Jól tudjuk, hogy a modern sejtek rendkívül összetett felépítése évmilliárdok evolúciójának eredménye: miközben a sejtek belsejében lévő sejtszervecskék a túléléshez és működéshez szükséges számtalan speciális funkciót látnak el, addig a sejtet körülvevő membrán szabályozza az anyagok mozgását. Azt viszont régóta rejtély övezte, hogy ezek az összetett sejtek pontosan milyen folyamatok révén alakultak ki.
Azt már az 1950-es években végzett kísérletek kimutatták, hogy az egyszerűbb szervetlen és szerves vegyületekből összetettebb szénalapú molekulák szintetizálhatók. Az elképzelések szerint az élet legkorábbi formái ezekből a szerves molekulákból spontán módon alakulhattak ki a korai Földön, például úgy, hogy a peptidekből, nukleinsavakból és más szerves molekulákból ún. koacervátumok jöttek létre.
Azt viszont nem lehetett tudni, hogy a legelső ilyen sejtek hogyan maradhattak stabilak, hiszen ezek még nem rendelkeztek olyan bonyolult membránszerkezetekkel, amelyek megvédhették és egyben tarthatták volna őket.
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint nagyon úgy tűnik, hogy a korai sejtek stabilizálódásához egy igen hétköznapi anyagra volt szükség, méghozzá az esőcseppekre – írta meg a The Conservation. Ez ugyanis megakadályozhatta a cseppek összeolvadását és az örökítőanyag kiszivárgását, amivel megnyitotta az utat az összetett sejtek felé.