tarthat. A murvalevelei szív alakúak és szélesek. Magtermése van, amely tojásdad alakú barna színű makkocska termés.
Ez a szupernövény nálunk is terem: aranyat ér, mégis alig ültetik itthon
A növény fejlődése során - a vegetációs időszakban - melegigényes és minél több napsütötte órát igényel. Környezeti igényeit tekintve a talajra nem igényes, a futóhomokos, illetve a vízboríttotta területeken kívül szinte bárhol meg tud élni. A szárazságot is igen jól viseli, ám hosszabb aszályos időszakban érdemes öntözni. A növény már messziről felismerhető nem csak megjelenése, de különleges illata, aromája miatt is.
Angol-, vagy hibrid levendula - Lavandula intermedia
Az angol levendula a keskenylevelű és a széleslevelű fajok keresztezéséből jött létre. A francia levendulához képest érzékenyebb a fagyokra, növekedése erőteljesebb és valamivel vastagabb szárat nevel. Fajtától függő, de nagyságrendileg 60-90 centiméter magasra és akár 1 méter szélesre is megnőhet a bokor, melyen júliusban és augusztusban fejlődnek ki a füzérvirágok. Magot nem érlel, ezért csak vegetatív úton lehet szaporítani, például dugványozással.
Ültetés ősszel: itt a lista, ezek a növények még most is a kertbe kerülhetnek
Murva levelei megnyúltak és lándzsa alakúak, ez az egyik megkülönböztetésre alkalmas tulajdonsága. Ez a faj érzékenyebb, mint a francia levendula, a szárazságra és a hosszabb ideig tartó, erősebb fagyokra nem reagál jól. A friss virág illóolaj-tartalma magasabb, mint a francia levendula esetében, azonban észtertartalma jelentősen kevesebb, így olaja kisebb értékű a francia levendula olajánál.
Növekvő termelés
Hazánkban az elmúlt néhány évben megnőtt a levendula termőterülete, és napjainban már több mint 200 hektáron zajlik a növény termesztése.
Döntően kisebb gazdaságok, cégek foglalkoznak levendulatermesztéssel, jellemzően néhány hektáron, és elsősorban illóolajat vagy szárított növényt állítanak elő, de sokan feldolgozzák a növényt, és saját termékként értékesítik, illetve vannak, akik eladják a levendulát, és más, kisebb manufaktúrákban állítanak elő belőle különböző termékeket
- fogalmazott korábban az Agrárszektornak Dr. Pluhár Zsuzsanna, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem Gyógy-és Aromanövények Tanszékének egyetemi tanára. A balaton környékén helyi látványossággá váltak a levendulamezők, melyeken saját magunknak is leszedhetjük a gyógynövényt, de ott helyben is készítenek belűlük kölünféle termékeket.
Felhasználása
A népgyógyászatban virágait, virágos hajtását és illóolaját használják gyógyászati célokra. A francia levendulának a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a virágokból vízgőzdesztillációval előállított illóolaja (Aetheroleum Lavandulae) és a teljes virágzás előtt begyűjtött, szárított virága (Lavandulae flos) hivatalos drog. Fő hatóanyaga a nagyon kellemes illatú illóolaj (linalool, linalil-acetát), de tartalmaz még flavonoidokat, cseranyagokat, kumarinokat is és nem mellesleg pedig kámfort.
A levendulát általában gyulladáscsökkentő, antibakteriális illetve nyugtató hatása miatt alkalmazzák, de fertőtlenítő hatása is jelentős. Nyugtató hatása révén segíthet csillapítani a fejfájást, a szorongást, valamint segíthet az alvászavar leküzdésében. Az emésztésre gyakorolt hatása is pozitív lehet. Izomfájdalmak esetén az illóolaj bőrbe történő dörzsölése enyhítheti a fájdalmakat, emellett pedig rovarcsípések viszketésének, gyulladásának enyhítésére is alkalmas, de különböző bakteriális, gyulladásos bőrproblémák esetén is alkalmazható.
Hangyák lephetik el a magyar kerteket: méreg helyett így védekezz ellenük
Szárított virágaiból készíthetünk teát úgy, hogy körülbelül 1 evőkanál drogot 1,5-2 ml forró vízzel leöntünk, ezt pedig 5-10 perc áztatás után leszűrjük, majd fogyaszthatjuk is, akár napi 2-3 csészével. Gyógyteák készítésénél érdemes ügyelni arra, hogy kerüljük a fém eszközök használatát. Illóolaját használhatjuk fürdővizünkbe csepegtetve, vagy akár helyileg alkalmazva, de használhatjuk párologtatás esetén is, így ki tudja fejteni légút tisztító tulajdonságát is. A levendula jól ismert rovar-, legfőképp szúnyog és molyűző tulajdonságáról, ezért számos rovarűző összetevőjeként is találkozhatunk vele.
